|
|
|
|
Országgyűlés - második munkanap (1. rész)
|
1990. január 24., szerda - A lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat tárgyalásával folytatta munkáját szerdán az Országgyűlés januári ülésszaka. Az előző napi vitában elhangzottakra Kulcsár Kálmán igazságügyminiszter válaszolt. Elöljáróban utalt arra, hogy a módosító javaslatokat a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság kedden este megtárgyalta, jelentését elkészítette.
Kulcsár Kálmán elsőként azokra a felvetésekre reagált, amelyek megkérdőjelezték annak szükségességét, hogy az alkotmányban deklarált alapvető emberi jogokat kell-e még külön, részletes jogszabályokban is rögzíteni. A miniszter ezzel összefüggésben elmondta, hogy egyes országok törvénykezési gyakorlata egyenesen tiltja ezeknek a jogoknak bármiféle, alkotmányon kívüli szabályozását, de mint hangsúlyozta, hazánk jogrendszere történelmünk során ezektől az államokétól eltérően alakult. A külön törvényi szabályozást szükségessé teszi az is, hogy hazánk egy olyan időszakot tudhat maga mögött, amelyben az alkotmányban deklarált jogok távolról sem voltak maguktól érthetően végrehajthatók, s amikor gyakorlatilag külön előírások jelentek meg szabályozásukra, pontosabban akadályozásukra.
A továbbiakban arról szólt, hogy a tárgyalt törvényjavaslat garanciális jellegű, s egy új szemléletet tükröz. Világossá teszi, hogy változás történt az emberi jogok és az állam viszonyában, s a törvény a korábbiakkal ellentétben valójában az államhatalom korlátait jelöli ki, s az állam számára olyan feladatokat határoz meg, amelyek nem adódnak közvetlenül az alkotmány megfelelő szakaszának értelmezéséből.
A miniszter külön is hangsúlyozta: az emberi jogokkal összefüggő jogszabályok, köztük a most tárgyalt törvényjavaslat is, távolról sem valamiféle megengedő, paternalista szemléletben fogantak. A vitában ugyanis többen úgy vélekedtek, hogy a jogszabályszerkesztők nem tudnak elszakadni a régi mintáktól, a paternalista szemlélettől. A miniszter szerint ennek nem mond ellent az, hogy a törvényben olyan magától értetődő dolgokat is megfogalmaztak, amelyekre más politikai és jogi kultúrával rendelkező országban semmi szükség nem lenne. Mint megjegyezte: ezeknek az evidenciáknak ismétlése éppen az elmúlt időszakkal szembeni garanciák hangsúlyát jelenti. Egyébként ezek túlnyomó többségét az egyházak igényelték. Az evidenciák szimbolikus jelentőségűek is, jelzik azt a fordulatot, amit az állam az egyházak összefüggésében tett, s jelzik az egyházak rehabilitálását is. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 11:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (2. rész)
|
Mindebből következően a törvényre szükség van, s nem átmeneti jelleggel. Ez a törvény nagyon is történelmi jelentőségű a magyar fejlődést tekintve, s hatása is az lesz - mondta Kulcsár Kálmán.
A miniszter kitért azokra a felszólalásokra is, amelyek a módosító javaslatok sokasága miatt megkérdőjelezték az előzetes egyeztető tárgyalások alapossságát. Ezzel kapcsolatban megjegyezte: a törvény vitája egy-másfél évvel ezelőtt megkezdődött, s annak során mind az egyházakkal, mind pedig a politikai pártokkal egyeztették elgondolásaikat. Az egyeztetés természetéből adódik, hogy a felek nem minden esetben fogadják el egymás javaslatait, s ezért kompromisszumra törekednek. Ilyen kompromisszumok találhatók e törvény szövegében is. Az is természetes, hogy az érintettek azokat a kérdéseket, amelyekben kívánságaikat az egyeztetés során nem sikerült elfogadtatniuk, a parlament előtt ismételten kifejtik, s azokban az Országgyűlésre bízzák a döntést.
A miniszter ezt követően azokra a módosító indítványokra reagált, amelyeket sem a jogi bizottság, sem pedig a kormány nem tud elfogadni. Így nem jött létre megegyezés Roszik Gábornak arról a javaslatáról, hogy a gyermek vallásos nevelése ügyében a szülő és a gyám mellett a tényleges gondviselőnek is joga legyen dönteni, mert a magyar jogrendszer nem ismeri a tényleges gondviselő fogalmát. Ugyancsak nem értettek egyet több képviselőnek azzal az indítványával, hogy a katonai létesítményekben a katonai szolgálatot teljesítők vallásukat ne csak egyénileg, hanem együttesen is szabadon gyakorolhassák. A miniszter itt hivatkozott a katonai intézmények sajátos belső rendjére, amely olyan kényszerítő magatartásszabályokat is tartalmaz, amelyek bizonyos értelemben valóban akadályozhatják az alkotmányban is rögzített jogokat. Ez azonban nem minősíthető alkotmányellenesnek, mert a katonai szolgálat teljesítése is alkotmányból következő kötelezettség, s természetszerűleg magával hoz a polgári életben nem jelentkező korlátozásokat.
A bizottság a kormánnyal együtt nem javasolja elfogadni Tamás Gáspár Miklósnak azt a szövegszerű módosítását, hogy a vallásszabadság gyakorlásának törvényességi feltételeinél elegendő csak a Büntető Törvénykönyv megfelelő szakaszára utalni az alkotmány helyett. Mint Kulcsár Kálmán megjegyezte: a képviselőnek elviekben igaza van, de a törvény sajátos arculata, stílusa miatt furcsán hatna a vallás- és lelkiismereti szabadsággal összefüggésben a bűncselekmény fogalmát emlegetni. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 11:39
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (3. rész)
|
A miniszter nem javasolta a témával összefüggésben külön is meghatározni az állam és intézményei ideológiai semlegességét, mert az alkotmány és a törvény következetes végrehajtásával ez a kitétel üressé válik. Nem értett egyet azzal a javaslattal sem, hogy helyezzék hatályon kívül a Vallásügyi Tanácsról szóló jogszabályt, mert azzal megszüntetnék a Minisztertanács egyik tanácsadó szervét. Kétségtelen, az Országos Vallásügyi Tanácsot az emberek általában a korábbi szervezetek tevékenysége alapján ítélik meg, s úgy vélik, hogy az az Állami Egyházügyi Hivatal tevékenységének átmentését szolgálja. A miniszter szerint erről szó sincs. A tanács semmiféle külső jogosultsággal nem rendelkezik, viszont olyan demokratikus szervezet, amely megfelelőképpen segítheti a kormány munkáját.
Kulcsár Kálmán végezetül ismételten hangsúlyozta: ez a törvény nemcsak állami, hanem társadalmi értelemben is elismeri az egyházaknak azt a tevékenységét, amely végigkísérhető hazánk történelmében, s amelynek révén a nép arculatát, kultúráját pozitív módon formálták. Ezt az elismerést ezen a parlamenti ülésen is meg kell fogalmazni. Hozzátette: kiküszöbölendő mindaz, ami ezzel kapcsolatosan történt az utóbbi 40 évben egy rossz, téves vagy bűnös politika következményeként; mind szellemi, mind pedig anyagi értelemben szükség van a dolgok helyretételére. Ez igaz az egyház különböző, éppen egyházi tevékenységük politikai értékelése miatt elítélt személyiségeire is. Ezzel össszefüggésben kifejezte azt a reményét, hogy az a törvény, amelyet a koncepciós perekkel kapcsolatos ítéletek semmisségéről csaknem egy évvel ezelőtt mint feladatot felvállalt a kormány, még ez elé a Parlament elé kerülhet, s abban kiemelt helyen szerepelnek majd azok az egyházi személyek - elsősorban Mindszenty József bíboros - akik ártatlanul szenvedtek üldöztetést az elmúlt időszakban. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 12:40
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (4. rész)
|
A képviselők ezután egyenként szavaztak a beterjesztett módosító indítványokról, amelyeket tételesen megvitatott előző napi ülésén a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. Szavazás előtt az elnök bejelentette, hogy a javaslatok elfogadásához kétharmados többségre van szükség, ugyanis alkotmányerejű törvényjavaslatról van szó. A húsz módosító indítvány többségét az Országgyűlés elfogadta, közülük mindössze ötöt utasított el, ezekkel egyébként a bizottság és a kormány sem értett egyet. Mielőtt sor kerülhetett volna a határozathozatalra, Tóth Károly (országos lista) református püspök jelentkezett szólásra, aki nehezményezte, hogy módosító indítványaival nem foglalkozott a jogi bizottság. Hangoztatta: javaslatai közül egyet feltétlenül továbbra is fenntart, nevezetesen azt, hogy egyházat ne a javaslatban foglalt tíz személy, hanem legkevesebb százan alapíthassanak. Az elnök szünetet rendelt el, hogy a jogi bizottság állást foglalhasson ebben a kérdésben.
A szünetet követően Bölcsey György, a jogi bizottság elnöke -------------- ismertette a bizottság véleményét, előrebocsátva, hogy az előző napi ülésen is megtárgyalták ezt a javaslatot, ám akkor az indítvány két vitatott kitétele - így az, hogy az egyházat alapítók magyarok legyenek és nagykorúak - miatt nem tudtak állást foglalni. Az alapítók számának kérdésével akkor a bizottság külön nem foglalkozott. Újból áttekintve az indítványt, s figyelembe véve Tóth Károly püspök érvelését, a bizottság úgy foglalt állást, hogy indokolt százban megjelölni azok számát, akik egyházat alapíthatnak. A bizottság állásfoglalásával a miniszter is egyetértett, s az Országgyűlés is elfogadta azt.
Határozathozatal következett: az Országgyűlés a már elfogadott módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a törvényjavaslatot; egy ellenvélemény volt, 11-en tartózkodtak.
Ezután az állam és az egyházak közötti megállapodás felülvizsgálatáról szóló határozattervezetről szavaztak a képviselők, s nagy többséggel elfogadták azt. Eszerint az Országgyűlés megbízza a Minisztertanácsot, hogy mindazokat a megállapodásokat, amelyeket az állam a lelkiismereti és vallásszabadságról szóló törvény hatályba lépése előtt az egyházakkal kötött, velük együttműködve 1990. december 31-ig vizsgálja felül. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 12:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (5. rész)
|
Hálátlan feladat jutott osztályrészül Gál Zoltán belügyminisztériumi ----------- államtitkárnak, aki a következő napirendi pont előadójaként arra vállalkozott, hogy tájékoztatja a Tisztelt Házat a Duna-gate néven ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve előterjeszti a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet. (Gál Zoltán a törvénytervezetet ismertetve a Belügyminisztérium második embereként lépett a Parlament elé, felváltva az előző nap lemondott Horváth István belügyminisztert, aki az eredeti tervek szerint maga tartotta volna meg az expozét.)
Az általánosságok szintjén mozgó elemzésében - az államtitkár a hivatalos vizsgálatok előtt nem kívánt a részletekbe bocsátkozni - a Duna-gate ügy kapcsán mindenekelőtt arra emlékeztetett, hogy az egész állambiztonság, ezen belül a belső biztonsági szolgálat tevékenységét olyan titkos rendelkezések szabták meg, amelyek összhangban voltak Magyarország akkori politikai, gazdasági berendezkedésével, az uralkodó ideológiai felfogással. Ennek megfelelően a belső biztonsági szolgálat feladata az volt, hogy információkat gyűjtsön mindazon csoportokról, személyekről, akik, amelyek tevékenységét, világnézetét az akkori politika nemkívánatosnak minősítette. Ez a felfogás egy meglehetősen széles körű, totális szűrő-kutató munkát követelt meg ettől a szervezettől. A többpártrendszerre épülő társadalmi berendezkedésre áttérve a helyzet alapvetően megváltozott; a szolgálat tevékenységének módosítása a pártállam lebontásának első lépéseivel együtt megkezdődött. Gál Zoltán értékelése szerint a szolgálat munkája a ,,direktívák szintjén,, a megváltozott körülményekhez igazodott, de az új követelmények érvényesítése - jórészt a titkos eszközök és módszerek természetéből adódóan - a felgyorsult folyamatokat csak bizonyos fáziseltolódással követte. Az államtitkár ezzel magyarázta, hogy miközben a szolgálat tevékenységének iránya alapvetően megváltozott, az alacsonyabb szinteken olyan információgyűjtés is fennmaradt, ami nem felelt meg az új direktíváknak. Ennek az anomáliának oka volt az is, hogy a szolgálat munkáját meghatározó jogszabályok, előírások nem változtak.
Az állambiztonság funkcióit egy 1974-ben kelt törvényerejű rendelet határozta meg. Ez keret jellegű jogszabály, amelynek tartalmát alsóbb szintű normák határozták meg. Ilyenfajta normák létrehozására a tvr. felhatalmazást adott a belügyminiszternek. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 13:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (6. rész)
|
A problémát bonyolította, hogy a titkosszolgálati eszközök és módszerek körére és alkalmazására vonatkozó szabályokat államtitoknak minősített kormányhatározatok, illetve azokra épülő miniszterelnök-helyettesi utasítás szabályozta. Jellemző, hogy az említett kormányhatározat teljes tartalmát és szövegét még a Minisztertanács tagjai közül sem ismerte mindenki.
Az állambiztonsági szervek ilyen titkosított normák tucatjait szem előtt tartva hajtották végre feladataikat. Különösen tarthatatlanná tette a helyzetet az, hogy időközben megszületett az új alkotmány, amelynek előírásaival ezek a normák ellentétbe kerültek. Gál Zoltán ennek kapcsán kiemelte, hogy ezért a jogi tisztázatlanságért a szolgálat munkatársai nem felelősek, annál kevésbé, mivel még a titkos normák közül is jobbára csak azokat ismerték, amelyek közvetlenül munkájukra vonatkoztak. Így aztán joggal vélhették, hogy feladataikat a törvényes követelményeknek megfelelően teljesítik.
A törvényes alapok tisztázásában nagy lépés volt, hogy a Minisztertanács vasárnapi ülésén az említett kormányzati normákat hatályon kívül helyezte, s ugyanígy járt el a belügyminiszter az ezekre épülő belső szabályokkal. Jelenleg az állambiztonsági szervezetnek nem állnak rendelkezésére olyan normák, amelyek alapján tevékenységét végezhetné. Ebből a szempontból különleges jelentősége van a most beterjesztett törvényjavaslatnak, amely a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályairól szól. Ez az alkotmányerejű törvény - átmeneti jellege ellenére - megvetheti a törvényes alapokat a nemzet biztonságának, az állam alkotmányos rendjének biztosítása érdekében oly fontos titkosszolgálati módszerek alkalmazásához. Egyben megteremti a szükséges garanciákat is. A törvény addig lesz hatályban, amíg az átfogó nemzetbiztonsági jogszabályokat meg nem alkotják. Az erről szóló törvénytervezet lényegében már elkészült, a kormány néhány napon belül konzultációt folytat arról a pártokkal, majd beterjeszti az Országgyűlés elé.
A törvénytervezet főbb garanciális előírásait ismertetve az államtitkár kiemelte, hogy a titkosszolgálati eszközök engedélyezésének jogát a tervezet a szolgálattól független személyre kívánja bízni. Nem kevésbé fontos, hogy a tervezet körülhatárolja azokat a feladatokat, amelyeknél egyáltalán titkosszolgálati módszerek igénybe vehetők. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 13:24
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (7. rész)
|
Gál Zoltán utalt arra, hogy a tervezet bizottsági vitái alkalmával némi nézeteltérés merült fel azzal kapcsolatban, alkalmazhatnak-e a bűnüldöző szervek titkos módszereket. A Belügyminisztérium álláspontja szerint a kialakult helyzetben a bűnügyi szervek sem mondhatnak le arról, hogy a bűnözéssel szemben a megelőzés és a felderítés érdekében különleges eszközöket és módszereket is alkalmazzanak. Erre szorítja egyébként a magyar bűnüldöző szerveket a különféle nemzetközi egyezményekben - például a kábítószerellenes megállapodásokban - vállalt kötelezettsége is.
A tervezet fontos eleme az is, hogy az állambiztonsági szolgálatokat kiveszi a belügyminiszter hatásköréből, és a Minisztertanácshoz, illetve annak elnökéhez rendeli.
Szimbolikus jelentőségű, hogy megváltozik a szolgálat elnevezése is: a javaslat értelmében az állambiztonsági szolgálat helyébe nemzetbiztonsági szolgálat lépne. Ezzel is azt kívánják kifejezni, hogy a jövőben a titkosszolgálati szervezetek nem az állami berendezkedés védelmét szolgálnák, hanem az egész nemzet, az alkotmányos rend biztonságát tekintik elsődleges feladatuknak - mondotta egyebek között az államtitkár. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 13:27
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (8. rész)
|
Az elnöklő Horváth Lajos bejelentette, hogy a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság is elfogadásra ajánlja a törvényjavaslatot, ám a napirendhez nem állítanak előadót. Mivel több képviselő nyújtott be módosító javaslatot, ezért elrendelte a törvényjavaslat feletti általános és részletes vita megtartását.
Elsőként dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ------------------- ügyésze kért szót. Részletesen beszámolt a lehallgatási botránnyal kapcsolatos vizsgálat eddigi eredményeiről. Elmondotta, hogy 1990. január 5-én a Fidesz és az SZDSZ feljelentést tett a Belügyminisztérium III/3 csoportfőnökségének alkotmányellenes tevékenysége miatt a fővárosi főügyésznél, aki azt még ugyanazon a napon a Katonai Főügyészséghez továbbította. A feljelentéshez mellékelt 219. számú napijelentés - amelyet a Belügyminisztérium III/3/7 osztálya készített - fénymásolt, csonkított példány volt. Ezért a hitelessége nem volt egyértelmű. A katonai főügyész azonnal intézkedett a feljelentés kiegészítése érdekében, levélben kereste meg a belügyminisztert. A Katonai Főügyészség főosztályvezetője még ugyanezen a napon személyesen felkereste a BM III/3 csoportfőnökségének vezetőjét, és intézkedett annak érdekében, hogy ne kerülhessen sor további iratmegsemmisítésre. Miután nyilvánvalóvá vált, hogy a feljelentéshez csatolt napijelentés valóban a Belügyminisztériumban készült, hivatali visszaélés bűntette miatt ismeretlen tettes ellen a Katonai Főügyészség január 8-án nyomozást rendelt el. Még azon a napon lefoglalták a BM III/3 csoportfőnökség Néphadsereg utcai irodájában található nyilvántartásokat és más adatokat. A Katonai Főügyészség munkáját azonban nagyban nehezíti az, hogy az állambiztonsági szervek tevékenységéről korábban semmilyen információval nem rendelkezett, sőt nem ismerte azokat a jogszabályokat sem, amelyek alapján munkájukat végezték. A nyomozás során derült ki, hogy a csoportfőnökségen 1989 decemberében nagyarányú iratmegsemmisítés folyt. A vallomások szerint erre az alkotmány és a Büntető Törvénykönyvnek a politikai jellegű bűncselekményekre vonatkozó változtatása szolgált alapul.
A rendelkezésre álló adatok szerint a csoportfőnökségnél korábban is rendszeresen semmisítettek meg iratokat az érvényes belső utasításoknak megfelelően. Amikor a Budapesti Rendőr-főkapitányság III/3 osztályának hasonló tevékenységével kapcsolatban január 11-én bejelentés érkezett, a Katonai Főügyészség haladéktalanul elrendelte az erre vonatkozó iratok lefoglalását az ország valamennyi rendőr-főkapitányságán . (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 13:29
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (9. rész)
|
Ugyancsak lefoglaltak olyan nyilvántartásokat és dokumentumokat, amelyek alapján a csoportfőnökség és a belső biztonsággal kapcsolatos belügyi tevékenység megítélhető.
