|
|
|
|
Mit várhatunk Japántól?
|
-----------------------
München, 1990. október 8. (SZER, Magyar híradó) - Kádár Béla, a nemzetközi gazdasági kapcsolatok minisztere nem hivatalos látogatáson Japánban tartózkodik - vezető bank-szakemberekkel és a japán pénzügyminiszterrel tárgyal. Egyébként valószínűleg október végén fogják majd aláírni azt a megállapodást, amelynek alapján megkezdődhet a Suzuki-kooperáció.
De mit is várhat a Suzuki-kapcsolaton túlmenően Magyarország Japántól. Lengyel Szaniszló.
- Elsuhan előttünk a papucs-alakú, tűzpiros Toyota, zuhogva hömpölyög a muzsika a Sony hangszóróból. Kelet-Közép-Európa tájain már régóta ez a japán romantika: a mesés Távol-Kelet, nem pedig a cseresznyevirág és a selyem kimonó.
Ha magyar társaságban hangzik el utalás Japánra - kimondva vagy kimondatlanul - meghúzódik mögötte valami irracionális remény, hogy igen, a japánok majdcsak megsegítenek bennünket.
Vannak, akik felelevenítik a harmincas évek végének, negyvenes évek elejének felülről búzgón szított - és ezért sajnálatosan mellékvágányra tévedt - Japán divatját, ami a szigetországban persze nem párosult magyar divattal. Felemlegetik a távoli, nagyon távoli Ural-altáji nyelvi kapcsolatokat, s ezek alapján vélekednek úgy, hogy a japán gazdasági óriás számára éppen Magyarország a természetes ugródeszka, deszkácska a kelet-európai piacra. A józanabbak csak a térképre mutatva hangoztatják ugyanezt.
A nyugati lapokat is olvasók nagy komolyan magyarázzák, hogy Japán például Magyarország megsegítésével kompenzálhatja a gazdaságilag megszorult Amerikát a Perzsa-öbölbeli katonai jelenlétéért, az olajszállító útvonalak védelméért. (folyt.)
1990. október 8., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Mit várhatunk Japántól - 1. folyt.
|
Megint mások némi cinizmussal arra hivatkoznak, hogy a japánok futnak a pénzük után, hiszen már most is annyival tartozunk nekik. Pedig ha valaha, akkor éppen most kellene leszámolni az illúziókkal. A japánok nem azért gyártanak üveggyapotot Magyarországon, mert a miénk is, meg az övék is ragozó nyelv, mint ahogyan nem azért szerelnek össze fényképezőgépeket Tajvanon, mert az ottaniak is ferdeszeműek. Nem azért épül Suzuki autógyár Esztergomban, mert onnan akarják meghódítani a szovjet piacot. És a több milliárd dolláros kompenzáció a Perzsa-öböl környékének védelméért, illetve az Irakra elrendelt blokád káros következményeiért nem Magyarországra, hanem egyebek között Jordániába és Törökországba fog áramlani.
Végezetül, ami a pénzük utáni futást illeti, a japánoknak is rendelkezésükre állnak azok a nemzetközi intézmények, amelyek segítségével a tartozásokat be lehet hajtani. Egészen nyersen megfogalmazva tehát: a japán tőke sem nem magyarbarát, sem nem altruista, oda megy, ahol biztonságban érzi magát, és ahol fiadzik. A Suzuki gyár nem akkor fog terjeszkedni Magyarországon, amikor vezetői felfedezik, hogy "jé, ezek a magyarok is mokány, kerekfejű emberek", hanem amikor azt látják, hogy az esztergomi minőség egyre jobban megközelíti a japánét, hogy a bedolgozók pontosan betartják a szállítási határidőket, hogy a Suzuki gépkocsik iránt növekszik a kereslet. Mert ha mindezt Suzukiék nem látják, akkor bizony szedik a sátorfájukat és elmennek mondjuk Bulgáriába, ahol pedig az emberek nem végződéseket ragasztanak a szavakhoz, hanem prepozíciókat tesznek elébük. +++
1990. október 8., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|