|
|
 |
|
 |
Vallásoktatás Magyarországon
|
----------------------------
London, 1990. július 13. (BBC, Panoráma) - Panorámánk utolsó
témája magyar vonatkozású. Valentini Géza, pápai prelátus a helybeli
Magyar Gimnázium iskolatanácsának elnöke, négy évtized óta első
ízben adott most interjút a magyar vallásoktatás kérdéséről.
budapesti különmunkatársunk, Szakonyi Péter a bécsi Pázmáneumban
kereste fel a prelátust.
- Önnek több évtizedes tapasztalata van a hitoktatás kérdésében.
Ön szerint miért fontos a hitoktatás az iskolában, az általános
iskolában és a középiskolákban?
- A mai prularista társadalomban kérdésessé vált, hogy
szükséges-e a hitoktatás. Tapasztalatom az, hogy még azok is, akik
liberális életstílusban töltik életüket, szívesen küldik gyerekeiket
hitoktatásra, mert abban találják meg az értékét, hogy a gyerek
megtanul becsületesen gondolkodni másokról, odaadóan és szociális
beállítottságban növekszik, mert megtanulja a hittanóra keretében,
hogy csak az az élet igazán értékes és boldog, melyet másokért
élnek.
A mi feladatunk nem az, hogy az élettől valamit kapjunk, hanem
az életnek, azaz, hogy embertársainknak, környezetünknek valamit
adjunk. Adni pedig csak akkor tudunk, hogyha jellemben növekszünk, a
kisugárzásunk olyan, hogy szívesen látnak, szívesen fogadnak,
nézeteinket elismerik, hasznosítják tudásunkat és ez bizony
többnyire a hittanórák keretében történik, mert ez azért van. A
hittan nem is annyira okítás, mint inkább jellemnevelés és az
embereknek az értékét megadó tapasztalat, hogy mi, az Isten
gyermekei vagyunk, az Isten a mi teremtőnk, s neki felelősséggel
tartozunk. (folyt.)
1990. július 13., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|