A továbbiakban Szíjártó Károly elmondotta, hogy a BM III/3 csoportfőnökségének napijelentéseit megkapták a csoportfőnökség vezető munkatársai, s annak egy példányát megküldték a belügyminiszter állambiztonsági helyettese titkárságának. A titkárságon a többi csoportfőnökség által küldött jelentéseket is felhasználva összesítő jelentést készítettek. Ezeket a Belügyminisztérium egyes vezetőin kívül a vonatkozó terület irányításával foglalkozó más állami vezetők is megkapták. A jelentésekből kitűnik, hogy az állambiztonsági főcsoportfőnökség nemcsak a Fidesz-szel, az SZDSZ-szel, illetve ezek egyes vezetőivel kapcsolatos információkat gyűjtöttek, hanem az MSZP, az MSZMP, a Kádár János Társaság és más politikai szervezetekkel kapcsolatban is gyűjtöttek adatokat. A BM politikai főcsoportfőnökségén 1989. október 23-a után levélellenőrzést már nem rendeltek el. A korábban elrendelt ellenőrzéseket január 11-e után már nem folytatták.
A nyomozás elrendelésének időpontjában két telefonlehallgatással foglalkoztak, mégpedig szélsőséges, alkotmányellenes tevékenység gyanúja miatt. A feljelentést tevő szervezeteket január 17-én levélben arra kérték, hogy a BM III/3 csoportfőnökség tevékenységével kapcsolatos náluk lévő dokumentumokat bocsássák az ügyészség rendelkezésére. Ezek e kérésre mind ez idáig nem reagáltak. Az állambiztonsági főcsoportfőnökségen uralkodó rendkívül kusza belső szabályozás feltérképezése, a dokumentumok rendszerezése és értékelése folyamatban van. Amint megállapították: a főcsoportfőnökség munkáját több mint száz belső utasítás szabályozta. Az ügyben már több tanút meghallgattak a vizsgálat során, választott ügyvédje útján szerdára idézést kapott tanúkihallgatásra Végvári József rendőrőrnagy is, aki a BM III/3 főcsoportfőnökségének dolgozójaként szigorúan titkos dokumentumokat szolgáltatott ki, amelyek a Fidesz és az SZDSZ egyes tagjaihoz is eljutottak. Megkezdődött a gyanúsítottak kihallgatása, és Szíjártó Károly szerint szükség lesz szakértők igénybevételére is. Az eddigi vizsgálatok alapján ma még nem lehet választ adni arra: terhel-e és kiket büntetőjogi felelősség, az adott magatartás a Büntető Törvénykönyv melyik pontjába ütközik. A politikai felelősség tisztázása viszont nem a vizsgálat feladata. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 13:37
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (10. rész)
|
Az ügy napvilágra kerülése óta több szervezet folytatott egy-egy meghatározott célra orientálva vizsgálatot. Ugyanakkor olyan átfogó elemzésre, amely az összefüggéseket is feltárná, mind ez idáig nem került sor. Erre elsősorban egy országgyűlési bizottság lenne képes. Ugyanakkor szükség van az átmeneti kérdéseket szabályozó törvény elfogadására is. Ennek rendelkezései ugyanis elősegítik a végleges törvény megalkotását is.
Az elmúlt évtizedekben az államvezetés elvei elzárták a törvényhozást is attól, hogy a Belügyminisztérium keretében folyó állambiztonsági munkát ellenőrizze. Ezért nem kapott az egyébként széles hatáskörrel rendelkező ügyészség sem törvényi felhatalmazást arra, hogy ezt a területet felügyelje. Szíjártó Károly elmondotta, hogy a helyzet megváltoztatását már az elmúlt évben hivatalosan kezdeményezte a belügyminiszternél: az általuk végzett operatív munkával összefüggő kérdések törvényben történő szabályozására tegye meg a szükséges intézkedéseket. Ugyanezt javasolta az igazságügyminiszternek is. A miniszterek kedvezően fogadták a javaslatot, mert a régi célokat és érdekeket szolgáló, belső rendelkezések alapján folyó állambiztonsági munka nem illeszthető az 1989. október 23-tól érvényes alkotmányos elvekbe, azokkal nincs összhangban, sőt sérti az alkotmány konkrét rendelkezéseit.
Az ügyben a Katonai Főügyészség nyomozást folytat. Munkáját azonban meglehetősen kedvezőtlen légkörben végzi, mivel a közvéleményben hangot kaptak olyan vélemények is, amelyek kétségbe vonták a szervezet, illetve vezetőjének elfogulatlanságát. Mindezek ellenére a nyomozás azt igyekszik felderíteni, hogy a BM vezetői, beosztottai követtek-e el bűncselekményt, illetve a törvénysértő gyakorlat folytatásáért terhel-e valakit jogi felelősség. A hivatali visszaélésen túl vizsgálják az államtitok-sértés gyanúját is. Az eljárás során nemcsak a gyanúsítottak terhére írható tényeket, hanem a mentő körülményeket és az indítékokat is pontosan felderítik. Arra törekednek, hogy a nyomozást mihamarabb befejezzék, s azt követően a nyilvánosságot tájékoztatni fogják a vizsgálat eredményéről. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 13:38
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (11. rész)
|
Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke emlékeztette -------------- a képviselőket, hogy a testület is foglalkozott a lehallgatási botránnyal. Hivatalból kezdeményezte az eljárást, élve azzal a jogával, hogy megvizsgálja: a belső utasítások összhangban állnak-e a nemzetközi szerződésekkel, a belső jog megfelel-e a Magyarország által aláírt emberi jogi szerződéseknek. Szólt arról, hogy a Belügyminisztériumtól 84 titkos jogszabályt kapott meg az Alkotmánybíróság, közülük három minisztertanácsi határozat, a többi miniszteri utasítás, illetve parancs volt. E dokumentumokat az elmúlt héten átvizsgálták, mint utóbb kiderült, jószerivel feleslegesen, mert Horváth István, az akkor még hivatalban lévő belügyminiszter értesítést küldött: az összes vonatkozó jogszabályt hatályon kívül helyezte.
Az Alkotmánybíróság mégsem dolgozott feleslegesen, mert a testület nemcsak azt tartja alapvető feladatának, hogy megállapítsa egyes jogszabályok alkotmányellenességét - jelentette ki Sólyom László. A határozat indoklásában az Alkotmánybíróság szándékában állt annak kifejtése is, hogy mikor, milyen körülmények között tartaná alkotmányosnak a titkosszolgálatok tevékenységét. A testület nemcsak a belügyi utasításokat nézte át, a külföldi jogállamok gyakorlatát is tanulmányozta, így meglehetősen pontos képet kapott az állampolgári jogok védelme, illetve a titkosszolgálat közérdekű működőképessége közötti kényes egyensúlyról. Ezek ismeretében, és az ország stabilitásának érdekében is kívánatosnak tartaná, hogy az ezen ülésszakra beterjesztett törvényjavaslat elfogadása után a miniszterelnök - előzetes norma-kontroll érdekében - az Alkotmánybírósághoz fordulna, s a testület megvizsgálhatná, hogy a törvénytervezet megfelel-e a jogállamiság követelményeinek. Sólyom László felkérte Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkárt, hogy az összes vonatkozó, s a végrehajtás részét képező miniszteri utasítást és parancsot - tájékoztatásul - küldje meg az Alkotmánybíróságnak, mert e nélkül a törvény nem értelmezhető. Egyébiránt a minisztérium amúgy is köteles a végrehajtási szabályokat a törvénnyel együtt megalkotni. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:02
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (12. rész)
|
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.) kritikus hangvételű -------------------
és heves ellenérzésekkel is fogadott hozzászólásában - mint mondotta - a lehallgatási botrány körüli félreértéseket kívánta tisztázni. A pártállam és a szabadelvű demokráciák szellemtörténeti összehasonlítását követően konkrétan kitért azokra a beszédekre, amelyek az üggyel összefüggésben már elhangzottak. Kijelentette: mély csalódást keltett benne a lemondott belügyminiszter beszéde, mert nem tartotta szükségesnek, hogy a sajnálkozásnak akárcsak egyetlen szavát is intézze azokhoz, akiknek emberi, személyiségi jogait a fennhatósága alá tartozó szervezet munkatársai folyamatosan megsértették. Hangsúlyozta, hogy ez nemcsak az érintettek, hanem a magyar közvélemény megsértése is. Horváth István beszédéből csak egyetlen mondat volt számára elfogadható, az, amely a lemondásáról szólt.
Ugyancsak nagy csalódást keltett benne Németh Miklós miniszterelnök beszéde is, mert - emlékezete szerint - arról beszélt: ma Magyarországon az a fő veszély, hogy a főbb politikai mozgalmak, illetve a közvélemény egyes részei anarchiába kívánják sodorni az országot, félelmet keltenek, és ,,ködgéppel ködöt fújnak, és mérges gázokat szivattyúznak a légtérbe,,. Tamás Gáspár Miklós véleménye szerint ez a helyzetkép elfogadhatatlan, annak ellenére, hogy mint a politikában tevékenykedő ember, maga is gyakran találkozik elfogadhatatlan, brutális és alacsony rendű megnyilvánulásokkal. Az újonnan megválasztott képviselő annak a meggyőződésének adott hangot, hogy a miniszterelnök a beszédében maga keltett félelmet, amikor azt mondta: ma Magyarországon a pártok nem programjaik hirdetésével és mellette szóló érveléssel versenyeznek egymással, hanem a még működőképes kormányzat elleni kíméletlen támadásokkal. Ez tévedés - jelentette ki Tamás Gáspár Miklós. Megerősítette a Szabad Demokraták Szövetségének kongresszusán elmondott szavait, amelyek szerint a szabad demokraták nem kívánják a jelenlegi kormány távozását, sőt a békés átmenet érdekében feltétlenül szükségesnek tartják, hogy ez a kormány a helyén maradjon. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:04
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (13. rész)
|
Visszatérve a lehallgatási botrányra, a képviselő leszögezte, hogy a szabad demokraták az ügy kirobbanása óta annak lokalizálására törekedtek, de ez azért nem sikerült, mert Horváth István nem mondott le idejében. Miután ez most megtörtént - mondotta -, itt az ideje ennek a valóban a politikai egyensúlyt és a békés átmenetet veszélyeztető helyzetnek véget vetni. Hozzáfűzte: ha az ellenzéki pártok számára nincs parancsoló ok arra, hogy politikailag támadják a kormányzatot, akkor ezt nem is fogják megtenni. Ma itt a lehetőség arra, hogy a Parlament és a kormány lezárja ezt az ügyet, de a botrány kitöréséért nem lehet áthárítani azokra az állampolgárokra a felelősséget, akik felelősségtudatból, törvénytiszteletből egy törvénysértést, alkotmánysértést tártak fel.
