|
|
 |
|
 |
Hogyan látja a magyar közéletet Jotisky László?
|
-----------------------------------------------
London, 1990. július 14. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk Jotisky
László több mint egy évi távollét után visszatért Magyarországra és
a változott politikai helyzetről interjút készített vezető
politikusokkal. Szabó Andrással folytatott beszélgetéseiben
összefoglalja, hogyan látta a magyar közéletet, miben tapasztalt
haladást és mi az, amit aggasztónak érzett.
- Először is általános benyomásaidról kérdeznélek, a
külsőségekről, hogy úgy mondjam?
- Nagyon érdekesnek tartottam azt, hogy tavaly óta - én 15
hónapig nem voltam Magyarországon és ezalatt mintha rohamosan nőtt
volna az, amit én kis kapitalizmusnak neveznék: bódék, vagy
egyszerűen csak asztalok az utcán, ezt-azt árulnak. Úgy
látszik, hogy megpezsdült az üzleti élet, legalábbis a skála legalsó
szektorában. És végül nagyon érdekesnek tartottam a Parlamentet,
amelyik most tényleg az ország háza, majdnem minden nap odavitt a
dolgom és rengetegen mennek ki-be, szóval nagy a nyüzség. Azelőtt a
Parlament olyan volt, mint valami mauzóleum, ahol időnként
összeülnek honatyák, de oda nem érdemes menni.
- Mi volt az érzésed a társadalmi közérzetről?
- Azt hiszem, hogy a társadalmi közérzet nem nagyon jó.
Mindenesetre én csalódtam. Bennem csalódást keltett az, ahogyan az
emberek hozzáállnak az új politikához - vagyis nem állanak hozzá
egyáltalán. Még mindig egy kicsit úgy kezelik a politikát, mint egy
évvel, 10 évvel, 25 évvel ezelőtt.
- Ez talán érthető, mert éppen azért, mert ott éltek 10 évvel
ezelőtt, 25 évvel ezelőtt, talán szkeptikusak lettek, talán
cinikusak lettek? (folyt.)
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hogyan látja Jotisky László? - 1. folyt.
|
- Így van. Az az érzésem, hogy cinikusak lettek az emberek.
Nekem az a megfigyelésem - sokan vitába szállnak ezzel -, hogy ez a
cinizmus megmutatkozott már akkor is, amikor aránylag nagyon kevesen
vettek részt a választáson márciusban.
De megmutatkozik abban is, hogy a kormányról is és az egyes
ellenzéki pártokról is valahogyan rosszabb azoknak a véleménye,
akikkel én beszéltem. Ilyen rövid idő alatt nem beszélhettem sok
száz emberrel, de elég sok emberrel beszéltem: barátokkal,
rokonokkal. Általánosabb volt a cinizmus, mint ahogy én gondoltam
volna.
- Ősi mondás az eléggé, hogy nem boldog a magyar. Nem gondolod,
hogy ennek is van egy kis szerepe ebben, hogy mindenre panaszkodni,
tehát a politikai pártokra is?
- Igen, valószínűleg szerepe van benne ennek a nemzeti
karakternek is - de valahogy az volt az érzésem, hogy tulajdonképpen
Magyarország ebben a pillanatban ott van, ahol lehetett volna 1957
elején, hogyha a forradalom győz és biztos, hogy akkor sokkal
nagyobb lett volna a lelkesedés. Pedig a különbség csak az, hogy ez
nem került egyetlen ember életébe sem.
- A lelkesedés hiányában talán van szerepe annak is, hogy joggal
érzenek aggályokat, gazdasági természetű és talán politikai
természetű aggályokat is. Erről mi a véleményed?
- Feltétlenül éreznek ilyen aggályokat és feltétlenül igazuk
van. Ami a gazdasági természetű aggályokat illeti, ezek már több
mint aggályok. A gazdasági helyzet már most nagyon rossz.
