Rendszerváltás és az MTI

	A hét kérdése: mit mondott Nicholas Ridley (2.)
London most kénytelen látni, hogy az egyesülő Németország az európai átalakulás folyamatában megint magához ragadja azt a kivételezett szerepet, amelyet nem is olyan régen, a hidegháború korszakában Nagy-Britannia, mint az Egyesült Államok kitüntetett szövetségese élvezett. Az átalakulás nem csak politikai szerepváltást jelent, hanem gazdaságit is: Nagy-Britannia - és feltehetően Franciaország is - kínosan érzékeli, hogy Németország alaposan felkészült erre a szerepváltásra, s London, valamint Párizs eléggé megkésett ebben a tekintetben. Ridley úr az interjúban ezt úgy fogalmazta meg, hogy Kohl és csapata már kiterítette törtülközőit a ,,kelet-európai strandokon,, , s a két nagy legfeljebb a sziklákon próbálkozhat sütkérezni a keleti üzlet napja alatt. Nagyon figyelemre méltó, hogy Ridley miniszter úrnak a náci Németországra vagy Hitlerre tett - mellesleg elég világos - utalásait, senki nem vette túl komolyan. A XX. század végének Európája és Németországa olyan változásokat élt meg, ahol az efféle rosszízű célozgatások mégcsak komolyabb visszhangra sem lelnek. Nagyon is kilóg a lóláb: Európa ,,sikerállama,, ,Németország lekörözi az önjelölt kontinens-vezetőket, akik ezt rosszul viselik. Az angol fair play szabályai pedig azt is tartalmazzák, hogy veszíteni tudni kell. Mellékes, hogy Ridley megy vagy marad. Az viszont szintén említést érdemel, hogy interjú készítője szerint a miniszter úr aligha nyilatkozott volna ilyen magabiztosan, ha a lényeget tekintve nézeteit nem osztaná Margaret Thatcher, a ,,Vaslady,,. Ez a botrányocska érdekes módon emlékeztet arra, ahogy Nagy-Britannia csatlakozott 1973-ban a Közös Piachoz. Annak idején brit családok szakadtak szét, mert még házon belül is eltért a vélemény, hogy bemenjen-e a brit oroszlán az ,,európai ketrecbe,,. A vitát csak forrósította, hogy Charles de Gaulle akkoriban fejedelmi orrának magasabbra lendítésével mondott nemet a brit csatlakozási kérelmekre. Most Nagy-Britanniának megint meg kell érnie, hogy nem lesz első az egyenlők között, hanem csak egyik a Tizenkettő közül; esetleg a ,,maradék,, a kontinensen kívül. Súlyos csapás ez egy brit főrendnek - és egy brit miniszterelnöknek. +++ Fodor György, MTI-Panoráma 1990. július 13., péntek 13:35
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »