 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Az Országos Választási Iroda felhívása
"Az
Országgyűlés 1990. július 29-ére, vasárnapra népszavazást rendelt el
az alábbi kérdésben:
,,Kívánja-e Ön, hogy a köztársasági elnököt közvetlen módon
válasszák meg?,,
(Igenlő válasszal elutasítja, nemleges válasszal megerősíti..."
Amerika Hangja, Esti híradó:
Magyar sajtószabadság
"Csurka István
nyilatkozik a Népszabadságban, a sajtóprivatizációs bizottság elnöke
a 168 órában - abban a rádiós hetilapban, amelyről Csurka egyébként
kijelentette, hogy több interjút újságíróinak nem ad, mert
elfogultnak tartja. A televízió heti politikai összefoglalójában az
MDF-hez közel álló főszerkesztő hevesen kikel az újságírók
függetlensége és szabadsága ellen, mivel ez - ahogy ő mondja: "nem
létezik". "
|
|
|
|
|
|
 |
Interjú a KDNP vezetőivel
|
-------------------------
München, 1990. július 9. (SZER, Pártok nagyító alatt) - Hogyan
változnak, alakulnak az új magyar demokrácia szereplői?
- Pártok nagyító alatt - sorozatunkban ma Baráth Edina a
Kereszténydemokrata Néppárt három vezetőjét látja vendégül budapesti
stúdiónkban.
- Köszöntöm itt a stúdióban mai beszélgetésünk résztvevőit. A
mikrofon előtt dr. Pálos Miklós miniszterelnökségi államtitkár, a
Kereszténydemokrata Néppárt ötfős elnökségének tagja, dr. Birkás
János, aki szintén a párt elnökségének tagja, és dr. Giczy György
kereszténydemokrata parlamenti képviselő.
Köztudott, hogy a választások eredményeképpen a
Kereszténydemokrata Néppárt parlamenti párt lett, s az
Országgyűlésben folyó tevékenykedés e párt számára is új
feladatokat, új gondokat jelent. A májusi országos nagyválasztmányi
ülésen igyekeztek a Kereszténydemokrata Néppárt életét, munkáját
akadályozó legtöbb problémát megoldani.
Az eddigi tisztségviselők helyett öt főből álló elnökség, és tíz
tagú ügyvivői testület irányítja a pártot. A vezetésbe most több
vidéki került - így némileg megoldódott a Budapest-vidék ellentét.
A tisztújítás talán segítette levetni a történelmi pártok
helyzetéből fakadó nehézségeket is -, mégis érdekes, hogy a
választások után egyik parlamentbe jutott pártban sem cserélődött ki
ennyire a vezetőség. A Kereszténydemokrata Néppárt régi vezetéséből
alig kerültek be néhányan az öttagú elnökségbe, illetve a tíz fős
ügyvivői testületbe.
Dr. Birkás János véleménye szerint miért volt szükség ilyen
gyökeres tisztújításra? (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 1. folyt.
|
- Én úgy érzem, hogy - a korábbi sajtóvisszhangokkal ellentétben
- nem palotaforradalomról volt szó. Helyes kifejezéssel élve, én azt
hiszem, hogy a párt megújulásáról van szó, mert a korábbi vezetés
mandátuma az országgyűlési választásokat követő nagyválasztmány
összehívásával ért véget, ahol természetszerűleg - a pártalkotmány
szerint - lemondtak, és megújította a nagyválasztmány az immár
többszörösére felduzzadt létszámú párt legfelsőbb vezetését.
- Dr. Pálos Miklós szerint mennyire volt szükségszerű ez a
vezetőségváltozás?
- Mint valamennyi történelmi pártnak, a Kereszténydemokrata
Néppártnak is szembe kellett néznie azokkal a problémákkal, amit
mindenhol észleltünk, és ami minden pártnál jelentkezett.
Az a véleményem, hogy nálunk a lakosság is, de mi párttagok is
sokkal jobb eredményt vártunk. Kétségkívül nagy dicsőség az, hogy
bejutottunk a parlamentbe, hiszen mi voltunk az összes párt közül
az, amelyik a legkésőbb szerveződött, így kevés időnk maradt a
felkészülésre. Ennek ellenére: pontosan a keletnémet választások
eredményei talán erre feljogosítottak bennünket, meg egyébként is
úgy éreztük, hogy mélyebben él a keresztényi eszme, a keresztényi
állameszme, politikai hitvallás az emberekben.