Visszautasította, hogy a szabad demokraták ne ismernék el a kommunista vagy ma már szocialistának nevezett reformpolitikusok érdemeit. Leszögezte: az állampárton belüli reformerőknek jelentős szerepük volt abban, hogy lesz demokrácia Magyarországon.
Végezetül Tamás Gáspár Miklós röviden ismertette két törvénymódosító javaslatát, amelyek közül az egyik azt szolgálja, hogy ez a törvény valóban megnyugtassa a közvéleményt, míg a másik az úgynevezett különleges eszközök alkalmazási körének szűkítését szorgalmazza. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:20
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (14. rész)
|
Hámori Csaba, országos listán megválasztott képviselő azzal ------------ kezdte az előző felszólalással vitázó mondanivalóját, hogy ő személy szerint a miniszterelnök szavaival ért egyet. Úgy vélte: belpolitikai életünk újabb fordulópontjához, kritikus szakaszához értünk, s nem túlzás megállapítani, hogy kormányzati, sőt belpolitikai válság fenyeget. Néhány párt tudniillik elérkezettnek látja az időt ahhoz, hogy a békés átmenet politikai eszközeit és módszereit elvetve a létező konfliktusokat ütközésig vigye. Ezért nemcsak felelősség terheli őket, hanem kétségbevonható az eddig hangosan hirdetett nézeteik őszintesége is. Szándékaik igazi célját a Belügyminisztérium, az államminiszter és más szocialista párttag miniszterek ellen indított politikai kampány tette nyilvánvalóvá. A békés átmenet szabályait felrúgva - mivel számukra kevés amit eddig elérhettek -, radikális hatalomátvételre törnek, egy újabb diktatúra rémét idézik fel. Kifejtette: a kormányzat szétverése céljából szervezett akciók mellett megkezdődött a közigazgatás lehetetlenné tétele is. Erre példaként azt hozta fel, hogy néhány hónappal ezelőtt Gödöllőn az ellenzék vezetői is marasztalták a távozni készülő tanácselnököt, s miután az maradt, most, a választási kampány indulásakor kezdeményezték visszahívását. Mondanivalójának további alátámasztásaként idézett Tamás Gáspár Miklós választási röplapjából, miszerint ,,az 1985-ben csalással, erőszak alkalmazásával megválasztott Parlament össze-vissza szavazgat, és csak növeli a zűrzavart; éppen ideje, hogy körmére nézzenek ennek a Parlamentnek,,,. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (15. rész)
|
Majd aggodalmát fejezte ki azért, hogy az Országgyűlés az Országos Választási Bizottság tagjává nevezte ki Torgyán Józsefet, ,,az egyik kisgazdapárt vezetőjét,,, akinek azt a kijelentést tulajdonította: ,,aki nem szakít 180 fokosan a bolsevik elvekkel, az fasiszta elveket vall. Ez jelenleg érvényes a Magyar Szocialista Munkáspártra, amely nem szakított korábbi bolsevik politikájával, de a Magyar Szocialista Pártra is.,, Feltette a kérdést: ilyen nézetekkel hogyan tudja majd Torgyán József biztosítani a választások tisztaságát?
Hámori Csaba a továbbiakban arról szólt: a demokratikus erők érdekeltek abban, hogy az ország sorsának meghatározásában elszigetelődjenek a szélsőséges nézetek. ,,Mi a múlt év nyarán a demokratikus átalakulás érdekében ültünk le tárgyalni a háromoldalú nemzeti asztalhoz. Mindent megtettünk azért, hogy a szeptember 18-án aláírt megállapodás törvénnyé váljon. Sajnos akadtak tárgyalópartnereink között olyanok, akik a nemzeti konszenzus alapjául szolgáló megállapodást nyomban megtorpedózták, s azóta is egyfolytában azon fáradoznak, hogy minél több zavart okozzanak a megállapodás megtartásában, vagy éppen hátráltassák annak végrehajtását,, - mondta. Majd így folytatta: az átalakuló társadalom távlatokban is gondolkodó politikai erőinek az a véleménye, hogy jelenleg mindennél fontosabb az ország kormányozhatósága, a stabilitás, a kormányzati feladatok zavartalan ellátása. Legyen a nemzeti és a társadalmi felelősség próbatétele, hogy minden demokratikus politikai erő együttműködik a közösen elhatározott és elfogadott békés átmenet feltételeinek biztosításában, olyan légkör kialakításában, hogy az emberek valóban szabadon, félelem nélkül dönthessenek a márciusi választásokon. Ez az állásfoglalása a Magyar Szocialista Párt parlamenti csoportjának, amely ezért felhívja az ország demokratikus erőit a szélsőséges, a tisztességtelen eszközök elleni harcra. Az MSZP képviselőjeként Hámori Csaba felhívással fordult a politikai egyeztető tárgyalások résztvevőihez, hogy járuljanak hozzá a tárgyalások dokumentumainak nyilvánosságra hozatalához, az Országgyűlés és a kormány elnökéhez pedig azért, hogy hozzák nyilvánosságra a múlt év decemberében a különböző politikai erőkkel és társadalmi szervekkel folytatott tárgyalások jegyzőkönyvét. Felhívta a köztársaság ideiglenes elnökét, szorgalmazza, hogy a pártok, a kormány, a társadalmi, az érdekvédelmi szervezetek ismét üljenek tárgyalóasztal mellé, s újra tegyenek hitet, vállaljanak felelősséget a békés átmenetért. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:25
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (16. rész)
|
Roszik Gábor (Pest m., 4. vk.) személyeskedésektől szintén nem ------------ mentes felszólalásában kijelentette, hogy Tamás Gáspár Miklós mondanivalóját sokkal inkább felelősségteljesnek érezte, mint Hámori Csabáét. A Tiszelt Ház felzúdulását hallván hozzáfűzte: ennek a Parlamentnek a nemtetszése valójában kedvezőnek ítélhető. Véleménye szerint Hámori Csaba több állítása nem felel meg a valóságnak. Így például nem igaz, hogy a Magyar Demokrata Fórum gödöllői szervezete kezdeményezte volna a tanácselnök visszahívását. Erre csak akkor került sor, amikor a tanácselnök határozatlan magatartásával, bizonytalan helyzetet idézett elő a városban.
A belügyminiszter lemondásával a Magyar Demokrata Fórum parlamenti csoportja egyetért - mondotta Roszik Gábor. Erre nemcsak a nyilvánosságra került törvénytelenségek miatt volt szükség, hanem azért is, mert időközben kiderült, hogy nem felelt meg a valóságnak az a válasz, amelyet a belügyminiszter 1989. december 21-én adott Raffay Ernőnek, aki a belügyminisztériumi iratok és dokumentumok megsemmisítése ellen tiltakozott. A képviselő szükségesnek tartotta megerősíteni: bizalommal van a miniszterelnök iránt, és nem kívánja, hogy ő vagy a kormány lemondjon, sőt kéri és támogatja, hogy a következő kormány létrejöttéig az ország vezetését vállalják. Ennek szükségszerűségét nem kérdőjelezik meg a nyilvánosságra került törvénytelenségek, amelyeket Végvári József fedett fel. Kívánatos lett volna azonban, hogy a miniszterelnök legutóbbi beszédében kijelentse: súlyos törvénytelenségeket követtek el az egyik minisztériumban. Végül Roszik Gábor az MDF parlamenti csoportja nevében újfent hangoztatta: továbbra sem szándékuk aláásni a kormányt, ám ennek nem mond ellent, hogy a belügyminisztériumi botrány felfedezéséhez hasonló módon járnának el, ha esetleg tudomásukra jutna, hogy egy miniszter korrupcióval vádolható. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 15:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűléés - második munkanapa (17. rész)
|
Dauda Sándor (Budapest, 45. vk.) hangoztatta: az országgyűlési ------------- képviselő legfontosabb feladata a törvénytelenségek feltárása. Tamás Gáspár Miklós módosító javaslatát illetően viszont nem értett egyet azzal, hogy a rendőrség a bűnügyi-felderítő munkában ne alkalmazhassa a különleges technikai eszközöket. Álláspontjának támogatására azt a három évvel ezelőtti gyermekrablást idézte fel, amelynek során a budapesti Halló étterem elől sokáig ismeretlen tettesek elvitték Horváth Renátát. E bűncselekményt a rendőrségnek különlegs technikai eszközökkell sikerült felderítenie, ezek nélkül nem lehetett volna sikeres a nyomozás.
Raffay Ernő (Csongrád m., 1. vk.) a helyenként indulatos ------------ felszólalásokra utalva annak a véleményének adott hangot, hogy a Tisztelt Ház falain belül megindult a választási propaganda. A vita hangnemével - sem az SZDSZ, sem az MSZP részéről - nem tudott egyetérteni, mert érzékelhető volt, hogy egyes személyek lejáratására, sárba tiprására törekedtek a képviselők. Ezzel összefüggésben leszögezte: olyan Országgyűlésnek nem kíván tagja lenni, ahol ilyesmi előfordulhat. A tisztességes parlamentarizmushoz az is hozzátartozik, hogy a képviselők fegyelmezetten végighallgassák egymást, ne ,,ordítsanak,,, ha nem értenek egyet egyes megfogalmazásokkal.
