|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Gondolatforgató:
Kasza László és a Magyar Rádió
"két okom is van arra, hogy nem kívánok a Bródy Sándor utcában
dolgozni. Az egyik az, hogy 25 év alatt én nagyon összenőttem a
Szabad Európa Rádióval - ezt a rádiót tartom sok hibája, gyengesége
ellenére is a magaménak.
A másik ok, hogy - rengeteg fontos változás ellenére is - a
Magyar Rádió nekem az a rádióállomás, amely - bevallottan - 40 éven
át hazudott, és azok, akik kényszerítették a szép számmal jelenlévő
tisztességes szerkesztőket a hazudozásra -, nos ezek most is ott
vannak, mégpedig a legtöbben vezető beosztásban. "
|
|
|
|
|
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (1. rész)
|
Szabó Sándor, az MTI kiküldött munkatársa jelenti:
1990. július 7. szombat - Szombaton este a Bari központjától hét kilométernyire lévő San Nicola-stadionban játszották le a Mondiale ,90 utolsó előtti mérkőzését a bronzéremért. A csalódott olaszok Angliával néztek farkasszemet.
Sokan tartottak ettől a párosítástól, hiszen a vendégek szurkolói azzal fenyegetőztek, ott folytatják a rendbontásokat, ahol Cagliariban, Riminiben és Torinóban abbahagyták. Nos, a huligánok, úgy tűnik, elfáradtak a forró itáliai nyárban, mert az Adriai-tenger partján fekvő városban nem történt eddig különösebb rendbontás. Az angol drukkerek számát mintegy négyezerre teszik. A helyi szervezők felkészültek a fogadásukra, ötezer rendőr és csendőr, és további ezerötszáz biztonsági ember (jórészük civilben) teljesít szolgálatot a II. Viktor Emmanuel korzón, és a Garibaldi téren, ahol az angolok zöme a szabad ég alatt éjszakázott szombatra virradóra. Körülbelül százan a San Nicola-stadion pokoli hőséget árasztó betonján, az autóparkolókban verték fel sátraikat, és igen sok fiatal kéredzkedett be a találkozó előtt a szállodák enyhet adó előcsarnokaiba. Utóbbi megoldásra is gondoltak az olasz biztonsági erők, mert a recepciókon ejtőernyős katonák - igaz, fegyver nélkül - álldogáltak, árgus szemmel figyelve mindenre.
A szombati olasz lapok óriási terjedelemben emlékeztettek arra, hogy a squadra azzurra még pontot sem veszített Bariban. A múltban négy alkalommal játszott itt az olasz nemzeti tizenegy, mind a négy csatát megnyerte, összesített gólkülönbsége 11-3. Legutoljára 1988 őszén a Szovjetuniót verték az olaszok 4:1-re, ám még nem a 87 milliárd líráért felépített San Nicola gyepén, hanem az ,,öreg,, stadionban.
A Tuttosport munkatársa interjút készített Salvatore Schillacival és Gary Linekerrel. Sok más egyéb mellett feltette a kérdést az olasz (ötgólos) és az angol (négy találat) támadónak: ki lesz a gólkirály?
Schillaci:
- Az angol védelem elsőrangú Ha az őrzésemmel megbízott Walkert a földön sikerül átjátszanom, és Baggio is segít átadásaival, talán telik egy újabb gólra. De még hat góllal sem lehetek nyugodt, erősen tartok Lothar Mattha:ustól, a nyugatnémetek középpályása képes arra, hogy vasárnap este egy vagy két gólt is szerezzen az argentinok elleni aranymérkőzésen. (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 13:53
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (2. rész)
|
Lineker:
- Egy gól kell ahhoz, hogy beérjem az élen álló csehszlovák Skuhravyt és Schillacit. Mivel az olaszok számára létfontosságú, hogy megszerezzék a harmadik helyet, bizonyosan kitámadnak. Ez pedig az én malmomra hajthatja a vizet. Gascoigne labdái, átadásai nagyon hiányoznak majd. A tippem: hármas holtverseny alakul ki, Schillaci nem rúg gólt, én viszont igen.