Amikor én egy nagyon baráti hangvételű első taggyűlésen vettem
részt, ahol talpig becsületes, tisztességes emberek közé kerültem be
- az első pillanatban nagy szomorúan állapítottam meg, hogy nincs
közöttük egyetlenegy markáns politikus sem - és sajnos, ez a párt
szereplésére rányomta a bélyegét.
Én úgy érzem, hogy miután egyetlenegy nagy, vonzó egyéniségünk
sem volt - ez egy kicsit eltaszította az embereket ettől a párttól.
Mert valahogy úgy van az ember, hogy keres egy bálványt, keres egy
okos, értelmes embert, akire felnézhet, akit tisztelhet, akit
követhet. (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 2. folyt.
|
- Azt hiszem, ez nagyjából így van, bár nem vitatható, hogy dr.
Keresztes Sándornak, aki a pártunk elnöke volt - neki történelmi
érdemei vannak abban, hogy ez a párt újjászerveződhetett, újra
elkezdhetette a munkáját. Egyébként - most személyekre lebontva ezt
a problémát - nála is tulajdonképpen személy szerint is úgy
jelentkezett az elnökségről való lemondás gondolata - amit ő
egyébként a nagyválasztmány összeülése előtt már korábban emlegetett
-, hogy hasonlóképpen Mózeshez - tőle való a hasonlat - ő már nem
viszi be a választott népet az ígéret földjére, hanem ez már a
Józsuéknak, az új generációnak, a fiatal generációnak lesz a
feladata.
- Szinte minden olyan párt életében, amely a parlamentbe jutott,
új problémát vet fel, hogyan tudják összeegyeztetni a parlamenti
munkát, a pártmunkát - és a Kereszténydemokrata Néppárt esetében,
miután a kormánykoalíciónak tagja ez a párt - a kormányzati munkát.
Miután dr. Pálos Miklós mindhárom területen - a pártban, a
parlamentben és a kormányban is - tevékenykedik, elsőként tőle
kérdezem, hogy okoz-e ez új nehézségeket?
- Nagyon nagy nehézségeket okoz. Állandó időzavarral küzködök,
ennek ellenére próbálom úgy megosztani erőmet, hogy jusson időm a
parlamenti munkára, ellássam azt a felelősségteljes
kormánytisztséget, amit a miniszterelnök melletti államtitkárság
jelent, és ugyanakkor szinte megszállottan próbálok eleget tenni a
pártban vállalt kötelezettségeimnek.
Az az érzésem, hogy az elsődleges és legfontosabb feladat az,
hogy a nagy európai hagyományokat magába foglaló kereszténydemokrata
eszméket a pártpolitikán keresztül úgy tudjam érvényesíteni, hogy ez
majd a későbbiek során - elsősorban most, a helyhatósági
választásokon, de a későbbiek során a parlamenti választásokon is -
eredményt hozzon. (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 3. folyt.
|
- Dr. Giczy György belülről ismeri a párt parlamenti
frakciójának életét. Volt-e már olyan, hogy nem egyezett a
véleményük a Demokrata Fórum véleményével? Hogyan oldják ezt meg?
- Valóban: a mi pártunk számára most a közeljövőben azok a
legfontosabb kérdések, hogy egyfelől hogyan tudja megőrizni a
Kereszténydemokrata Néppárt az identitását, hogyan tud megfelelni
azoknak a koalíciós kötelezettségeknek, amelyeket természetesen
szabadon, a saját belátása szerint vállalt. A harmadik dolog pedig
az, hogy a liberalizmus magyarországi változatával szemben felvegye
egyértelműen a küzdelmet.
