|
|
 |
|
 |
- Interjú Kádár Bélával - 1. folyt.
|
Harmadszor: nem várható el rossz hangulatú társadalomtól a
vállalkozói magatartás. Rossz hangulatban az ember aligha
vállalkozik. Sőt, még tovább megyek. Amikor arról beszélünk, hogy a
magyar gazdaság egy eltorzult növekedési pályán fejlődött az elmúlt
évtizedben, most le kell állnia erről az anyag-, energiaigényes,
izomerőigényes, a fejlettebb országokban már régen elavult,
jövedelmet nem hozó, költségvetésileg szubvencionált
tevékenységekről olyan tevékenységi területek felé, amelyek a
munkaerő szakértelmére, kutatási, fejlesztési eredményekre,
tudományos eredményekre támaszkodnak, ahhoz úgynevezett
humántőkeképzés kell, ez talán még fontosabb, mint a pénzügyi
tőkeképzés. Egy szakember az 10-15-20 éves felkészülés, azaz
humántőkebefektetés után lesz valóban jövedelemtermelő, az ország
kibontakozását nagyobb mértékben elősegítő szakember. Erre megint
nem lehet számítani, ha a fiatalság rossz hangulatú, rossz
közérzetű, nincs jövőképe, ebből adódóan olyan áldozatvállaló
képessége sem, amely egy tartósabb önképzéshez, szellemi
tőkebefektetéshez szükséges.
Ezek a közvetlen gazdasági kihatások közül a legfontosabbak, de
hát azért áttételesebben megfogalmazhatnánk azt is, hogy rossz
közérzetű embertől általában nem várható jobb munkateljesítmény,
tehát a napi folyamatokban sem, nem várható el különösebben erkölcsi
normákból fakadó magatartás. Ha az erkölcsök egy társadalomban
meglazulnak, akkor abból egyenesen következik, hogy az emberi
kapcsolatok minősége, a társadalom működőképessége is leromlik,
hiszen minden emberi magatartást nem lehet adminisztratív
jogszabállyal, vagy netán terrorral és rendőrséggel szabályozni.
Tehát a rossz hangulat és az erkölcsi vákuum is összefüggő
jelenségek, ezeket kezelni kell, még akkor is, ha ezek úgynevezett
anomalisztikus feladatok a klasszikus gazdaságpolitika számára.
(folyt.)
1990. július 11., szerda
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|