Javában tart, vagy inkább folytatódik a sajtóháború. Számos lap lehúzza a keresztvizet Azeglio Vicini szövetségi kapitányról azért, mert kedden az Argentína elleni elődöntőben szerintük hibás kezdőcsapatot hirdetett. A szakvezető engedett a nyomásnak, Anglia ellen négy helyen változtatott keddhez képest. A védelemben Ferrara kapott helyet, a középpályásoknál Vierchowod és Ancelotti lépett elő kezdőemberré, míg elöl, Vialli mellőzése árán - a Sampdoria csatára még csak nem is tartalék - újra Baggio a kezdőember. Ferrara öröme érthető, hiszen ő az eddigi hat mérkőzésen egy árva percet sem töltött a pályán. Sokan számítottak arra, hogy az Argentína elleni ,,bűnbak,,, Zenga kapus tartaléksorba kényszerül, és helyére Tacconi lép elő. Nem így történt, a kettes számú hálóőr némi szomorúsággal jegyezte meg, úgy tűnik, neki 1994-ig kell várnia arra, hogy vb-mérkőzésen szóhoz juthasson...
Bariban egyébként szókimondóak az emberek, így lehetett végre megtudni, hogy Vicini tulajdonképpen ,,fogadott fiának,, tartja Zengát, Maldinit és Viallit. Ennek oka: az 1986-ot megelőző időszakban, amikor Vicini még utánpótlás-kapitány volt, ez a három játékos tett a legtöbbet a 21 évesek válogatottjában az olasz sikerekért. Amint Ferrara, úgy az angol csapatban Tony Dorigo is debütált ezen a forró estén. Pályafutása első vb-fellépését megelőzően kiderítették róla, hogy olasz apa gyermeke. Édesapja, Roberto Dorigo Udinében született, majd Ausztráliába vándorolt ki. Fia Melbourne-ben látta meg a napvilágot, majd profi futballkarrierje érdekében Angliába költözött át.
- Egy szót sem tudok olaszul, de édesapám szülőhazája igen szimpatikus. Ezért - ha egyszer ajánlatot kapok - szívesen folytatnám valamelyik itáliai klubban - nyilatkozta Tony Dorigo.
A vb-bronzmérkőzések statisztikájához tartozik, hogy Anglia még sohasem játszott ,,kisdöntőt,,, az olaszok is csak egy alkalommal: 1978-ban, Argentínában, amikor 2:1-re kikaptak Brazíliától. A tét tehát ez volt a 16. hivatalos olasz-angol összecsapáson: melyik válogatott szerzi meg története első világbajnoki bronzérmét. (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 13:55
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (3. rész)
|
Bariban szombaton este lejátszották a harmadik helyet eldöntő mérkőzést a világbajnokságon. A két csapat összeállítása:
Olaszország: ------------ Zenga - Baresi - Bergomi, Ferrara - De Agostini, Vierchowod, Ancelotti, Giannini, Maldini - Schillaci, Baggio
Anglia: ------- Shilton - Wright - Stevens, Parker, Walker, Dorigo - Steven, Platt, McMahon - Beardsley, Lineker
Bari, 50 000 néző, V: Quiniou (francia) (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 20:06
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (4. rész)
|
A harmadik helyért vívott csatát az angolok kezdték jobban, s rögtön a 3. percben Steven lőtt kapura a 16-os sarkáról, Zenga azonban jól helyezkedett. Az angol kaput nem sokkal később De Agostini veszélyeztette, távoli lövése a bal sarok mellé ment.
A szigetországiak szebben adogattak, sokáig úgy tűnt, jobban összeszedték magukat a bronzmérkőzésre, mint a hazaiak. A 10. percben egy bírói hiba kavart vihart, Baggio ugyanis kézzel tette maga elé a labdát, mire az angol Wright is hasonlóan szabálytalanul szerelt. A francia Quiniou mindkét esetben továbbot intett, vagyis engedte a ,,kézilabdázást,,.
A 15. percben De Agostini távoli lövését fogta Shilton, majd öt perccel később Platt tört be jó cselekkel az olasz büntetőterületre, de elügyetlenkedte a helyzetet. A 28. percben nem sok hiányzott ahhoz, hogy az itáliaiak vezetéshez jussanak: Ferrara jobb sarokra tartó lövését Shilton csak érinteni tudta, kezéről a labda a kapufára pattant.
A 35. percben Lineker fejelhetett közvetlen közelről kapura, de elhibázta a helyzetet. Ezután Giannini emelt 8 méterről fölé a másik oldalon.
