|
|
 |
|
 |
Nyakig a régi rendszerben
|
Budapest, 1990. július 17. Kedd (MTI-Press)
A parlament minapi ülésén az egyik képviselő az ősszel esedékes
önkormányzati választásokat a rendszerváltás befejező aktusának
minősítette. Meglehet, formaillag igaza van a szóbanforgó
képviselőnek. Hiszen ténykérdés, hogy a soronlévő helyhatósági
választások nyomán szinte teljesen átalakul majd az a politikai
intézményrendszer, amely a pártállamiság jó négy évtizedét
jellemezte.
Az emberben mégis felötlik a kérdés: csupán ennyiről lenne szó?
A politikai intézményrendszer átalakításáról? Egy rendszer valóban
gyökeresen megváltoztatható, netán leváltható lenne néhány hónap
alatt?
Ha rendszerről beszélünk, nyilvánvalóan a társadalom egészére
gondolnunk kell: gazdasági területekre éppúgy, mint politikaiakra,
társadalmiakra éppúgy, mint kulturálisakra és így tovább. Már most,
ha innen nézzük a dolgot, továbbá azoknak a törekvéseknek a
fényében, amelyek az utóbbi esztendőkben mentek végbe, illetve ma
zajlanak, bármily radikális folyamatokról legyen szó, helyesebbnek
látszik a rendszer átalakításáról beszélni, mint váltásáról, esetleg
leváltásáról.
Alcím: Elvekben nincs hiány
Annak a rendszernek a kiépülése, amelynek a felváltására
törekszünk, hosszú, számos etapból álló folyamat volt, lebontása és
helyére egy gyökeresen más rendszernek az állítása nyilvánvalóan nem
kevés esztendőt vesz igénybe.
Igaz, hogy a politikai rendszer formai átépítése előrehaladott
állapotban van, a társadalmi élet egésze dinamikus mozgásban lévőnek
látszik, de ha a nagy strukturális folyamatokra tekintünk, aligha
fedezhetünk fel radikális változásokat.
Gondoljunk csak a nemzetgazdaság állapotára. Látható, hogy itt
a változásoknak még csak a kezdetén vagyunk és a változások irányát
illetően inkább általánosságokban és elvekben gondolkodunk, mint
konkrét és jól körülhatárolt teendőkben.
Nézzük csak a tulajdonviszonyokat. Jóllehet naponta
számtalanszor halljuk, vagy hangoztatjuk ezek megváltoztatásának
már-már bűvösnek tetsző jelszavát, a reprivatizációt, a mozgékony,
hatékony, termelékeny és nemzeti viszonylatban nagyhozadékú
magántulajdon létrehozása, a külföldi tőkének a magyar gazdaság
vérkeringésébe való bekapcsolása, de egyáltalán a hagyományos
állami tulajdoni formáknak a jelen állapotukból való elmozdítása is
roppant lassan halad előre. (folyt.)
1990. július 17., kedd 12:59
|
Vissza »
|
|
Nyakig a régi rendszerben 2. rész
|
Az úgynevezett társadalmi tulajdon szinte változatlan formájú
aránya még mindig 90 százalék fölött van a gazdaságban, és szemmel
látható, hogy ennek az aránynak a radikális csökkentése igen nagy
nehézségekbe ütközik. A privatizációs folyamat legfőbb akadályozója
számos vélemény szerint a hatalmát átmenteni igyekvő régi
káderbürokrácia. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az
eseményeket, azt tapasztaljuk, hogy a régi tulajdoni strukturák
megváltoztatásának kérdésében eltérő törekvések tapasztalhatók az
újonnan hatalomra jutott politikai erők között is és egyebek között
éppen e nézeteltérések hátráltatják a gazdaság dinamizálását
szolgáló privatizációt, s tartják távol, illetve intik óvatosságra a
Magyarország irányába tájékozódó külföldi tőkét.
Alcím: A bizalom megváltozott szerepe
A tulajdonviszonyok átalakításának nehézségeinél nem kisebbek
azok, amelyek a társadalmunk gazdasági működéséből adódó
magatartásformákkal kapcsolatosak. Évtizedeken át hangoztatott
jelszó volt, hogy a "szocializmusban" egyre erősebbé válik a
kollektivizmus, illetve a társadalmi szolidaritás. Valójában pedig
az történt, hogy a mindenható központi irányítás, a társadalom
önszabályozó mechanizmusait megbénító centralizáció miatt mind
erőteljesebbé vált a gazdasági és a társadalmi dezigntegrácicó. A
gazdasági kapcsolatok megbizhatatlansága, a termelőegységek
/vállalatok, üzemek/ magatartásának kiszámíthatatlansága
természetesen mély nyomokat hagyott az egyes emberek, az
átlag-állampolgárok magatartásán is. Azok a packázások, amelyek az
élet minden területén tapasztalhatóak és feltehetően igen nehezen és
hosszú idő múltán lesznek csak eltüntethetőek, a társadalom
széteséséhez, a társadalmi szolidaritás hiányához vezettek és e
hiányok megszüntetése nehezen képzelhető el valamiféle egyszeri
rendszerváltási aktus keretében.
