|
|
|
|
Paraszti elégedetlenségek a keleti tömbben
|
------------------------------------------
Köln, 1990. július 11. (Deutschlandfunk) - A hét végén Lengyelországban a parasztok ezrei tüntettek a minisztertanács épülete előtt. Moszkvában Gorbacsov a pártkongresszuson találkozott a parasztokkal, hogy a piacgazdasági reformokról meggyőzze őket. Csehszlovákiában a termelőeszközök tetemes áremelkedése ellen tüntettek a parasztgazdák, akiknek ezt az "első áldást" hozta a piacgazdaság bevezetése. A keletnémet parasztok is tüntettek, mert a piacgazdaság bevezetésével nyakukon maradtak termékeik.
A magas fogyasztói árak dacára a termelői árak a pincébe zuhantak. A volt szocialista államok e kedvezőtlen mérlege alapján az embernek az a benyomása, hogy a mezőgazdaság a reformpolitika kényesebb területei közé tartozik. Annak ellenére, hogy ezekben az országokban az agrár- és gazdaságpolitikát egységes dogma szerint határozták meg, egymástól merőben eltérő helyzetek jöttek létre.
Martin Ilion hírmagyarázatát olvassuk fel:
- Csak egyetlen egy országban volt problémamentes a szocialista termelési módszer megszüntetése - éspedig a Kínai Népköztársaságban, ahol a reform egycsapásra jobbá tette a parasztok jövedelmi helyzetét, és kielégítően biztosította az ellátást, amikor 1978-ban, Teng, a kínai reformpolitikus felszólította a parasztokat, hogy gazdagodjanak meg.
Ez gyakorlatilag a hagyományos paraszti termelői módszerek visszaállítását is jelentette, holott az Kínában tulajdonképpen soha nem lett teljesen megszüntetve, hiszen a kommunista termelőcsoportok maguk a parasztcsaládok voltak.
Amikor az állam lemondott a parasztok feletti gyámkodásról, a mezőgazdaság nagyon gyorsan kifejlődött, de ezt a példát nem követték mindenütt. (folyt.)
1990. július 11., szerda
|
Vissza »
|
|
- Paraszti elégedetlenség a keleti tömbben - 1. folyt.
|
A Szovjetunióban Gorbacsov már évek óta sikertelenül fáradozik azon, hogy a parasztok bérbe vegyék a termőföldeket. A reprivatizálás iránt igen kicsi az érdeklődés, mert az - a katasztrófális keretfeltételek mellett - nem ígér gazdasági sikert.
Lengyelországban csak kis részben szocializálták a mezőgazdaságot, de az utóbbi két évben azt is elhanyagolták, és a túl kis gazdaságok most már nem eléggé fejlődőképesek.
A szerkezeti változást - ami már régen esedékes volt - most egy nehéz gazdasági helyzetben kell bepótolni. Az NDK-ban jó a mezőgazdasági szerkezet, de a mezőgazdaságnak semmi esélye sincs arra, hogy alkalmazkodhasson a megváltozott gazdasági helyzethez: a gazdaságok fizetésképtelenné válnak.
Az NDK-ban most bevezetésre került, illetve kerülő új piaci rend tulajdonképpen kedvező piacot jelent a túltermelő mezőgazdasági üzemeknek, de ez nincs így az NDK-ban. A forgalmazási viszonyokról még az illetékes minisztériumnak sem volt áttekintése.
A helyzet napról-napról bonyolultabbá válik, és a mezőgazdaság, az élelmiszeripar már régen szeretne választ kapni arra a kérdésre, hogy miként is jöhetett létre ez a hatalmas káosz? A gyanú az, hogy emögött az NDK egészséges agrárstruktúrájának - a nagyüzemek által szándékozott - szétrombolása rejlik -, ami természetesen tragikus lenne.
A fejlődő kínai államon kívül a mezőgazdaság reprivatizálásával eddig egyetlen szocialista ország sem volt eredményes. Az NDK-ban a parasztok részéről nincs meg a hajlam a megújhodásra, és arra sincs remény, hogy az agrárstruktúrát a gazdasági igényeknek megfelelően hozzáillesszék a korszerű ipari állam követelményeihez.
Az NDK-t - kívülről - azonban arra ösztökélik, hogy lehetőleg nagy arányban állítsák vissza a családi parasztgazdaságokat. Ez nem gazdasági, hanem politikai követelés, amit a keletnémet parasztok meg is értettek. +++
1990. július 11., szerda
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|