A képviselő vitába szállt azzal a megfogalmazással, amely szerint egyes agresszív pártok szét akarják verni az államapparátust, ha kell erőszakkal is. A Magyar Demokrata Fórum nem törekszik erre, csupán másikat, jobbat akar állítani. Békés körülmények között. Az MDF egyébiránt fenntartja azt a javaslatát, hogy a lehallgatási botrány kivizsgálására parlamenti bizottság jöjjön létre, s e bizottság a Parlamentben képviselt pártok egy-egy képviselőjéből alakuljon meg. A képviselő szerint a bizottságnak foglalkoznia kellene a már kikerült dokumentumok sorsával, mert - alkotmányellenesen - illetéktelenek kezébe juthatnak fontos, sok esetben döntő ismeretek politikai szervezetekről, személyekről. Végezetül arról tudakozódott, hogy a belső elhárítás milyen kapcsolatban áll a szovjet belügyi szervekkel. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 15:43
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (18. rész)
|
Debreczeni József (Bács-Kiskun m., 3. vk.) arról szólt, ----------------- hogy Bács-Kiskun megyében tovább folytatódik a helyi MSZP-szervezet tulajdonában lévő iratok megsemmisítése. A Bács-Kiskun megyei levéltár illetékesei tudomására hozták a képviselőnek, hogy két teherautónyi iratot szállítottak a közelmúltban a Szolnoki Papírgyárba megsemmisítésre, a volt kecskeméti MSZMP megyei székházból. Az iratok selejtezése jegyzőkönyv nélkül történt, s az érintettek elismerték, hogy már korábban is sor került hasonló dokumentumok megsemmisítésére. A képviselő levéllel fordult a Bács-Kiskun megyei főügyészhez, indítson vizsgálatot az ügyben. Meglepődve olvasta a választ, amelyben azt közölték vele: a megyei levéltárak nem gyakorolhattak felügyeletet az MSZMP-dokumentumok felett a selejtezési és megsemmisítési eljárások során. A pártdokumentumok sorsával kapcsolatban az ügyészségnek pedig nincs jogosultsága arra, hogy vizsgálatot folytasson.
A képviselő szerint az MSZP folytatja az iratmegsemmisítési akciókat, s nincs olyan törvény, nincs olyan hatóság, amely ez ügyben beavatkozhatna. Debreczeni József ezért felkérte a miniszterelnököt, hogy sürgősen hozzon intézkedést.
E konkrét ügyről, illetve az ülésteremben kifejtett pártpropaganda megkérdőjelezhető voltáról kisebb vita alakult ki, amelynek során szót kért Csipkó Sándor, Debreceni József és Reidl János képviselő.
Horváth Lajos az általános, majd újabb hozzászólók hiányában a részletes vitát lezárva, szünetet rendelt el, mert több képviselő nyújtott be a törvénytervezethez módosító indítványt. Ezek megvitatására, véleményezésére az ebédszünetben összehívták az Országgyűlés jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint honvédelmi bizottságát. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 15:45
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (19. rész)
|
A szünet után Gál Zoltán röviden válaszolt a törvényjavaslat ---------- vitájában elhangzott észrevételekre. A vélemények tanúsága szerint nem folyik támadás az államapparátus ellen, nincsenek próbálkozások annak szétzilálására - összegezte a felszólalásokat az államtitkár, hangoztatván, hogy saját tapasztalatai szerint ennek éppen az ellenkezője az igaz. A tanácsi apparátusra hivatkozva Gál Zoltán úgy vélte, igenis folyik ilyen próbálkozás. Hangoztatta: az államapparátus fél, s emiatt nem képes tisztességesen elvégezni feladatait, ami a választások szempontjából rendkívül kedvezőtlen.
A vitában szó esett arról is, hogy az ellenzék támogatja a kormányt, támogatja a még működő kormányzati intézményeket. Gál Zoltán ezt a véleményt is kétkedéssel fogadta. Ennek alátámasztására kifogásolta a Duna-gate botránynak azt a momentumát, hogy az Országgyűlés egyik - Gál Zoltán felszólalásában meg nem nevezett - képviselője, miután tudomást szerzett az ügyről, nem a Parlament elé hozta a problémát, hanem a Fekete doboz munkatársait kereste meg. Gál Zoltán mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy az állami intézmények normális működése sokak számára ma már nem érdek. Márpedig a nemzetnek az lenne az érdeke, hogy ezek az intézmények rendeltetésszerűen működjenek.
Az államtitkár kifogásolta azt is, hogy az eset kapcsán egyesek prejudikálnak bizonyos tényeket, törvénysértésről beszélnek akkor, amikor az erre hivatott szervek azt még nem állapították meg. Gál Zoltán arra kért mindenkit, hogy az ártatlanság vélelmét - amely minden magyar állampolgárt megillet - adják meg az államapparátusban dolgozók számára is.
Az elhangzott konkrét módosító javaslatokra reflektálva Gál Zoltán ismételten hangoztatta azt a meggyőződését: a bűnözés jelenlegi helyzetéből adódóan feltétlenül szükség van arra, hogy a rendőrség is alkalmazhasson bizonyos titkos módszereket.
Végezetül felhívta a képviselők figyelmét arra, hogy a most beterjesztett törvényjavaslattal újabb jelentős lépést hajtanak végre a jogállamiság kiépítésének irányába. Jelentőségét növeli, hogy olyan területet érint, amely eddig rejtve volt a társadalom szélesebb körei elől. Ez a titkosítás is oka volt annak, hogy a társadalom szembenállt ezzel a szervezettel. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 16:26
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (20. rész)
|
Két bizottság véleményét Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar m., 4. vk.) -------------- terjesztette elő. A jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság Tamás Gáspár Miklós egyik javaslatát sem támogatta. Ezután arra emlékeztetett, hogy az Alkotmánybíróság elnökhelyettese a Parlament ülésén felajánlotta: a meghozott törvényt a Minisztertanács elnöke terjessze az Alkotmánybíróság elé, amelyet a testület - előzetes normakontroll keretében - véleményezne. Kereszti Csaba ezzel kapcsolatban elmondta, hogy az Alkotmánybíróságot előzetes normakontrollra az Országgyűlés, annak állandó bizottságai, illetve ötven képviselő kérheti fel, illetve a testület csak a törvény aggályosnak tartott rendelkezését vizsgálhatja felül. Egy teljes jogszabályt felülvizsgálni tehát ily módon az Alkotmánybíróságnak nem áll módjában.
Ezután következett a határozathozatal. Az Országgyűlés Tamás Gáspár Miklós mindkét javaslatát elvetette. Ezt követően kellett volna dönteni a harmadik paragrafusról, ugyanis a törvényjavaslat ,,A,, és ,,B,, változatot tartalmazott. (Eszerint az egyes különleges eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy országgyűlési biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem kapta meg az alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges minősített többséget, 252 igenlő szavazatot, az elnöklő Horváth Lajos ismét szünetet rendelt el.
A két illetékes bizottság - háromnegyed órás szünet után - úgy foglalt állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerüljön sor. Ezért Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta.
Az ülésszak ezután az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló, illetve a Nemzeti Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott. Elsőként Martonyi János kormánybiztos előterjesztése hangzott el. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 16:31
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (21. rész)
|
Martonyi János elmondotta: a két törvényjavaslat a tulajdon -------------- államtalanításának nagyon fontos állomását jelenti. A tulajdonviszonyok gyökeres átalakítása alapfeltétele a gazdasági reform továbbvitelének, a valóságos politikai demokrácia kialakításának. Magyarországon hosszabb távon a gazdaság versenyszférájában az egyéni és a társult magántulajdont meghatározó szerephez kell juttatni. A hosszabb távú privatizációs folyamat feltételei és keretei azonban nem hozhatók létre egy lépésben. A jelenlegi kormány és törvényhozás nincs abban a helyzetben, hogy ilyen jellegű átfogó döntéseket hozzon, ám a jövő érdekében mindenképpen szükséges, hogy megtegyék a tulajdonreform megindításához és sikeres továbbviteléhez nélkülözhetetlen, erőteljes lépéseket. Mindezek célja: a veszélyeztetett állami vagyon megóvása, a hosszú távú államtalanítási politika minimális szervezeti feltételeinek kialakítása. Ez szükséges ahhoz, hogy az általános választások után az új törvényhozás, az új kormány sikerrel folytathassa a tulajdonviszonyok radikális átalakítását.
Az állami vállalatokra bízott vagyon privatizálásának egyik fő formája a spontán privatizáció, amelynek eredményeként a vállalatok vagyonukat részben az általuk alapított társaságokba viszik át, részben értékesítik vagy használatba adják azt. Ezekre az ügyletekre az átalakulási törvény nem alkalmazható, mivel ezek a vállalatok nem alakulnak át egészükben társasággá. E spontán privatizáció erőteljesen folyik, ami jelentős veszélyekkel is jár. Fennáll a vagyon alulértékelésének, áron aluli értékesítésének vagy más, előnytelen feltételek elfogadásának a veszélye, hiányzik a versenyeztetés, a tárgyalások a legtöbb esetben a nyilvánosság kizárásával folynak. Jelenleg az állam, mint tulajdonos e műveletekkel kapcsolatban semmiféle ellenőrzési, beleszólási joggal nem rendelkezik. A spontán privatizációnak azonban előnyei is vannak: jelenleg ez a forma kapcsolódik össze a leggyakrabban a külföldi tőkebefektetésekkel; e részleges átalakulások - ha következetlenül is, ellentmondásosan - oldják az elavult vállalati szerkezeteket, valóságos tulajdonost teremtenek a vállalati vagyon számára. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 17:52
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Javítás az mtib2022. sz. hírrre
|
A mai mtibb2022 sz. Országgyűlés - második munkanap (20. rész) című hírünk 4. bekezdés 2. sorábaa név helyesen: ...illetve az Állami Vagyonügynökségről és a .... ----------
(MTI)
1990. január 24., szerda 17:57
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (22. rész)
|
Mindebből az következik, hogy a spontán privatizációt felszámolni nem szabad, ám gondoskodni kell a veszélyek elhárításáról, vagyis olyan rugalmas ellenőrzési rendszert kell bevezetni, amely a tulajdonosi érdekek oltalmának biztosítása mellett nem állítja meg, nem teszi lehetetlenné a részleges átalakulásokat, értékesítéseket. Ezt a célt szolgálja az állam vállalatokra bízott vagyonának védelméről szóló törvényjavaslat. Ez a javaslat olyan rugalmas ellenőrzési rendszert hoz létre, amely meghatározott értékhatár feletti szerződéseknél kötelezővé teszi a vagyonértékelést, az ügylet előzetes bejelentését, a nyilvánosság biztosítását, a versenyeztetést. Kivételes esetben az ügylet megtiltásával biztosítja a spontán privatizációs folyamat tisztaságát. Az állami ellenőrzés egyben megfelelő jogi és erkölcsi oltalmat jelent a részleges átalakulások és értékesítések szereplőinek is.