Ezen belül hogy jelenthetnek-e egyáltalán problémát a koalíciós
kérdések - illetőleg ez a Kereszténydemokrata Néppárt előbb említett
identitásának a megszerzése vagy megtartása -, ezzel kapcsolatban
csak azt mondanám el, hogy miután a Magyar Demokrata Fórumnak is van
egy kereszténydemokrata szinezetű szárnya, ez egy olyan lehetőséget
teremt a mi számunkra, hogy mindenféle elvek és különféle
alapdoktrínák feladása nélkül működhetünk együtt a Fórummal, mert
maga a Fórum is tartalmazza ezeket a kereszténydemokrata vonásokat,
vonatkozásokat.
Hogy konkrét vonatkozásban volt-e már olyan, hogy valamiféle
feszültség támadhatott a saját identitásunk megőrzése és a koalíciós
érdekek között, egy példát említenék - bár ez a példa a pártvezetés,
vagy a koalíció tagjainak egy részében fogalmazódott csak meg,
korántsem a teljes frakcióban - és még azt sem állíthatnám, hogy a
frakció többségében.
Nevezetesen ez a népszavazásnak a kérdése a köztársasági elnök
megválasztásának esetében: hogy szükség van-e népszavazásra - vagy
sem? Egyesek arra hivatkoztak, hogy a Kereszténydemokrata Néppártnak
- pontosabban a jogelődjének, a Demokrata Néppártnak van egy olyan
hagyománya, amely a köztársasági elnök megválasztását a
népszavazásra bízná -, és ennek megfelelően ilyen álláspontot
kellene elfoglalnunk a parlamenti viták során is. (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 4. folyt.
|
Akkor, amikor a SZDSZ-MDF úgynevezett paktum megszületett, és
annak részeként Göncz Árpád lett az ideiglenes köztársasági elnök,
akkor - meg kell mondanunk, hogy mi kereszténydemokraták, vagy
legalábbis a kereszténydemokraták egy jelentős része a parlamenti
frakción belül - kifejezetten örült ennek. Tehát éppen a személy
miatt - akit azt hiszem, hogy valamennyien igen nagyra becsülünk -
még ez a látszólagos ellentét, vagy látszólagos véleménykülönbség a
frakción belül - megoldódott.
- Az imént említette Giczy György a pártidentitás megőrzésének
kérdését. Úgy gondolom, hogy a Kereszténydemokrata Néppárt életét
leginkább az fenyegeti, hogy a Magyar Demokrata Fórum esetleg
elnyeli, vagy átveszi a Kereszténydemokrata Párt szerepét - hiszen
az MDF-en belül jelen van, egyre erősebb a kereszténydemokrata
vonal, sőt ez az irányzat a párton belül valamiféle integráló
szerepet is betölt. Mi a véleménye dr. Pálos Miklósnak: ha ez a
veszély létezik, mit tehet annak érdekében a Kereszténydemokrata
Néppárt, hogy az MDF ne olvassza magába?
- A Kereszténydemokrata Néppártot nem fenyegeti az a veszély,
hogy a Magyar Demokrata Fórum beolvasztja, és érzésem szerint a
Magyar Demokrata Fórumnál nincs is ilyen tendencia.
A Kereszténydemokrata Néppárt az egyetlen politikai párt,
amelyik nyíltan megvallja a világnézeti elkötelezettségét - ez nem
egy vallási párt, de egy világnézeti párt.
A kereszténydemokráciának olyan múltja van, és olyan csodálatos
eredményeket produkált a nyugati demokráciákban, hogy egy sokkal
heterogénebb, eszmeiségét tekintve sokkal megosztottabb politikai
csoportosulás egyszerűen azt mondom, hogy képtelen lenne ezt
elnyerni. És meg fogják látni - én óvatosan optimista vagyok, vagy
talán egy kicsit túlzottan is optimista - a helyhatósági
választásokon a kereszténydemokrácia nagy előretörésével kell
számolni.
Én nem látok semmiféle veszélyt, hogy a kereszténydemokrata
pártot bármelyik párt elnyelné -, de azt hiszem, ezeknek a pártoknak
a részéről egy ilyen igyekezet nincs, és ez nem ismerhető fel.
(folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 5. folyt.
|
- Én inkább arra gondolok, hogy a Demokrata Fórumon belül
következik be ez a differenciálódás -, és akkor lehet, hogy a
kereszténydemokraták felé való orientáció a Fórum bizonyos részéről
nemhogy kizárt lesz, hanem inkább megerősödik.
