Rendszerváltás és az MTI

	A bányászok türelme
Budapest, 1990. július 11. Szerda (MTI-Press) Úgy tűnik, az ellenzék és a sajtó hiába igér türelmet a kormánynak, az élet türelmetlen. Ahol az elmúlt évtizedekben enyhülés helyett csak erősödtek a feszültségek, ott könnyen kicsordul a pohár, s hiába igaz az, hogy ez a kormány már nem az a kormány, az új igéreteknek pedig illik legalább esélyt adni a megvalósulásra, a legkisebb szikra is lángot vethet. Ahogyan nemrégiben Márkushegyen, a bányászok között. Hogy mi volt az a szikra, azt nem is lehet pontosan tudni. De voltaképpen mindegy is. A bányászok elégedetlensége olyan sok szálból fonódik össze, hogy egyetlen konkrét részletre nem igazán érdemes szót vesztegetni. A fonal vége a hetvenes évekbe vezet, azokba az időkbe, amikor az olajsokk hatására először politikai majd gazdasági programmá formálódott a szénbányászat reneszánsza. Hihetetlen lendülettel kezdődött meg az azóta eocénprogram néven híressé-hírhedté vált dunántúli bányaépítési program, amiről azóta kiderült: AZ AKNÁK NEM SOK ÉS JÓMINŐSÉGŰ SZÉNRE, HANEM ILLÚZIÓKRA ÉPÜLTEK. A négy eocénbánya közül Mány és Nagyegyháza már nincs meg, a Tatabányai Szénbányák pedig a felszámolás sanyarú sorsára jutott, s ma már a hajdani nagyvállalatból csak egy szerény kisvállalat lett. Lencsehegy sem hozott szerencsét Dorognak - a Dorogi Szénbányák nemrégiben kérte felszámolását. A negyedik bánya Márkushegy, amely már nemsokkal a beindulását követően megkövetelte a maga áldozatát, s mára az Oroszlányi Szénbányákat is gazdasági bajok fenyegetik. De korántsem csak az eocénprogram mondott csődöt, befuccsolt a mecseki vállalatra alapozott liász-program is, s nem járt jól a kányási beruházással Nógrád sem. A súlyos milliárdokat felemésztő beruházásoknak, amelyek költségei széntermelés hiányában soha nem fognak megtérülni, döntő szerepük van abban, hogy MA A SZÉNBÁNYÁSZATNAK MINTEGY 41 MILLIÁRDOS ADÓSSÁGA VAN. Ilyen teherrel akkor sem lehetne gazdaságosan dolgozni, ha egyéb gondok nem nehezítenék a vállalatok életét. Alcím: Kerül, amibe kerül Csakhogy vannak egyéb gondok is. A hetvenes években hozott döntés a szénbányászat feltámadásáról ugyanis egyidejűleg azzal is járt, hogy az ágazatot nem gazdaságossági, hatékonysági szempontok vezérelték, hanem a "kell a szén" minden egyebet felülbíráló parancsa. (folyt.) 1990. július 11., szerda 14:32
Vissza » Folytatásokkal »