Számos közgazdász és szociológus mutatott rá az utóbbi
esztendőkben, hogy azon változások közül, amelyek a fejlett tőkés
országokban végbementek, a legfontosabb a hagyományos munkaformák
jelentőségének csökkenése, illetve eltünése. Ezzel párhuzamosan
óriási mértékben növekszik az információs ipar, az információs
technikák, egyáltalán az információ jelentősége. Az információ
jelentőségének eme nagyfokú növekedése hatalmas változásokat idéz
elő a társadalmi viszonyokban, az emberi kapcsolatokban is. (folyt.)
1990. július 17., kedd 13:00
|
Vissza »
|
|
Nyakig a régi rendszerben 3. rész
|
A hagyományos kapitalizmus időszakában az emberek meghatározott
árukat /élelmiszert, ruhát, stb./ kaptak egymástól, amelynek
minőségét azonnal tudták ellenőrizni, így a bizalomnak egész más
szerepe volt, mint a modernizációs folyamat jelenlegi szakaszában.
Most, amikor a régi csereformák persze továbbra is érvényben
vannak, egyre nagyobb jelentőségűvé válnak az úgynevezett
tudásiparok, s ennek nyomán a helyzet gyorsan változik. Az emberek,
a vállalatok mind nagyobb mennyiségben kapnak egymástól
információkat, amelyeknek a megbizhatáságát csak rendkívül nehezn
vagy egyáltalán nem tudják ellenőrizni. Itt tehát a bizalomnak
hallatlanul megnő a szerepe. Vagyis a tudás speciális termékeivel
/például a szoftverekkel/ természetüknél fogva csak a bizalom
alapján lehet cserét lebonyolítani. Ebben az értelemben beszélnek
arról a közgazdászok és szociológusok, hogy a bizalom és a
hozzátapadó szolidaritás termelőerővé válik a modern társadalmakban.
Alcím: Korszakos folyamat
Tagadhatatlan, hogy a jelenlegi politikai renszerváltás igen jó
esélyeket kínál arra, hogy megszülessenek azok a gazdasági
intézmények, mechanizmusok, amelyek által Magyarország elkerülhet
a jelenlegi gazdasági mélypontról. Ha ugyanis létrejönnek a
szóbanforgó intézmények és mechanizmusok, akkor kialakulhat az, a
gazdasági életen belül funkcionáló bizalom is, amelynek hiányát ma
olyannyira szenvedjük. Ebben az esetben lehetőség lesz rá, hogy
megteremtődjenek azok a gazdasági-emberi magatartásformák és
normák, amelyek egy modern gazdaság normális működéséhez
elengedhetetlenül szükségesek. A gazdaság szereplői /egyének,
vállalatok, gazdasági egységek, stb./ ráébrednek, hogy a
"szabálytkövető" magatartással nagyobb eredményt lehet elérni,
messzebbre lehet jutni, mint a "szabályszegővel".
Amikor az Európához való felzárkózásról beszélünk, valójában
arra gondolunk, hogy végre rálépünk arra a sikeres modernizációs
útra, amelyre annyi kisérlet ellenére mostanáig nem sikerült. Ennél
talán legfontosabb feltétel pedig éppen az, hogy a politikai és a
gazdasági intézményrendszer az imént említett "szabálytkövető"
gazdasági magatartásnak a minél gyorsabb és erőteljesebb
kifejlődését serkentse és mielőbb helyettesítse azt a rendszert,
amelyben még mindig "nyakig vagyunk", s amelynek viszonylagos
biztonsága nagyon is sok bizonytalansággal "szabályszegéssel",
magyarán szólva átveréssel működött-működik úgy, hogy paradox módon
épp e "szabályszegések" lehetetlenítik el. (folyt.)
1990. július 17., kedd 13:00
|
Vissza »
|
|
Nyakig a régi rendszerben 4. rész
|
A fentiekből talán kitűnik, hogy ezen, immáron régen
nyilvánvaló ellehetetlenülés ellenére, vagy épp miatta is
hallatlanul bonyolult feladatok megoldása vár ránk. A szóbanforgó
feladatok bonyolultsága pedig azt is mutatja, hogy a rendszerváltás
komplikált és időigényes dolog, s inkább korszakos folyamat, mint
egyszeri, rohamszrűen végrehajtható aktus. (MTI-Press)
1990. július 17., kedd 13:01
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|