Rendszerváltás és az MTI

	52. mérkőzés, döntő: Argentína - NSZK (7. rész)
Hamar kiderült, hogy Beckenbauer nagy taktikusként tudatosan ,,ködösített,,, hiszen egyáltalán nem Berthold, hanem Buchwald figyelgette élénken Maradonát, aki már a kezdés előtt idegesnek tűnt. Okkal, mert a valóságos NSZK-zászlóerdőben fürdő lelátóról végig fütyülték a dél-amerikaiak himnuszát... Az elsöprő lendületű nyugatnémet rohamokat a címvédő oldalirányú passzolgatással igyekezett lassítani. Az első negyedórában igencsak passzívnak tűnt a világbajnok. Ahogy haladtak előre a percek, egyre világosabban látszott, hogy a keddi, olaszok elleni elődöntő taktikáját alkalmazza Argentína. Hadd fusson az ellenfél, csak várni, várni a helyzetre, lesni az alkalmat. Érdekes módon sem Berthold, sem Brehme (utóbbi gyengélkedése különösképpen meglepőnek tűnt) valahogyan nem találta meg a ritmust, a széleken vezetett, jól meghúzott nyugatnémet akciók egyre szórványosabbakká váltak. És lévén, hogy Mattha:us megoldásai sem nagyon sikerültek, a két félelmetes ék, Klinsmann és Völler is mindinkább munka nélkül maradt. Bilardo elképzelései váltak jobban valóra, és bár talán 45 percnyi játék után korai volt ilyesmit tippelgetni, de Argentína a hosszabbításra játszott. Nyilvánvaló ez, bár olykor Dezotti megpróbált halászni a zavarosban, de róla kiderült, messze nem olyan képességű csatár, mint az eltiltott Caniggia. Szünet után két, a mélységből Goycochea kapuja elé ívelt remek szabadrúgás okozott zavart a dél-amerikai védelemben - Bilardo érezte is, hogy a védelme puskaporos hordó tetején ücsörög, mert az 1986-ban aranyérmet jelentő harmadik argentin gól szerzőjét, Burruchagát a védekezésben inkább járatos Calderonnal váltotta fel. Miután Codesal bíró Klinsmann buktatásáért leküldte Monzont, majdnem pontosan egy óra elteltével tíz emberre soványodott a világbajnok. Kísértetiesen ismétlődött a múlt, hiszen Nápolyban, Olaszország ellen Giustit állították ki. Egyébként az idei vb-döntő azért is marad híres más egyebek mellett, mert sohasem volt még fináléban kiállítás - s mint utóbb kiderült, Monzon nem egyedül zuhanyozott, később Dezotti is követte őt. Az argentinok fantasztikus erővel önmagukat múlták felül, sőt, volt egy olyan akciójuk, ami talán tizenegyest ,,érdemelt,, volna. Codesal ezt nem látta, és az ő lelke rajta, hogy Völler bukását hét perccel a vége előtt megadta büntetőnek, és az azt értékesítő Brehme egyszeriben nemzeti hőssé vált. (folyt.köv.) 1990. július 8., vasárnap 22:27
Vissza » Folytatásokkal »