A törvényjavaslatok kidolgozása a politikai pártok kezdeményezése nyomán kezdődött meg. A munkában a pártok szakértői aktívan részt vettek. A kormány az elkészült törvényjavaslat-tervezeteket is egyeztette a pártokkal, az érintett érdekképviseleti szervezetekkel. Ezek túlnyomó többsége egyetértett a javaslatok fő elemeivel, a nemzeti vagyon védelmét olyan fontos és sürgős rendezést igénylő kérdésnek tartják, amely nem tűr további halasztást. Ezért nem lett volna helyes, ha a Parlament erről a kérdésről a döntéshozatalt utódjára hagyta volna azzal az indokkal: a tulajdonreform alapkérdéseiről egységes egészként az új törvényhozásnak kell döntenie.
Ezután Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes részletesen ------------ ismertette az Állami Vagyonügynökségről szóló törvényjavaslatot. Elmondotta, hogy az ügynökség fő célja a rosszul kezelt állami vagyonnak valódi tulajdonosokhoz való eljuttatása, mégpedig társadalmi kontroll mellett. A vagyonügynökség működése során az állami tulajdonban lévő vagyonnak azzal a részével foglalkozik, amely már vagy társasági formában működik, vagy átalakulás révén társasággá válik. Ezért az állami vagyon túlnyomó hányadára vonatkozóan a törvénytervezet nem tartalmaz előírásokat. Ennek az az oka, hogy az állami vállalatok szerepének, jogi formáinak áttekintésére és módosítására egy átfogó tulajdonreform kidolgozásakor kerülhet sor. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 18:12
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (23. rész)
|
A legsürgetőbb tennivalók - az eddigi tapasztalatok szerint - a vagyonvédelemben jelentkeznek. Ez természetesen nem jelenti az üzleti önállóság megakadályozását, a társasággá alakítások indokolatlan megfékezését, az államigazgatás újbóli térnyerését az üzleti közösség térnyerésével szemben. Szükség van viszont ilyen ügyleteknél a társadalmi kontrollra. Lényeges, hogy ez a társadalom számára számottevő jövedelmeket is eredményezzen, különben a gazdaság aligha fog kikerülni az állami adósság szorításából. A sikeres privatizációs politika hatékony szervezetet kíván, ezért van szükség az Állami Vagyonügynökség létrehozására. Ez a szervezet nem üzletellenes céllal jön létre - hangsúlyozta ismételten a pénzügyminiszter-helyettes -, ám tény, hogy a zártkörű, a társadalmat kizáró alkudozásokat mindenképpen meg kell szüntetni.
A kormány szerint az Állami Vagyonügynökség szervezetét úgy kell kialakítani, hogy az meglehetősen kicsi, ám mégis ütőképes legyen, így csakis a szükséges ellenőrzési pontokon avatkozhasson be a privatizációs folyamatba. A vagyonügynökség elsősorban külső szakértőkkel, szakmai szervezetekkel dolgoztat.
Tömpe István elmondotta, hogy a törvényjavaslat vitája során felmerült gondok jó részét sikerült megoldaniuk, ennek ellenére számos nyitott kérdés maradt. Ezek többsége a szervezet jövendő működésére vonatkozik. A nyitott kérdések többségére csak a gyakorlat adhatja meg a választ, ezért nem javasolják az ezzel kapcsolatos elképzeléseket törvénybe foglalni. A törvényalkotók igyekeztek elkerülni minden olyan paragrafus beiktatását, amelyek kidolgozása mögött még hiányozna a tényleges tapasztalat. A kormány ezért azt javasolja, hogy a szakértők, a leendő vagyonügynökség csak átmeneti vagyonpolitikai irányelveket dolgozzon ki, s az 1990-91-re szóló irányelveket az új Parlament az őszi idényben fogadja el, a tulajdonváltási reformmal.
Lényeges kérdés a vagyonalap felügyelete. A kormány azt javasolja, hogy az Állami Vagyonügynökség a Minisztertanács felügyelete alá tartozzon. Ennek egyik oka, hogy az államtalanítás a kormány gazdaságpolitikájához sokrétűen kapcsolódó elem. A privatizáció fontos része a kormány struktúrapolitikájának, a külföldi tőke bevonására irányuló törekvéseknek. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 18:15
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (24. rész)
|
A kormány egyetért azzal, hogy az Országgyűlésnek meghatározó, ellenőrző szerepet kell betöltenie. A törvénytervezet szerint ennek megfelelően az Állami Vagyonügynökséget az Országgyűlés által megbízott Állami Számvevőszék ellenőrzi; az Országgyűlés fogadja el a vagyonügynökség működését szabályozó vagyonpolitikai irányelveket. Ugyancsak a Parlament fogadja el ezt követően a vagyonpolitikai irányelvek teljesítéséről szóló jelentést; a vagyonügynökség igazgatótanácsát, az ügyvezető igazgatót is az Országgyűlés választja meg.
A viták során több alkalommal felmerült az: a vagyonügynökséget közvetlenül az Országgyűlés ellenőrzése alá kell helyezni. Ebben az esetben azonban az Országgyűlésnek vagy közvetlenül be kellene kapcsolódnia az operatív ellenőrzés folyamatába - ez a kormány szerint semmiképpen sem kívánatos -, vagy az Állami Vagyonügynökség tényleges ellenőrzés nélkül maradna. Ebben az esetben az államszervezeten belül koordinációs zavarok is fellépnének, a Minisztertanács által folytatott gazdaságpolitikai és privatizációs politika elkülönülne. Az a furcsa helyzet állna elő, hogy míg az Országgyűlés felügyelete alá - a vagyonügynökség közvetítésével - az állam társasággá szervezett vagyona tartozna, addig a mozdulatlan, vitatható hatékonyságú, nem társasági vagyon felügyelete a Minisztertanácsnál maradna. Mindezek alapján a kormány azt javasolja, hogy az állami vagyonalap a Minisztertanács felügyelete alá kerüljön.
Ugyancsak vitatott kérdés volt a vállalatok átsorolása államigazgatási irányítás alá. A kormány szerint a Minisztertanácsnak kell rendelkezni ezzel a joggal. Nagyon sokan tévesen úgy értelmezték a viták során, hogy az átsorolás egyfajta államosítást jelent. A helyzet ezzel szemben az, hogy az átsorolás államigazgatási irányítás alá egyes esetekben a szükséges kiindulópont az államnak a maga által elhatározott privatizációjához. A cél azonban itt is az államtalanítás - mondotta befejezésül Tömpe István, s arra kérte a képviselőket, hogy a beterjesztett törvényjavaslatokat fogadják el. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 18:30
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (25. rész)
|
A terv- és költségvetési bizottság álláspontját a törvényjavaslatokkal kapcsolatban Szabó Kálmán (Budapest, 36. vk.) ------------ képviselő ismertette. Mint mondta: az állami vagyon védelméről szóló törvény életbe lépését a bizottság inkább elkésettnek, mintsem elsietettnek tartja, s helyesli annak fő rendeltetését.
A törvénytervezet vitájában felmerült képviselői felvetésekről szólva hangsúlyozta: többen javasolták biztosítékok beépítését arra nézve, nehogy a dolgozók és a kollektívák a felhalmozott múltbeli munkájukat tartalmazó tőkevagyon értékesítésének puszta tárgyai, kirekesztett és szenvedő alanyai legyenek. Ezzel egyetértve egészítették ki az eredeti törvénytervezetet azzal, hogy a vállalatukat érintő pályázat kiírásával egyidejűleg a dolgozókat részletesen tájékoztatni kell a pályázat feltételeiről, köztük az abban való részvételi lehetőségeikről, formáiról. Ezzel összefüggésben utalt Filló Pál (Budapest, 18. vk.) indítványára, aki különféle módosításokat kezdeményezett a dolgozó közösségek egyetértési szerepére, illetve pályázatuk preferálására vonatkozóan. A bizottsági tagok többségének az volt a véleménye, hogy az állami vagyon védelméről szóló jogszabálytervezet kiegészítésével a dolgozók pályázata - helyesen - előnyhöz juthat másokéhoz viszonyítva, többek között az adott technológiában, tevékenységi körben való jártasság révén. Egyébiránt pedig a bizottságban az a nézet kerekedett felül, hogy az egyenértékű feltételek esetén érvényesítendő preferenciaskálát a vagyonpolitikai irányelvekben, majd véglegesen a tulajdontörvényben kell meghatározni, illetve az ezeket megelőző politikai vitáknak kell az alkotmány szellemében kialakítania. Mindezek alapján a bizottság támogatja az állami vagyon védelméről szóló jogszabálytervezet törvényerőre emelését.
A vagyonügynökségről szóló törvényjavaslattal kapcsolatban Szabó Kálmán főként azokat a kérdéseket említette, amelyekben érdemi az eltérés a kormány eredeti javaslata, illetve a bizottság állásfoglalása között. Kitért arra is, hogy a bizottság miért tartotta szükségesnek a Nemzeti Vagyonügynökség elnevezését Állami Vagyonügynökségre változtatni. A bizottság érve: a törvényjavaslat hatálya és az ügynökség tevékenységi köre tartalmilag csak az állami tulajdon formájában testet öltött tőkevagyonra vonatkozik, ami a nemzeti vagyonnak csak egy része. Mint az előterjesztők expozéjából kitűnt, a kormányzat egyetért e módosító javaslattal. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:09
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (26. rész)
|
A bizottság nem ért egyet azzal a kormányzati elképzeléssel, hogy a vagyonügynökséget a Minisztertanács felügyelje, hanem azt az Országgyűlésre javasolja bízni. Indokuk - mint mondta - nem a kormány iránti bizalmatlanságból fakad, hanem abból a meggondolásból, hogy a vagyonügynökség státusa így egyértelműen kifejezné: a szervezet végképp nem közigazgatási tulajdonos. Emellett szól az is, hogy az Országgyűlés felügyelete alatt a vagyonügynökség semmiképpen sem válhatna a gazdasági kormányzat, s azon belül a rövid távú költségvetési szempontokra hajlamos valamely minisztérium részévé, ahol másféle funkciók és más szerepű apparátusok törekvései akadályozhatnák fő feladatainak gyakorlásában. A bizottság nem ért egyet azokkal az aggályokkal sem, amelyek szerint az ügynökség parlamenti felügyelete vontatottá tenné a társasággá alakulás folyamatát. A garantált nyilvánosság és a Parlament felelőssége kétségtelenül időt igénylő alaposságot kívánna, viszont hátrább szorulna az elhamarkodottság, a hibákhoz vezető szubjektivizmus is. A törvényjavaslatokban foglalt korlátok mellett a parlamentáris demokrácia nyilvánossága egyben megkérdőjelezné annak a véleménynek az igazolhatóságát is, hogy a vagyonügynökségnél a tőkevagyon feletti hatalom rendkívül nagy centralizálása a mai monopóliumok új monopóliumokká való alakulásához vezethetne.
