|
|
 |
|
 |
Nyakig a régi rendszerben
|
Budapest, 1990. július 17. Kedd (MTI-Press)
A parlament minapi ülésén az egyik képviselő az ősszel esedékes
önkormányzati választásokat a rendszerváltás befejező aktusának
minősítette. Meglehet, formaillag igaza van a szóbanforgó
képviselőnek. Hiszen ténykérdés, hogy a soronlévő helyhatósági
választások nyomán szinte teljesen átalakul majd az a politikai
intézményrendszer, amely a pártállamiság jó négy évtizedét
jellemezte.
Az emberben mégis felötlik a kérdés: csupán ennyiről lenne szó?
A politikai intézményrendszer átalakításáról? Egy rendszer valóban
gyökeresen megváltoztatható, netán leváltható lenne néhány hónap
alatt?
Ha rendszerről beszélünk, nyilvánvalóan a társadalom egészére
gondolnunk kell: gazdasági területekre éppúgy, mint politikaiakra,
társadalmiakra éppúgy, mint kulturálisakra és így tovább. Már most,
ha innen nézzük a dolgot, továbbá azoknak a törekvéseknek a
fényében, amelyek az utóbbi esztendőkben mentek végbe, illetve ma
zajlanak, bármily radikális folyamatokról legyen szó, helyesebbnek
látszik a rendszer átalakításáról beszélni, mint váltásáról, esetleg
leváltásáról.
Alcím: Elvekben nincs hiány
Annak a rendszernek a kiépülése, amelynek a felváltására
törekszünk, hosszú, számos etapból álló folyamat volt, lebontása és
helyére egy gyökeresen más rendszernek az állítása nyilvánvalóan nem
kevés esztendőt vesz igénybe.
Igaz, hogy a politikai rendszer formai átépítése előrehaladott
állapotban van, a társadalmi élet egésze dinamikus mozgásban lévőnek
látszik, de ha a nagy strukturális folyamatokra tekintünk, aligha
fedezhetünk fel radikális változásokat.
Gondoljunk csak a nemzetgazdaság állapotára. Látható, hogy itt
a változásoknak még csak a kezdetén vagyunk és a változások irányát
illetően inkább általánosságokban és elvekben gondolkodunk, mint
konkrét és jól körülhatárolt teendőkben.
Nézzük csak a tulajdonviszonyokat. Jóllehet naponta
számtalanszor halljuk, vagy hangoztatjuk ezek megváltoztatásának
már-már bűvösnek tetsző jelszavát, a reprivatizációt, a mozgékony,
hatékony, termelékeny és nemzeti viszonylatban nagyhozadékú
magántulajdon létrehozása, a külföldi tőkének a magyar gazdaság
vérkeringésébe való bekapcsolása, de egyáltalán a hagyományos
állami tulajdoni formáknak a jelen állapotukból való elmozdítása is
roppant lassan halad előre. (folyt.)
1990. július 17., kedd 12:59
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|