Rendszerváltás és az MTI

	Nyakig a régi rendszerben 2. rész
Az úgynevezett társadalmi tulajdon szinte változatlan formájú aránya még mindig 90 százalék fölött van a gazdaságban, és szemmel látható, hogy ennek az aránynak a radikális csökkentése igen nagy nehézségekbe ütközik. A privatizációs folyamat legfőbb akadályozója számos vélemény szerint a hatalmát átmenteni igyekvő régi káderbürokrácia. Ha azonban alaposabban szemügyre vesszük az eseményeket, azt tapasztaljuk, hogy a régi tulajdoni strukturák megváltoztatásának kérdésében eltérő törekvések tapasztalhatók az újonnan hatalomra jutott politikai erők között is és egyebek között éppen e nézeteltérések hátráltatják a gazdaság dinamizálását szolgáló privatizációt, s tartják távol, illetve intik óvatosságra a Magyarország irányába tájékozódó külföldi tőkét. Alcím: A bizalom megváltozott szerepe A tulajdonviszonyok átalakításának nehézségeinél nem kisebbek azok, amelyek a társadalmunk gazdasági működéséből adódó magatartásformákkal kapcsolatosak. Évtizedeken át hangoztatott jelszó volt, hogy a "szocializmusban" egyre erősebbé válik a kollektivizmus, illetve a társadalmi szolidaritás. Valójában pedig az történt, hogy a mindenható központi irányítás, a társadalom önszabályozó mechanizmusait megbénító centralizáció miatt mind erőteljesebbé vált a gazdasági és a társadalmi dezigntegrácicó. A gazdasági kapcsolatok megbizhatatlansága, a termelőegységek /vállalatok, üzemek/ magatartásának kiszámíthatatlansága természetesen mély nyomokat hagyott az egyes emberek, az átlag-állampolgárok magatartásán is. Azok a packázások, amelyek az élet minden területén tapasztalhatóak és feltehetően igen nehezen és hosszú idő múltán lesznek csak eltüntethetőek, a társadalom széteséséhez, a társadalmi szolidaritás hiányához vezettek és e hiányok megszüntetése nehezen képzelhető el valamiféle egyszeri rendszerváltási aktus keretében. Számos közgazdász és szociológus mutatott rá az utóbbi esztendőkben, hogy azon változások közül, amelyek a fejlett tőkés országokban végbementek, a legfontosabb a hagyományos munkaformák jelentőségének csökkenése, illetve eltünése. Ezzel párhuzamosan óriási mértékben növekszik az információs ipar, az információs technikák, egyáltalán az információ jelentősége. Az információ jelentőségének eme nagyfokú növekedése hatalmas változásokat idéz elő a társadalmi viszonyokban, az emberi kapcsolatokban is. (folyt.) 1990. július 17., kedd 13:00
Vissza » Folytatásokkal »