- Dr. Birkás János mit gondol arról, hogyan lehetne a
Kereszténydemokrata Néppártot megerősíteni - mert végül is erről van
szó?
- Egy politikai struktúrát hozunk létre - épp ennek időszakában
vagyunk: ami képessé teszi a társadalmat a politikai élet minden
területén arra, hogy a kornak megfelelően tudjon működni.
Létrehoztuk azokat a szakbizottságainkat, amelyek minden
megyében működnek, és amelyeknek tevékenységét úgy horizontálisan,
mint vertikálisan, tahát szakmailag és a kapcsolatokban is
országosan egy-egy főbizottságnak nevezhető - ez talán fogja
összefogni. Ez egy információs rendszer lesz a párt számára fentről
lefelé a helyhatósági választásokon -, ugyanakkor ez a
szakbizottsági rendszer információt tud biztosítani akár a párt
frakciója számára, akár a párt elnöksége, vezetése számára is - ez
az egyik nagyon fontos feladatunk, amelynek most vagyunk a
végrehajtásában.
Most, amikor ezt a riportot itt felveszik, éppen nyomdában van a
Kereszténydemokrata Hírlevél. Ez egyelőre egy belső tájékoztató
információs anyag, és hadd ne mondjak időpontot, de a közeli jövőben
utcára fogunk tudni jönni egy a párthoz közelálló, kifejezetten
keresztény értékeket hordozó, a jó értelemben vett polgári hetilap.
- Nyugat-Európában több országban a kereszténydemokrata pártok
igen erősek, talán ott senki nem lepődik meg azon, hogy egy párt
nevében szerepel a keresztény szó. Nálunk ez sajátos. A választások
alatt talán kiderült, hogy sok szavazót vonzott éppen a keresztény
szó, de biztos, hogy többen ebben a kifejezésben valami
kizárólagosságot véltek felfedezni. Mi a véleménye erről dr. Pálos
Miklósnak? (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 6. folyt.
|
- Én úgy ítélem meg, hogy amennyit a "keresztény" szó használata
a választásokon hozott, ugyanannyit vitt is: tehát amennyi embert
vonzott, annyit veszített is.
Itt mi az elnevezésnél abból indultunk ki, hogy a Barankovics
István által alapított párt - illetőleg az Ő működése alatt
legnagyobb sikereket, politikai sikereket elért párt a
nyugat-európai kereszténydemokrata eszmékre alapult, azt tette
eszmeiségévé és programja középpontjává, illetve azt állította
középpontjába - ezért elkerülhetetlen volt, hogy a nevünkbe
felvegyük azt, hogy keresztény.
Most, miután mi - eszmeiségünket tekintve - a legközelebb a
keresztényi eszmékhez állunk, úgy ítéltük meg, hogy ezt egyszerűen
meg kell vallani - nyíltan. Számítottunk arra, hogy ez hoz is
valamit a konyhára - de visz is.
Ez, nem biztos hogy azt jelenti - ez a keresztény szó - hogy mi
kifejezetten a vallásos keresztény emberekre számítottunk és azoknak
a voksait akartuk megnyerni -, mi egyszerűen a nevünkben kifejezésre
akartuk juttatni a keresztényi erkölcsökhöz, a keresztényi etikához,
a keresztényi értékekhez való kötődést.
- Sokan azt is megkérdőjelezik, hogy összefér-e egyáltalán ez a
két fogalom, hogy politika és kereszténység. Giczy Györgynek mi
erről a véleménye?
- Nyilvánvalóan azok fogalmazzák meg ezt a kétséget, akik a
politikát alapjában véve egy szennyes dolognak tartják, keresztény
emberhez nem illőnek.
