|
|
 |
|
 |
Az Egyházügyi Hivatal végnapjai
|
Az Egyházűgyi Hivatal BBC
végnapjai London, 1989. május 13.
--------------------- Leírva: 1989. május 14.
A világ minden tájáról
Az 1951-ben alapított Állami Egyházügyi Hivatallal tette fel a
Rákosi-rezsim az egyházak elnyomására a koronát. A hivatalt a
szovjet Egyházi Ügyek Tanácsának mintájára szervezték meg. Feladata
a tömegek vallásossága elleni harc és a klerikális reakció elleni
harcra vonatkozó kétirányú pártpolitika kivitelezése volt. Az Állami
Egyházügyi Hivatal a Központi Bizottság egykori agitációs és
propaganda osztályának, a jelenlegi szociálpolitikai osztálynak az
irányítása alatt állva a Belügyminisztérium vallási ügyekben
illetékes szekciójával együttműködéve fejtette ki tevékenységét.
A budapesti Lendvay utcában lévő központ hangolja össze az egész
országot behálózó megyei irodák tevékenységét. Az Állami Egyházügyi
Hivatal vezetőjének olyan elnöki rendelkezések kiadására volt
felhatalmazása, amelyek a jelenlegi elnök, Sarkadi Nagy Barna szavai
szerint biztosították az egyházi élet minden lényeges területének
ellenőrzését.
Az 50-es években hírhedté vált a szervezet arról, hogy durva,
adminisztratív intézkedésekkel ültette át a gyakorlatba a párt
egyházellenes politikáját. Az Állami Egyházügyi Hivatal
vallásellenes funkciója lényegét tekintve változatlanul fennmaradt a
Kádár-rendszerben is, jóllehet módosult a hivatal taktikája. Az
adminisztratív intézkedéseket egyre inkább csak a végső esetekre
tartogatták. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
|
|
Az ÁEH végnapjai - 1. folyt.
|
Az Egyházügyi Hivatal élére 1971-ben kinevezett Miklós Imre
ravasz taktikusnak bizonyult. Politikai patrónus rendszert épített
ki, s ennek keretében a rezsimmel való egyre szorosabb
együttműködésbe vonta be az állam jóváhagyását élvező egyházi
vezetőket, akiket annak biztosítására használt fel, hogy az általuk
képviselt felekezetek tevékenysége és ideológiája összhangban
maradjon a párt politikájával. Ennek fejében az Egyházügyi Hivatal
időről-időre apróbb engedményeket tett az egyházaknak.
A 70-es években ez a megközelítés a kis lépések politikájaként
vált ismeretessé az állam és egyházak viszonylatában. Ezzel sikerült
elérni a kivánt hatást. Egyrészt csökkent az állam és az egyházak
közötti feszültség, ugyanakkor megfosztotta az egyházakat azoktól a
létfontosságú eszközöktől, amelyekkel visszájára fordíthatták volna
az 1956 utáni magyar társadalmat jellemző folyamatot, nevezetesen: a
vallásos hit és a vallásgyakorlat terén bekövetkezett éles
hanyatlást.
Miklós Imre vezetése alatt az Egyházügyi Hivatal még akkor is
szigorú ellenőrzést gyakorolt az egyházak tevékenysége fölött,
amikor az állam már enyhíteni kezdte befolyását a kulturális élet
más területein. A totalitárius marxista-leninista rendszer
felbomlása alól azonban az Állami Egyházügyi Hivatal sem vonhatta ki
magát mindörökké. Hatáskörét nagyban aláásta, hogy 1988-ban az
akkori miniszterelnök, Grósz Károly személyesen találkozott egyházi
vezetőkkel, akiknek jelentős engedményeket tett. Tovább gyengült az
egyházi hivatal poziciója, mivel kikerültek a hatalomból a
keményvonalas agitprop patrónusai, Boross Sándor és Lakatos Ernő. A
közelmúltban kibukott az MSZMP Politikai Bizottságából Berecz János
is, és végül idén május elsején közel négy évtized után menesztették
magát Miklós Imrét is. (folyt.)
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az ÁEH végnapjai - 2. folyt.
|
Május 18-ikán a Minisztertanács ülése elé került az "Irányelvek"
című dokumentum, amelyet Bugár Péter, az Állami Egyházügyi Hivatal
elnökhelyettese által vezetett bizottság szerkesztett. Az
"Irányelvek" szövegének nagy részét leközölte a Magyar Nemzet, de
nem került nyilvánosságra az a javaslat, hogy állítsanak fel más
néven egy új Állami Egyházügyi Hivatalt. Az "Irányelvek" szerint ez
a miniszterelnöki vagy államelnöki titkárság részét képezné.
Munkáját egyházi vezetőkből és más tekintélyes személyiségekből álló
tanács ellenőrizné. Elnöke nem adhatna ki határozatokat, és
funkciója - úgymond - az állam és egyházak viszonyának koordinálása
lenne.
Nem valószínű, hogy komoly vita nélkül elfogadják ezt a
javaslatot. Várhatóan ellenjavaslattal élnek majd azok a reformpárti
miniszterek, akik amellett vannak, hogy az egyes
szakminisztériumokra háruljon az állam és az egyházak viszonyából
mindaz, ami egy-egy adott minisztérium hatáskörébe tartozik. Így
például a Kulturális Minisztérium lenne felelős az egyházi iskolák
és emlékművek anyagi támogatásáért, míg a Külügyminisztériumra
tartozna a diplomáciai viszonyt fenntartani a Vatikánnal.
Úgy tünik tehát, hogy az Állami Egyházügyi Hivatal
elkerülhetetlenül eltünik a színről. A hatalmon lévők közül senki
sem hajlandó arra, hogy nyilvánosság előtt az Egyházügyi Hivatal
jelenlegi formában történő megőrzése mellett álljon ki. Az egyházi
vezetők azonban nem felejtették el azt, hogy 1956-ban egyszer már
feloszlatták az Állami Egyházügyi Hivatalt, hogy azután változatlan
személyi állománnyal és változatlan önkényes hatalommal ismét
megalapítsák. +++
1989. május 13., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|