Kitért azokra a félelmekre is, miszerint a vagyonügynökség a törvénytervezetben biztosítani kívánt jogkörénél fogva túltenghet, például tetszés szerint kezdeményezhetné az önkormányzati irányítású állami vállalatok államigazgatási felügyelet alá helyezését. Erre gondolva javasolja a bizottság Nagyiványi András (Budapest, 19. vk.) indítványának elfogadását, hogy addig is, amíg az államigazgatási felügyelet alá vonás kezdeményezéseinek feltételei megfogalmazódnának a vagyonpolitikai irányelvekben, azokkal egészítsék ki a jogszabály ide vonatkozó paragrafusának indoklását.
A bizottság határozott álláspontja, hogy a törvényjavaslatoknak az eredetileg tervezett április 1-je helyett már március 1-jén hatályba kellene lépniük, mert a feltételek meglétében ez nem jelentene lényeges különbséget, viszont, ha az új Parlament, az új kormányzat működésbe lépésére várnak, akkor hónapokig is tovább folytatódhat a jelenlegi spontán privatizáció. A bizottság azt indítványozza, hogy az Országgyűlés hozzon létre egy jelölőbizottságot, amely már a februári ülésszakon javaslatokat terjeszthetne elő az ügyvezető igazgató személyére, aki március 1-je után azonnal hozzákezdhetne a vagyonügynökség felépítéséhez és feladatának gyakorlásához. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (27. rész)
|
A vagyonügynökség igazgatótanácsát viszont már az áprilisban megalakuló Országgyűlés választaná meg. Javasolják továbbá, hogy még ezen az ülésszakon alakítsanak egy március 1-jéig működő ideiglenes bizottságot a gazdasági jellegű állandó bizottságok és a frakciók által küldött képviselőkből a privatizáció egyes nyilvánvalóan törvénysértő eseteinek felülvizsgálatára.
A törvénytervezeteket a módosító javaslatokkal együtt a bizottság nevében az Országgyűlésnek elfogadásra ajánlotta.
Végezetül azt indítványozta, hogy az új Parlament számára hagyományozzák jogörökségként a tulajdontörvény őszi megalkotását. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:21
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (28. rész) - Vita
|
Miután a törvényjavaslatokhoz számos módosító javaslat érkezett, megkezdődött az általános és részletes vita.
Elsőként Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén 23. vk.) kapott --------------- szót. Utalt az átalakulási törvény múlt évi vitájára, s megállapította, hogy az átalakulások döntő többsége nem a törvény szerint történt, lehetőség nyílt az állami vagyon alulértékelésére, nem érvényesült a nyilvánosság, az állami, társadalmi kontroll, nem indult el az ország konszolidálódásának egyik feltétele, a tulajdonreform. Véleménye szerint a most napirenden lévő két törvényjavaslatot is az átalakulási törvénnyel együtt kellett volna megtárgyalni. Ám mindkét törvény - ha megkésve is alkotják meg azokat- szükséges, hiszen a megindult spontán privatizációs folyamat egyik nagy veszélye, hogy a hazai működő tőke nagy része külföldi tulajdonba kerül úgy, hogy az nem csökkenti az ország adósságállományát, így annak terheit továbbra is a lakosságnak kell megfizetnie, magas adók formájában - mondotta, majd utalt azokra a becslésekre, miszerint az elmúlt évben több mint 50 milliárd forint állami vagyon cserélt gazdát úgy, hogy abból semmit nem látott az állam.
A képviselő véleménye szerint nincs esélyegyenlőség a tulajdonlásra a potenciális, a társadalom számára kívánatos tulajdonosok között. A tényleges privatizáció azt jelenti, hogy magánemberek vagy társulásaik kezébe kerül az állami vagyon egy része, és az ellenértéket az államkincstár kapja meg. Ehhez azonban jelentős tőke, hitelforrás kell, ami a hazai magánszektorban nincs, így sokaknak egyszerűen nem áll módjukban vállalkozni, nem jutnak üzleti lehetőséghez. A kormány eddig - szándéknyilatkozatokon kívül - nem adott érdemi adókedvezményeket és hiteleket a leendő új tulajdonosoknak.
Az Állami Vagyonügynökség kapcsán a kételyekről szólt, miszerint a szervezet képes lesz-e hatékonyan képviselni a társadalom tőketulajdonosi érdekeit, s nem valami bürokratikus, túlcentralizált hivatalként működik majd. Úgy vélte: a félelem jogos, hiszen a vagyonügynökség nem természetes tulajdonos, hiányzik tulajdonosi érdekeltsége, viszont jobb megoldás jelenleg nincs.
Kiemelte: mielőbb szükség van egy, a dolgozói, alkalmazotti tulajdonlás feltételeit meghatározó törvényre, ami lehetővé teszi azt, hogy a dolgozók is vállalatuk résztulajdonosai lehessenek, elővásárlási joguk legyen a részvények felvásárlásában. Ezzel összefüggésben sürgette az önkormányzati törvény megalkotását, amely az önkormányzatoknak is lehetővé teszi, hogy tulajdoni részt szerezzenek a területükön működő vállalatok tulajdonából.(folyt.)
1990. január 24., szerda 19:25
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (29. rész) - Vita
|
Simon Péter Pálsajnálattal állapította meg, hogy nincs hosszú távú kormányzati privatizációs koncepció, amely meghatározná a gazdaság egyes ágazataiban a magán- és az állami tulajdon kívánatos arányát, és azt is, milyen ágazatokban, milyen mértékben szerezhet tulajdont a külföldi tőke.
Végezetül, utalva arra, hogy a vállalati vezetők jelentős része élesen bírálja a törvénytervezeteket - ezt tükrözi a Gazdasági Kamara állásfoglalása is -, elfogadásra ajánlotta azokat.
Juratovics Aladár (Csongrád megye 7. vk.) a maga és az MSZMP nevében ----------------- bizonyos fenntartásokkal támogatta a törvényjavaslat elfogadását. Aggályait, kérdéseit és javaslatait sorolva elmondta: a törvényjavaslat az állami vagyonnak csak egy szeletével foglalkozik, így teljeskörűen nem alkalmazható. Egységes vagyonszemlélet kialakítását sürgette azzal, hogy meg kell határozni a vagyonértékelés egzakt módját, s vagyonértékelő szerveknek kell alakulniuk külföldi szakintézetek ellenőrzésével. A jövedelemtermelő-képességnek az érték az alapja - mondotta -, de a vagyoni érték és a piaci érték eltér egymástól. Hogyan lehet tehát a különbséget megállapítani és figyelembe venni - tette fel a kérdést. Mint már annyiszor mások más esetekben, Juratovics Aladár is a helyzet paradox voltát érzékeltette, kifejtve: a vagyonügynökség létrehozása a teljes tulajdonreform törvényi szabályozása után lenne célszerű és egyben átfogóan alkalmazható, s ez az új Parlamentre várna. Viszont az idő szorításában, a folyamatok előrehaladtával mielőbb hatályba kell léptetni a törvényt.
A képviselő ismertette az MSZMP parlamenti csoportjának álláspontját is, amely szerint a magyar gazdaság és a társadalom gondjainak megoldását a közösségi tulajdon hatékony kihasználása, és a magántulajdon ésszerű bővítése jelenti. Ezért a csoport egyetért a törvényjavaslattal úgy, hogy az segítse a közösségi tulajdon egyértelmű számbavételét, a tulajdonosi intézmény világos rögzítését, és a sokszínű közösségi tulajdonformák racionális hasznosítását. Ellenez viszont minden olyan törekvést, amely a közösségi tulajdon kiárusítására, az erőltetett privatizációra irányul; minden olyan intézkedést, amely a magyar nemzeti vagyon külföldieknek történő megalapozatlan eladását segíti. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:28
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (30. rész) - Vita
|
Juratovics Aladár konkrét észrevételeket is fűzött a különböző módosító indítványokhoz és az expozéhoz. Támogatta, hogy a vagyonügynökség ne a Minisztertanács, hanem az Országgyűlés felügyelete alá tartozzon. Egyetértett azzal, hogy a zártkörű pályázat kiírására ne adjanak jogot az igazgatótanácsnak, hiszen ez kiskapu lenne a protekció különböző formáinak, az egyéni érdekeknek az érvényesítéséhez.
Indítványozta azt is, hogy ne a vagyonügynökségnek, hanem a felügyeleti szervnek legyen vállalatalapítási joga, ugyanakkor szabályozni kell az alapító és a vagyonügynökség kapcsolatát. Javaslatainak lényege az volt, hogy a vagyonügynökség ne váljék, ne válhassék bürokratikus, mindenek felett álló csúcsszervvé. Végezetül támogatta, hogy a törvény hatályba lépésének ideje március 1. legyen.
Antal Imre (Pest m., 19. vk.) csatlakozott azok véleményéhez, ---------- akik szerint már jóval korábban kellett volna törvényt alkotni a vagyonügynökségről, így ugyanis elkerülhetők lettek volna azok a vélt vagy valós sérelmek, amelyeket a privatizációs ügyek keltettek. Mindenesetre szükség van arra, hogy kivizsgálják ezeket az ügyeket, és ha történtek visszaélések, a vétkesek nyerjék el büntetésüket. A felelősségre vonás azért sem maradhat el - húzta alá a képviselő -, hogy senki ne gondolhassa: ezt a kicsire szűkített országot tovább lehet zsugorítani.
