|
|
|
|
A XXVIII. szovjet pártkongresszus
|
---------------------------------
London, 1990. július 14. (BBC, Panoráma) - A XXVIII. szovjet pártkongresszus végén Mihail Gorbacsov kijelentette hogy a párt él, és élni fog. Azonban a kongresszust záró párt nagyon is különbözik attól, amely a kongresszust megnyitotta. Tehát mindent figyelembe véve: siker vagy kudarc a kongresszus Gorbacsov számára - mint arra kommentárjában Malcolm Haslett rámutat: mindez attól függ, mi is volt a szovjet vezető igazi célja.
- A XXVIII. szovjet pártkongresszus - Gorbacsov szavaival élve - nem ment egészen simán. Eleinte úgy tünt: a pártfőtitkár számára semmi jót nem hozhat a tanácskozás. A beszédekből egyre világosabbá vált, hogy a küldöttek között a konzervatívok vannak többségben. A felszólalók élesen bírálták Gorbacsovot és több befolyásos tanácsadóját is. A kongresszus vége felé pedig a legnépszerűbb és legtehetségesebb radikálisok - akiket Gorbacsov foggal-körömmel a szervezetben próbál tartani -, mégis kiléptek a szovjet kommunista pártból.
De a szovjet elnököt és pártfőtitkárt kemény fából faragták, és erős jellemének, politikai érzékének - no meg egy kis valódi, régimódi manipulációnak köszönhetően - a kongresszus végén győztesként került ki néhány döntő jelentőségü csatából. Hiszen az új központi bizottságban végül mégsem a keményvonalasok lesznek többségben, pedig korábban ez látszott valószínűbbnek.
Gorbacsov legnagyobb konzervatív ellenfele: Jegor Ligacsov nem csak a pártfőtitkár-helyettesi posztot nem tudta megszerezni, de még a központi bizottságba sem került be. Ugyanakkor - a konzervatívok tiltakozása ellenére - Gorbacsovnak sikerült beválasztatnia több talpig reformer politikust - köztük Pavel Bunics akadémikust, Leonyid Abalkin közgazdászt és korábban ellenzékinek számító történészt: Roj Medvegyevet.
A központi bizottság tehát többé nem az ortodox kommunizmus fellegvára. A megújulás a valódi hatalmat gyakorló politikai bizottságot sem kerülte el. Az új felállásban a bizottságban helyet kapnak a Szovjetunió 15 tagköztársaságának első titkárai - ami erősíti a vezetés szovjet jellegét. (folyt.)
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
|
|
- A XXVIII. szovjet pártkongresszus - 1. folyt.
|
A miniszterelnök, a külügyminiszter, a honvédelmi miniszter és a KGB parancsnoka viszony mostantól fogva nem tagja a politikai bizottságnak; az újonnan létrehozott Elnöki Tanácsban kapnak helyet.
Valójában nem történt más, mint hogy az irányítói hatalom a pártvezetőség kezéből az állami vezetőkre szállt át.
A kongresszus által elfogadott politikai programot is időközben politikai közleménnyé degradálták. Az új pártprogramot a következő két év során kell kidolgozni - a tervezetet az 1992 közepére időzített újabb pártkongresszus vagy konferencia fogadja majd el.
De elég-e mindez ahhoz, hogy megmentse a párt tekintélyét, amely még a TASZSZ hírügynökség szerint is egyre csökken. A TASZSZ pénteken megjelent szerkesztőségi cikkében arról ír, hogy a párt beismerte: radikális megújulás nélkül a szervezetnek nincs jövője.
A párt a nevén kívül mindent megváltoztatott - így a szovjet hírügynökség. Szakított az ortodox kommunizmussal és az osztályharccal - a közös emberi értékeket állítva előtérbe. Talán helyesebb volna úgy fogalmazni, hogy ezt jelentette ki Gorbacsov a párt nevében. A kongresszus alatt ugyanis sok jel mutatott arra, hogy a küldöttek többsége nem akar szakítani a hagyományos kommunista elvekkel. Így azután némi fenntartással kell fogadni az olyan kijelentéseket, miszerint a szovjet kommunista Párt haladó szervezetté, valamiféle élcsapattá vált volna.
A párttagok többségét ma is csak az önérdek vezérli, akár csak korábban. Joggal nevezhető viszont sikeresnek Gorbacsov másik nagy lépése, amellyel a közvetlen hatalom gyakorlásának jogát kivette a pártvezetőség kezéből. Gorbacsov valószínűleg már régóta az államelnöki intézményt szerette volna a legnagyobb hatalommal felruházni. Ez most megtörtént. Az irányítás az elnök és az őt körülvevő elnöki tanács kezébe került.
Kongresszusi záróbeszédében az elnök-főtitkár széles koalíció létrehozásáról beszélt. Ez pedig azt jelenti, hogy Gorbacsov - akárcsak Borisz Jelcin -, a néptől, és nem kizárólag a párttól vár támogatást. +++
1990. július 14., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|