|
|
 |
|
 |
A pünkösdi király
|
A pünkösdi király SZER
----------------- München, 1989. május 15.
Magyar híradó
Ha valami idegen a magyar nép és Európa szokásaitól, életétől,
az a kommunista párt. Ha valami közömbös, ellenséges és a
"bennszülöttek" társadalmával háborúban áll, úgy hogy, még ünnepeit
is elveszi, sőt a felette aratott győzelmek emlékét ünnepelteti
vele, az a kommunista párt. Aligha várhatjuk tőle, hogy épp ennek a
népszokásnak engedelmeskedjék. Helyette kell döntenünk. Pünkösd
másnapja van, nincs halasztani való időnk. Találomra egyik
kollégámat, Zsille Zoltánt kérdezem: mond, te kit választanál?
- Lehet halottat is választani? Akkor Rákosi Mátyás.
- Nem, élőt kell
- Jó, akkor olyat választok, aki halottabb a halottaknál, mert
megéri a saját politikai halálát: Kádár Jánost. Kádárt tavaly
pünkösdkor fosztották meg hosszúra nyúlt királysága felétől, idén
májusban a trónfosztás teljessé vált.
- És éppen őt választod?
- Éppen őt. Most, a hosszúra nyúlt, katasztrófális
következményekkel járó uralma végén a kommunista párt - végül is
magyar emberek voltak, vannak is többnyire - talán hasonul,
alkalmazkodik a magyar történelem hagyományaihoz, és megteszi azt -
ez a történelmi hivatása az utolsó, és tegyük hozzá egyben első
szolgálata is a nemzetnek -, megteszi azt, amit még tehet, amit még
várhatunk tőle, hogy visszavonul az illegalitásba, ahol mindig is
volt, amikor hatalomra tört és amikor már hatalomra került - a
magyar lakosság érdekei ellenében. Azt, hogy visszavonul a törpe,
illegális pártocska-pozicíójába. (folyt.)
1989. május 15., hétfő
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|