A továbbiakban annak a véleményének adott hangot: a törvény gyakorlati alkalmazásában ügyelni kell arra, hogy az Állami Vagyonügynökség ne lehessen a gazdasági fejlődést fékező bürokratikus ,,vízfej,,, és ne váljon minisztériummá. Talán egyfajta garancia lehet erre, ha a vagyonügynökség a számvevőszék felügyelete alatt működik, s egyetlen feladata a gazdaságilag ésszerű és társadalmilag elfogadható vagyonhasznosítás lesz, és nem válik rövid távú gazdaságpolitikai kényszerintézkedések eszközévé. Antal Imre úgy vélte, hogy ez a törvény csak akkor tud megfelelni feladatának, ha a Parlament még a jövő hónapban jóváhagyja az úgynevezett versenytörvényt, amely sok ponton összefügg az Állami Vagyonügynökség intézményével. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:31
|
Vissza »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (31. rész)
|
Boros László (Budapest 26. vk.) egyebek között ------------
felhívta a figyelmet: eddig meghirdetett elv volt, hogy a gazdaságban mérséklődnek az erőltetett kényszerintézkedések, ezeket felváltja a természetes fejlődés és a hozzá alkalmazkodó szabályozás. Sajnos, a mostani tervezet ennek ellenkezőjét bizonyítja. A pénzügyi vezetés ismét olyan pozíciót nyerne, hogy - mint egyfajta gazdasági szuperhatalom - személytelen döntésével vállalatokat tehetne tönkre. A törvénytervezet szándéka, hogy a vállalati bürokráciától a központi bürokrácia kezébe helyezze az állami érdekeltségek érdekeltségi jogát. Pedig a központi bürokrácia szakmailag feltehetően sokkal tájékozatlanabb, mint a vállalati - tette szóvá a képviselő. Egyébként az érdekhelyzetek sem olyanok, hogy erre komolyan számítani lehetne.
Boros László úgy is mint a Független Szociáldemokrata Párt által támogatott képviselő, javasolta, hogy az állami vagyon lebontására első lépésben a községekben, a városokban kerüljön sor: a juttatott vagyon jövedelme az állami költségvetési támogatásokat váltsa ki. Szerinte a vagyonügynökség lehetőségeit korlátozni kell, a belföldi magánszemélyeknek és külföldieknek csak akkor adhasson el, ha erre külön felhatalmazást kapott az Országgyűléstől. Ezt viszont nem listákkal, hanem tételes, komoly előkészítő munkával kell megoldani. Rámutatott arra, hogy amennyiben a jelenlegi előterjesztést fogadja el a parlament, az az ország kiárusításának törvényes támogatásához vezet, amelyben még csak mód sincs a visszaélések felderítésére, megakadályozására. A vagyonügynökség tevékenységének eredményességét ugyanis nem lehet mérni, mert csak a vagyon nyilvántartásba vett értékével köteles elszámolni, ennek pedig nincs sok köze a valós forgalmi értékhez. Félő, hogy a vagyonügynökség ugyanolyan szervezet lesz, mint az állami vállalat, talán még felelőtlenebb.
Az sem világos, hogy a vagyonpolitikai irányelvek hiányában - amelyeket először az év végén hagy jóvá az Országgyűlés - miként fog idén működni a vagyonügynökség. Felvetett indokai alapján arra kérte képviselőtársait, hogy csak első olvasatnak tekintsék a javaslatot, s arra később térjen vissza az Országgyűlés. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 19:47
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (32. rész)
|
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.) közölte, hogy a Magyar Gazdasági ----------- Kamara egyetért az állami vagyon védelméről szóló törvény megalkotásával, bár úgy ítéli meg, hogy azt a társasági, illetve az átalakulási törvénnyel egy időben kellett volna létrehozni. A kamara álláspontja szerint az Állami Vagyonügynökség létrehozásának alapvető célja csak a tulajdonreform megvalósításának előmozdítása, illetve a vállalatoknál működő vagyon jövedelemtermelő-képességének fokozása lehet. Biacs Péter ezzel kapcsolatban arra hívta fel a figyelmet: nem igazolható, hogy a törvénytervezetben szereplő megoldás - amit a gyakorlat még sehol sem minősített - alkalmas-e ennek a célnak a megvalósítására. A törvényjavaslat ugyanis - vélekedett a képviselő - lényegében az állami vagyon körébe tartozó tőkeelemekre vonatkozó tulajdonosi jogosítványok centralizálását jelenti. Így a tervezet elfogadása esetén az állam közhatalmi és tulajdonosi jogosultságának szétválasztása helyett óriási gazdasági potenciállal rendelkező központi hatalom jöhet létre. Félő, hogy ez az állami bürokrácia átmentését szolgálná. A képviselő kifogásolta azt is, hogy a tervezet a vagyonügynökség számára - deklarált szándékával ellentétben - számos fontos kérdésben közvetlen gazdálkodási jogosítványokat ad.
Az elmondottakat összegezve Biacs Péter - a kamara álláspontját is tolmácsolva - leszögezte: az állami vagyon, az állami vállalatok társasággá alakítása külföldi tőke bevonásával, vegyesvállalatok létrehozásával a gazdálkodási szféra feladatába tartozik. A vagyonügynökséggel kapcsolatban pedig a választópolgárok azt várták volna el, hogy az állami vállalatok vagyonértékelését végezze el, s ellenőrizze, nyugtassa meg az állampolgárokat: a nemzeti vagyont nem fogják elkótyavetyélni. Ezzel szemben, a vagyonpolitikai irányelvek hiányában, egyáltalán az is kétséges, hogy a vagyonügynökség miként fog működni az idén.
Biacs Péter felszólalását követően az elnöklő Horváth Lajos berekesztette az ülésszak második napjának munkáját. A Parlament csütörtökön 9 órakor folytatja a tanácskozást. (folyt.köv.)
1990. január 24., szerda 19:50
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Az Országgyűlés - második munkanap (33.rész)
|
Az Országgyűlés januári ülésszaka második munkanapjának eseményei dióhéjban (1. rész)
Szerdán reggel a lelkiismereti és vallásszabadságról, valamint az egyházakról szóló alkotmányerejű törvényjavaslat vitája során elhangzott javaslatokra, módosító indítványokra adott igazságügyminiszteri válasszal folytatódott az Országgyűlés januári ülésszaka.
Kulcsár Kálmán meghallgatása után a képviselők egyenként szavaztak a beterjesztett módosító indítványokról, amelyeket tételesen megvitatott előző napi ülésén a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság. A 20 módosító indítvány többségét az Országyűlés elfogadta. Határozathozatal előtt még Tóth Károly (országos lista) református püspök szólt, majd Bölcsey György, a jogi bizottág elnöke ismertette a bizottság véleményét. Ezután határozathozatal következett: az Országgyűlés a már elfogadott módosító indítványokkal együtt 304 szavazattal elfogadta a törvényjavaslatot; egy ellenvélemény volt, 11-en tartózkodtak. Ezután az állam és az egyházak közötti megállapodás felülvizsgálatáról szóló határozattervezetről szavaztak a képviselők, és nagy többséggel elfogadták azt.
Gál Zoltán belügyminisztériumi államtitkár a következő napirendi pont előadójaként tájékoztatta a Tisztelt Házat a Duna-gate néven ismertté vált lehallgatási botrány néhány tapasztalatáról, illetve előterjesztette a különleges titkosszolgálati eszközök és módszerek engedélyezésének átmeneti szabályozásáról szóló törvénytervezetet. Az általános, illetve részletes vitában felszólalt:
dr. Szíjártó Károly, a Magyar Köztársaság legfőbb ügyésze,
Sólyom László, az Alkotmánybíróság helyettes elnöke,
Tamás Gáspár Miklós (Budapest, 14. vk.),
Hámori Csaba (országos lista),
Roszik Gábor (Pest megye 4. vk.),
Dauda Sándor (Budapest 45. vk.),
Raffay Ernő (Csongrád megye 1. vk.),
Debreczeni József (Bács-Kiskun megye 3. vk.). E konkrét ügyről, illetve az ülésteremben kifejtett pártpropaganda megkérdőjelezhető voltáról kisebb vita alakult ki, amelynek során szót kért:
Csipkó Sándor,
Debreczeni József és
Reidl János képviselő.
Gál Zoltán válaszolt a törvényjavaslat vitájában elhangzott észrevételekre. Kereszti Csaba (Hajdú-Bihar megye 4. vk.) a jogi, igazgatási és igazságügyi, valamint a honvédelmi bizottság véleményét terjesztette elő. (folyt. köv.)
1990. január 24., szerda 19:55
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Országgyűlés - második munkanap (34. rész) - Dió 2.
|
Ezután határozathozatal következett. Az Országgyűlés Tamás Gáspár Miklós mindkét javaslatát elvetette. Ezt követően kellett volna dönteni a 3. paragrafusról, ugyanis a törvényjavaslat ,,A,, és ,,B,, változatot tartalmazott. (Eszerint az egyes különleges eszközök alkalmazását a legfőbb ügyész, illetve egy országgyűlési biztos engedélyezheti.) Miután egyik változat sem kapta meg az alkotmányerejű törvény elfogadásához szükséges minősített többséget, 252 igenlő szavazatot, az elnöklő Horváth Lajos a két illetékes bizottság hatáskörébe utalta megvitatásra. A bizottságok úgy foglaltak állást, hogy a döntéshozatalra csütörtökön reggel kerül sor: Horváth Lajos a törvényjavaslat tárgyalását elnapolta.
Az ülésszak ezután az állami vállalatokra bízott vagyon védelméről szóló, illetve az Állami Vagyonügynökségről és a hozzá tartozó vagyon kezeléséről és hasznosításáról szóló törvényjavaslat megtárgyalásával folytatódott.
A törvénytervezeteket Martonyi János kormánybiztos és Tömpe István pénzügyminiszter-helyettes terjesztette elő.
A vitában részt vett:
Szabó Kálmán, a terv- és költségvetési bizottság előadója;
Simon Péter Pál (Borsod-Abaúj-Zemplén m., 23. vk.);
Juratovics Aladár (Csongrád m., 7. vk.);
Antal Imre (Pest m., 19. vk.);
Boros László (Budapest, 26. vk.);
Biacs Péter (Budapest, 30. vk.).
Az Országgyűlés csütörtökön a két törvényjavaslat vitájával folytatja munkáját. (MTI)
1990. január 24., szerda 19:57
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|