|
|
 |
|
 |
Hegek a lábon, tüskék a szivben... (2. rész)
|
Most tehát várakozik, s gyógyitgatja a sebeit
- Mi mást tehetnék? A Ferencváros labdarugó-szakosztályában uj
utakat próbálnak, francia tőke bevonásával. Abba a képbe én nem
illettem. Izgulok, egyben remélem, hogy jól szerepel majd a csapat.
Ám az Üllői uton néhány ember kicsit tul sokat képzel menedzseri,
vezetői kvalitásairól. Nehogy ennek ismét a ,,szakma,, igya meg a
levét...
Ezek szerint félti utódát, Nyilasi Tibort is?
- Ő legalább korrekt volt. Amikor szóba került, hogy esetleg ő
lesz a vezetőedző, odajött hozzám, és elnézést kért azért. Szerinte
az volt a látszat, hogy a helyemre pályázott.
Végül is ez történt
- Nyilasi nem hibás ebben, hanem azok, akik az utódomat
,,kutatták,,. Kivánom is neki, hogy legalább annyit érjen el a
csapattal, ami nekem is sikerült. Nehéz kenyér. A Fradi, az Fradi.
Ott csakis a győzelem számit
Ugy hirlik, a korábbib szakosztály-igazgatótól, Albert
Flóriántól sem éppen baráti viszonyban vált el
- Igy igaz
Bár sokat tehetett volna azért, hogy a szakosztály
életébe ne szóljanak bele olyanok, akiknek ahhoz nem sok közül volt,
ölbe tett kézzel ült, és várt a jószerencséjére. Ezt elég keményen
el is mondtam neki, amikor elbucsuztam. De viszont jólesett, amikor
a záróvacsorán minden játékosom odajött hozzám. Átöleltek,
megcsókoltak, és sok sikert kivántak nekem.
Sikert, de hol...?
- Remélem, kellek még valahol... Elképzelhető, hogy külföldön,
egy kisebb csapatnál találok állást. Azt sem tagadom, egy másik
fővárosi klub szakosztályvezetője is felhivott, hogy náluk tudnának
,,helyet szoritani,, számomra utánpótlásvonalon. Dehát én, az örök
fradista, más csapatnál...?+++
1990. július 17., kedd 13:23
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|