Ugyanakkor látjuk azt, tapasztaljuk, hogy vannak
Nyugat-Európában is kereszténydemokrata pártok, sőt a világon
mindenütt egyfelől -, másfelől pedig lényegileg a szociális
enciklikák, a pápák szociális tanítása éppen azt szorgalmazzák
tulajdonképpen a múlt század végétől fogva - különösképpen pedig a
II. Vatikáni Zsinat dokumentumaiban találhatunk erre vonatkozó
részleteket -, hogy a keresztényi embernek, a vallásos világnézetű
embernek tudatosan kell résztvennie a társadalom és a közélet
alakításában. A keresztényi ember pótolhatatlan szerepet tölthet be
- úgy mint keresztény - az adott társadalomban. (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 7. folyt.
|
Hogyha felvesszük a nevünkbe ezt a szót, ezt a fogalmat, akkor
van bennünk nyilvánvalóan egy olyan igény is, hogy néven kell
nevezni a dolgokat. Ha mi valóban keresztény ember módjára akarunk
politizálni, akarunk a közéletben résztvenni, akkor - főleg egy
ilyen elmúlt 40 esztendő után, amikor a rejtőzködés szabályaira
akarták megtanítani az embereket - akkor különösen szükséges az,
hogy megnevezzük magunkat, nevesítve lépjünk a választóink elé.
Most nyilvánvalóan ez egyesekben - ahogy Pálos Miklós is mondta
- ellenérzést is szülhet, de csak azokban, akik nem tudják, hogy a
keresztény fogalom itt Európában nyilvánvalóan nemcsak egy vallási
eszmét, hanem egy kulturális hovatartozást is jelent.
Másfelől - mert ön kérdezte így korábban -, hogy a párt hogyan
tud ebben az egész keresztény és demokrata két pólus között mozogni,
azt gondolom, hogy a parlamenti választások alkalmával lehet, hogy
nagyobb súlyt kapott az a jelző, hogy keresztény.
Most nekünk - ebben az elkövetkezendő időkben - úgy kell
kereszténynek mutatkoznunk, ugyanakkor bizonyítsuk azt is, hogy
minden körülmények között demokraták vagyunk, és akkor alakulhat ki
tulajdonképpen a Kereszténydemokrata Néppárt, egyáltalán a
magyarországi kereszténydemokrácia arcéle, igazi karaktere.
- Ha a keresztény szónál tartunk: felmerül a Kereszténydemokrata
Néppárt egyik problémája - nevezetesen az, hogy mennyire sikerült a
katolikusokon kívül a többi keresztény felekezet tagjait megnyerni?
Dr. Birkás János -, mi a véleménye erről?
- Ebben a pártban, ha már felekezetekhez tartoznak - és így
gondolják egyes emberek - minden egyes irányzat olyan erős, amilyen
mértékben abban résztvesz.
- Pálos Miklós
Létezett, vagy létezik egyáltalán ez a probléma:
hogy nem igazán sikerült megnyerni a többi keresztény felekezetet?
(folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 8. folyt.
|
- Az igaz, hogy nem igazán sikerült megnyerni a katolikuson
kívüli felekezeteket, de azért vesznek részt a mi pártunk munkájában
a protestánsok is, és van közöttünk más vallású is - tehát nem
hiszem, hogy a Kereszténydemokrata Néppártba való belépés az egy
vallási elkötelezettséget jelent.
Azt hiszem, a köztudatban - nagyon helytelenül és nem teljesen
politikamentesen - elhintették azt is, úgy tudatosították az
emberekben ezt, ez a tudat alakult ki - hogy ez egy katolikus párt.
Én hatvanegynéhány választási gyűlésen vettem részt, ahol
szónokolnom kellett, és mindenhol kihangsúlyoztam, hogy eszébe ne
jusson valakinek arra gondolni, hogy ez katolikus párt. És utána,
amikor a gyűlések befejeződtek, akkor jöttek oda sokan hozzám, és
mondták, hogy kár, hogy ezt nem előtte mondtuk, vagy valamilyen
formában nem publikáltuk, mert akkor eljöttek volna a községben vagy
a városban élő protestánsok is és más felekezetbe tartozik is.
- Talán ez a tévhit abból is adódhatott, hogy a katolikus
püspöki kar - ez ugyan vitatott, de - tulajdonképpen támogatta a
Kereszténydemokrata Néppártot - legalábbis elvi, eszmei síkon. Dr.