Azt hiszem hivatalosan a kormány csak 25-30 százalékos
inflációról beszél, az emberek ezt 40-45 százaléknak érzik. Vagyis
nem vásárolnak olyasmit, aminek lassabban megy fel az ára és nagyon
aggasztja őket az, hogy egyrészt az infláció megállíthatatlannak
látszik egyelőre, másrészt az, hogy ehhez hozzá fog járulni egy elég
jókora munkanélküliség is. (folyt.)
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hogyan látja Jotisky László? - 2. folyt.
|
Ami a politikai természetű aggályokat illeti, az embereket
aggasztja az, hogy vannak feltétlenül végletes politikai érzelmű
emberek - mint minden országban. Magyarország sohasem volt mentes
ettől, jobb-és baloldalol egyaránt, és azaz aggodalom, hogy ez
valahol ki fog kristályosodni egy vagy már meglévő, vagy
kialakulóban lévő politikai csoport körül.
- A politikánál maradva, de most visszakanyarodva talán a
parlamenthez. Saját megfigyelésed szerint, magánvéleményed szerint
ha úgy tetszik, mi volt a benyomásod a kormány és az ellenzék
viszonyáról, hiszen ez egy teljesen újkeletű viszony Magyarországon,
miután Magyarországon nem volt ellenzék?
- Így van. A saját megfigyeléseim elég pesszimista megfigyelések
és meglehetősen követik azt, amit az emberektől hallottam. Az egyik
dolog, ami meghökkentett az az, hogy talán túlságosan kiélezett az
ellentét a kormány és ellenzék között.
Ez egészséges dolog, az ellenzéknek elleneznie kell. Az
ellenzéki vezetők, akiket meginterjúvoltam nagyon artikuláltan és
szépen kifejtették azt, hogy ezzel kapcsolatban milyennek látják a
saját feladataikat. De legyen erre példa például az, amit Orbán
Viktor mondott erről a kérdésről:
- Minden országban minden ellenzék ahhoz igazítja a maga
politikai magatartását, amilyen helyzet van az országban, ahol ő
létezik. Ezért a Fidesz is Magyarország helyzetéhez igazítja
politikai magatartását. Az ellenzékiség, az ellenzéki szerepünk a
parlamentben nem azonos teljes egészében a Nyugat-Európában
megszokott ellenzéki magatartásokkal. A Fidesznek egy háromoldalú,
vagy háromfedelű stratégiája van, mint ellenzéki pártnak. Vannak
olyan kérdések, amelyben nem várunk a kormányra. Úgy gondoljuk, hogy
ezek a Fideszhez leginkább közelálló, a Fidesz számára legfontosabb
kérdések, amelyben mi magunk teszünk törvényjavaslatot, mi magunk
lépünk fel kezdeményezően és nem várjuk meg, hogy a kormányban
ezekben az ügyekben beterjesztéseket tegyen a parlament elé.
(folyt.)
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hogyan látja Jotisky László? - 3. folyt.
|
Aztán van az ügyeknek egy olyan köre, amelyet a kormány terjeszt
be és amelynek a szükségességét belátjuk. Azért tartjuk magunkat
konstruktív ellenzéknek, mert ha ilyen történnék, akkor ezeket a
javaslatokat nem fogjuk megtámadni csak azért, mert mi ellenzékiek
vagyunk és nekünk az az érdekünk, hogy kimutassuk, hogy mi semmiben
nem értünk egyet a kormánnyal. Tehát ha olyan intézkedést terjeszt
be a kormány, olyan törvényjavaslatot, olyan elgondolásokat a
parlament elé, amelynek a szükségességét belátjuk, akkor azokat nem
fogjuk megtámadni.
Ma a legtöbb amit teszünk az, hogyha szakmai kifogásaink vannak,
akkor szakmailag korrigáljuk. Tehát nem elvetjük, hanem szakmailag
korrigáljuk. Ilyen volt az alkotmánymódosítás esetében például, ahol
20 módosító indítványt tettünk. Mind szakjogi kérdésekkel
foglalkozott és 10 át is ment, szerintem jogi szempontból jobb
minőségűvé téve a most elfogadott alkotmánymódosítást.
Van egy harmadik fedele a Fidesz taktikájának: ez azon
törvényjavaslatoknak a köre, amit a kormány terjeszt be és vagy
elvileg, vagy szakmailag nem lehet vele egyetérteni.
- Ennek ellenére az az érzésem, hogy a személyes ellentétek, a
személyes ellenszenvek túlságosan nagyok. Ezt nem annyira a Fidesz
berkeiben éreztem, mint inkább a legfőbb ellenzéki párt, a Szabad
Demokraták Szövetségében. Elég, hogyha erről Tamás Gáspár Miklóst
idézem:
- "Úgy véljük, hogy a kormány nem hogy határozott lépéseket
tenne a modern piacgazdaság kialakítására, hanem láthatólag
akadályozza ezt. Lelassít minden folyamatot, még azt is , ami
elindult a Németh-kormány alatt.
Úgy véljük, hogy a kormány koncepciója az önkormányzattal
kapcsolatban elfogadhatatlan. Úgy véljük a kormány kulturális-,
oktatás- és egyházpolitikája elfogadhatatlan. Úgy véljük a
demokratikus alkotmányosság még mindig nem teljeskörű, mert Habeas
Corpust nem sikerült bevenni az alkotmányba - tehát mi nagyon sok
kérdésben határozottan szembenállunk a kormánnyal. (folyt.)
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
- Hogyan látja Jotisky László? - 4. folyt.
|
- Kétségtelen, hogy ebben sok minden van, de még így is az az
érzésem, hogy az ország ebben a pillanatban tényleg rászorul arra,
amit Antall József miniszterelnök kiírt erre a bizonyos 100 napos
kegyelmi időre és talán a 100 nap túl szerény is. Mert ettől a
kormánytól és általában az új politikai berendezkedéstől nem lehet
elvárni azt, hogy 100 nap alatt átnyergeljen teljesen egy ilyen - ha
szabad így kifejeznem magam - kávéházi ellenzéki módszerről egy
komoly kormányhatalommal rendelkező társaságnak a módszerére. A
kormány tagjainak és a kormánypárti képviselőknek is tanulniuk kell
még. Erről például lehet idéznem dr. Szabad Györgyöt, a házelnököt:
- "Egyszerűen szabadon választott magyar Országgyűlés tagjainak
több mint 90 százaléka nem volt korábban képviselő. És többsége nem
játszott demokratikus közéletben soha szerepet. Ez önmagában is
rendkívüli. Ha a szervesen fejlődő parlamentáris országok életét
tekintjük, ott kivételesnek számít az, ha a parlamenti képviselők
egyharmada új, itt pedig néhány kivételtől eltekintve szinte
valamennyien".
- Bele kell jönniük a politikusoknak a demokratikus
politizálásba. Így, ahogy Magyarország most van, az az érzésem, hogy
igaza volt annak a barátomnak, aki egy kicsit a Weimari
Köztársasághoz hasonlította, az abban rejlő veszélyekre hívta fel a
figyelmet. Azt mondta, hogy a gazdasági bajok növekedése a
szélesőséges emberekre - és nem is azokra, akik szélsőségesnek
születtek - az apolitikus emberek a legveszélyesebbek, akik
egyszer csak elkeserednek a gazdasági bajok miatt. Ezek könnyen
zsákmányául eshetnek egy szélsőjobb, vagy szélsőbaloldali politikai
csoportnak.
- Ha ehhez hozzáfűzhetném azt, hogy amit elmondtál, az
kísértetiesen áll magára a Szovjetunióra is, nem gondolod?
- Áll és állani fog még egy ideig minden olyan országra, amelyik
megindult - akármilyen csetlő-botló lépéssekkel - a demokrácia felé.
+++
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|