|
|
|
|
Román diplomácia - Háromszék (1.rész)
|
Oltványi Ottó, az MTI tudósítója jelenti:
Bukarest, 1990. július 10. kedd (MTI-tud.) - A román
diplomácia ugyanazokkal a fogásokkal, taktikai manőverekkel és
nagyjából ugyanazokkal az emberekkel dolgozik, mint december előtt,
noha tudnivaló: a Ceausescu-rezsim módszereivel már nem lehet port
hinteni a világ szemébe - állapítja meg a Sepsiszentgyörgyön
megjelenő Háromszék című napilap.
A ,,Diplomáciai tudathasadás?,, című cikk kifejti: a román diplomaták nem tesznek egyebet, mint a külpolitikát a hazai közvélemény hangulatához és vágyálmaihoz igazítják, s ezzel teljesen lejáratják külföldön. Eközben azon siránkoznak - írja a lap -, hogy a világ annak ellenére elfordult Romániától, hogy diplomáciánk irányítói éjt nappallá téve dolgoznak. Ez így is van, de teljesen korábbi modorukban és fogásaikkal dolgoznak. Egy pillanatig sem szakítanak a diktatúra gyakorlatával: mindent aláírni, s később nem teljesíteni, de legalábbis átértelmezni, mindent letagadni, amiről számot kellene adni, bűvös fogalmakba kapaszkodva elzárkózni az érdemi párbeszédtől, s rögtön megvádolni a partnert, hogy az nem hajlandó a dialógusra.
A lap szerint a román diplomáciának bűnbakot kell keresnie kudarcainak igazolására. Már egy iskolásgyermek is kitalálhatja, hogy ki a ,,bűnbak,,. Nyilván a nyugati szomszéd, amely mindenféle praktikákkal destabilizálja a romániai helyzetet, külpolitikájával megszállottan rontja Románia hitelét a világban. Tehát ismét a régi mese. Ismét a ,,legjobb védekezés a támadás,, bevált módszere. De vajon most is beválik-e? - teszi fel a kérdést a sepsiszentgyörgyi újság. (folyt. )
1990. július 10., kedd 17:24
|
Vissza »
|
|
Román diplomácia - Háromszék (2.rész)
|
A román diplomácia szóbeli jegyzékben válaszolt a szomszédok jegyzékére, amelyben kikéri magának ennek hangvételét, s az olyan megfogalmazásokat, miszerint a márciusi események ,,pogromjellegű, magyarellenes megnyilvánulások,, voltak. Kikérheti - írja a Háromszék -, de ezt az egész világ így tudja, s a tények makacsak, kérlelhetetlenek és az információk nem mindig - s főleg nem mindenütt - alakíthatók át dezinformációkká. Kikéri továbbá azt, hogy a szomszéd ország a határain kívül élő magyar nemzetiségűek védelmezője kíván lenni, mondván, hogy ez más országok szuverenitását sérti. S Románia nem csak kikéri ezt magának, hanem tesz is valamit: nincs könyv- és nyomtatványbehozatal. Van ellenben cenzúrázott postaforgalom, ezerszámra vannak eltűnt vagy megdézsmált küldemények - a függetlenség nevében.
Beavatkozás - sziszegjük, de ugyanakkor átkorzózunk a Pruton, vonatszámra visszük a tan- és imakönyveket. Jól is tesszük, a világ sem háborog ezen, csupán azt a jogos kérdést teszi fel: miért mérünk állandóan két mércével? Kész erre is a magyarázat, de az semmivel nem nyomósabb érv annál a ténynél, hogy a hazai magyarság hagyományokban és szellemiségben az összmagyarság része, s joga van a kapcsolatépítésre. Hogy a románság vonatkozásában ezt hogyan ítélik meg, ahhoz Ion Iliescu székfoglaló beszéde az irányadó: ,,a következő időszakban széles nyitást kell érvényesítenünk a román emigráció felé, radikálisan javítanunk kell kapcsolatainkat az ország határain kívül élő románokkal.,, Hogy van ez? Amit szabad Péternek, azt nem szabad Pálnak?,, - zárja cikkét a Haromszék.+++
1990. július 10., kedd 17:40
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|