Giczy György mit gondol erről
- Hadd tegyem hozzá, hogy ez a támogatás elég későn jött. Szóval
akkor tulajdonképpen, illetve azt követően, amikor már az a része az
ország lakosságának, amelyik részt akart venni a politikai
változásokban, a közéletben aktív módon szerepet akart vállalni - az
már valamilyen pártban, nálunknál korábban induló pártokban - már
részt vett.
A másik: az ami nagyon lényeges - most már a magyar
történelemre, vagy az elmúlt negyven évre szűkítve a kérdést - és
amiről a mostani ellenzéki pártok is, egyáltalán maga a magyar
közvélemény nagyon is elfeledkezik - ne felejtsük el, hogy akkor
amikor még itt ellenzéki pártok nem is szerepeltek. Az ötvenes
éveket tekintve egyetlen - az erőszakos marxista, ateista
ideológiával egyetlen erő szállt szembe: az egyházak. (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 9. folyt.
|
És nem volt véletlen az, hogy akár a pártállam szemében, akár
még azt megelőzően a Rákosi-diktatúra szemében ez tűnt az elsődleges
ellenzéknek, az elsődleges ellenfélnek, mert ez törte meg azt az
ideológiai egyeduralmat, amelynek következménye volt végeredményben,
hogy ez az ország erkölcsileg és gazdaságilag elszegényedett.
- A parlamentben, a bizottságokban, a sajtóban úgy tűnik, a
Kereszténydemokrata Néppárt meglehetősen keveset szerepel - a többi
párthoz képest legalábbis. Ez valóban valamiféle passzivitást
jelent, vagy csak szerénységet? Egyáltalán: megbeszélt, előre
elhatározott dologról van szó, vagy csak véletlenről? Dr. Pálos
Miklós, aki parlamenti képviselő is, mit gondol erről?
- Kétségkívül van nekünk is azért nagy politikusunk - és itt
most úgy tűnik, hogy egy kicsit ellentmondásba kerültem az elején
mondottakkal, hogy nincs egy markáns politikusa a pártnak. Azért van
-, szóval: alakult közben.
A frakcióvezetőnk egy kiváló képességű ember, és az az érzésem,
ha valaki figyelmesen végighallgatja a frakcióvezetők egy-egy
kardinális törvényalkotás során tett nyilatkozatait és azt szakmai
szempontból értékeli, akkor nem vagyok benne biztos, hogy nem-e a mi
lassú beszédű, megfontolt, bölcs Füzessy Tiborunk mondja a
legokosabb dolgokat, és a nagyhangúak - akik inkább az
artikulációjukkal vetetik észre magukat, mint a mondanivalójuk
tartalmával, azok esetleg egy sokkal felületesebb, jogilag és
politikailag nem egy olyan megalapozott parlamenti szónoklatot
tesznek.
Nagyon-nagyon kérek én mindenkit, hogy jól figyeljen oda a
parlamenti munkára, mert nem mindig az az igazi szónoklat és nem
mindig az a jó, tartalmas mondóka, amit nagy látványosan, nagy
dirrel-dúrral adnak elő - hanem inkább a tartalmát, mint a formáját
figyeljék.
- Giczy György is így látja ezt? (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 10. folyt.
|
- Annál is inkább, mert - Pálos Miklóssal és Birkás Jánossal
szemben - én nem vagyok jogász, de ki kell jelentenem Önnek, hogy
olyan törvénymódosításokat én is tudnék beterjeszteni, amelyeket már
a megszületése pillanatában tudom, hogy a parlament nem fog
elfogadni.
Tehát ennyi a szakmai része. Nagyon sok időhúzás van, felesleges
felszólalás, egymást ismétlik, egymást idézik az unalomig
tulajdonképpen a parlamenti frakciók képviselői. Talán - ezt nem is
vitatom - néha többet kellene szerepelnünk, de szerintem sokkal
nagyobb veszély valamennyi parlamenti frakció számára, hogy többet
szerepel, mint amennyit kellene szerepelnie.
Azért lesznek olyan kérdések, főleg most az elkövetkezendő
parlamenti üléseken, amikben viszont fogja látni - remélem - ezt a
frakciót nagyon kemény és egyértelmű magatartással -, nevezetesen
ilyen lesz a helyhatósági választásokkal kapcsolatos kérdések és
problémák felvetése, és a másik - amire gyaníthatóan csak az őszi
ülésszakon kerül sor - a fakultatív iskolai hitoktatás bevezetésének
a kérdése.
- Giczy György éppen érintette a hitoktatás kérdését. Annyi
mindenki megszólalt már hitoktatás ügyben - azt hiszem, a
Kereszténydemokrata Néppárt véleményére mindenki joggal kíváncsi.
Mit gondol a hitoktatás körül zajló polémiáról dr. Birkás János?
- A hit- és erkölcstan elvonása, és a társadalom jelenségeinek
egyre inkább nyilvánvaló devianciái között - én úgy hiszem, hogy
ok-okozati összefüggés is található. Ez egy alapkérdés.
Természetesnek érzem azt, hogy erkölcstant, hittant az
iskolákban kell oktatni - iskolákban is kell oktatni -, ott, ahol a
tárgyi ismereteknek az átadása történik.
- Dr Giczy György? (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 11. folyt.
|
- Az iskolai hitoktatás fakultatív módon történő bevezetésére a
legalapvetőbb ellenérv az, hogy alkotmányellenes, mert ha olyan
módon vezetik a fakultációt, hogy a hitoktató lelkipásztor a
tantestület tagja lesz, ha bejegyezik a bizonyítványba, és ha anyagi
ellenszolgáltatást is kap ezért a munkájáért - akkor az állam és az
egyház alkotmányban garantált szétválasztása nem történik meg.
Én azonban erre azt tudnám válaszolni, hogy az állam és az
egyház szétválasztása nem jelentheti azt, hogy az egyházat
elválasszuk a kultúrától, hogy elválasszuk az oktatástól, és hogy
egyáltalán: elválasszuk a tömegektől - ez egy nevetséges követelmény
volna.
- Dr. Pálos Miklós?
- Én tántoríthatatlanul azok közé tartozom, akik azt szeretnék
elérni, hogy a hitoktatás, a hit- és erkölcstan - nevezzük nevén -
iskolai tantárgy lenne. Nem nulladik órában vagy hetedik órában, nem
fűtetlen sekrestyékben vagy kápolnákban, vagy plébániai közösségi
helyiségekben - hanem iskolai padsorok között kerülnének oktatásra.
Szó sincs arról, hogy ez valamilyen kárt tenne a gyermekek
lelkében, megosztaná őket esetleg, mert aki a hittanoktatásban nem
kíván résztvenni - ezt nyilván a szülője dönti el -, az e helyett
hasonló ismeretekre tehetne szert.
Van aki majd hit- és erkölcstant tanul, van aki pedig bibliai
ismereteket, esetleg vallástörténetet, vagy valami hasonló tárgyat -
ami ugyancsak formálja a tudatát, alakítja a személyiségét.
- Vannak, akik attól félnek, ha egy gyereknek meg kell mondania,
milyen hitoktatásban szeretne részt venni, az megosztottsághoz
vezet. Giczy György szerint fenyeget ez a veszély? (folyt.)
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a KDNP vezetőivel - 12. folyt.
|
- Nézze: minden megosztottságot okoz, minden különbözőség - ha
így veszem. Alapjában véve így elképzelhető: hogy egy magyar
állampolgár ír a parlamentnek egy levelet, hogy minek ide politikai
megosztottság meg pártoskodás - persze ez különbözőséghez vezet. Én
azt hiszem, hogy ebben a dologban is meg kell tanulniuk az
embereknek a demokráciát: nevezetesen azt, hogy az csak pluralista
lehet.
Itt különféle világnézetű emberek élnek - ebben az országban.
Tudomásul kell ezt venni, és láthatóvá kell tenni a társadalomban,
hogy valóban megmutatkozhassék ez a tényleges megosztás. A korábbi
évtizedeknek volt ez a módszere: hogy rejtse el mindenki, hogy
micsoda, és mutasson egységet. Uniformizálták a gondolkodást,
uniformizálták az oktatást, minden egyfelé vitt - olyan volt az
egész oktatáspolitikánk, mint egy olyan város, amiben nincsenek
útkereszteződések - egymás mellett mennek el az utak.
- Köszönöm a beszélgetést
+++
1990. július 9., hétfő
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|