Félidőben:
Olaszország - Anglia 0:0 ------------------------- Bari, 50 000 néző, V: Quiniou (francia) (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 20:53
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (5. rész)
|
A második félidőben is változatos volt a játék, de az akciók sokáig megakadtak, mert mindkét védelem jól zárt. Az 55. percben Vierchowod szerezhette volna meg a vezetést az olaszoknak, közelről, éles szögből azonban fölé bombázott. Nem sokkal később Lineker jól eltalált lövését fogta Zenga a jobb sarokban. Fölényben játszottak a hazaiak, Giannini többször is a hálóba találhatott volna, az itáliai középpályás azonban mindig többet cselezett a kelleténél.
A 70. percben aztán Shilton nagy hibája révén előnyhöz jutottak az azzurrik: az angol kapus gondtalanul vezette a labdát, s nem figyelt oda Baggióra, aki résen volt, elszedte tőle azt, majd Schillaci átadásából a hálóba lőtt (1:0). A 76. percben a brit kapus helyrehozta ,,vétkét,,, az utolsó pillanatban ütötte el a berobbanó Schillaci elől a labdát.
A következő percekben teljesen kinyílt az angol védelem, de mint kiderült, nemhiába kockáztattak a szigetországiak. Előbb Webb jobb alsó sarokra tartó lövését hárította nagy bravúrral Zenga, majd a 80. percben Dorigo beadásából Platt 11 méterről a jobb felső sarokba fejelt (1:1).
Már úgy tűnt, ezen a mérkőzésen sem születik döntés 90 perc alatt, amikor a francia játékvezető észrevette, hogy Schillacit Parker buktatta a büntetőterületen belül. A megítélt tizenegyest az olaszok gólkirálya a jobbra mozduló Shilton mellett a kapuba gurította (2:1).
Az utolsó percben Berti szép gólt fejelt, a találatot azonban Quiniou - tévesen - érvénytelenítette.
a 3. helyért:
Olaszország - Anglia 2:1 (0:0) ------------------------------- Bari, 50 000 néző, V: Quiniou (francia) gólszerzők: Baggio (70. p.), Schillaci (86. - 11-esből), illetve Platt (80.) csere: De Agostini helyett Berti (67.), Giannini helyett Ferri (91.), illetve McMahon helyett Webb (71.), Wright helyett Waddle (71.) jók: Baresi, Baggio, illetve Platt, Dorigo (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 21:54
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (6. rész)
|
A bronzmérkőzést megtekintette Juan Antonio Samaranch, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság spanyol elnöke is.
Sokszor előfordult a múltban, hogy a harmadik helyért csak unalmas, amolyan kényszerszülte játékkal rukkolnak elő a csapatok.
Hogy unalom ne legyen, arról Vicini úgy gondoskodott, hogy az utolsó pillanatban mégis meggondolta magát, és a cserepadra ,,csempészte,, kedvencét, Viallit. Alaposan ki is fütyülték a névsorolvasáskor a Sampdoria támadóját, akit ezek szerint délen nem nagyon kedvelnek.
A gyepen legalább húsz percig a szerda este ismétlődött. Akkor, Torinóban az angolok az NSZK ellen igen kulturáltan gurigáztak. És ezúttal is ezt tették. A két színes bőrű védőre, Walkerre és Parkerre várt az a cseppet sem hálás feladat, hogy a Juventus két bombázóját, Schillacit és Baggiót mindenüvé elkísérjék. Becsületükre legyen mondva, tisztán, sportszerű eszközökkel meg is tették ezt. Baggio egy idő után hátrább is húzódott, inkább átlövésekkel kísérletezett. A másik oldalon Vierchowod ,,szaladgált,, Lineker, Ferrara pedig Beardsley után. Ez jelezte, Vicini nem akarja ugyanazt a hibát elkövetni, mint az argentinok ellen, amikor Caniggia és Maradona nem kapott szoros őrzőt. Az első félidőben mindkét csapat előtt egy-egy lehetőség adódott, mégis az angolokk teljesítménye tetszett jobban. Mélységben kiválóan tagolódtak, és a támadások szervezésében - főként Platt jeleskedett - a széleket is használták. A hazaiak középpályás sora egy vonalban sűrűsödött, és a labdaszerzésben sem tűntek ki. Azzal a lehetőséggel, hogy a széleken is próbálkozzanak, szinte nem is éltek.
Fordulás után a hazaiak kezébe került az irányítás, De Agostini lényegesen feljebb merészkedett. A sorozatos hazai rohamok a hajrá kezdetén kikezdhették a veterán Shilton kapus idegeit, mert olyan hibát követett el, amit talán serdülő játékos korában sem. Bobby Robson szinte azonnal rádöbbent, itt védőket kell áldoznia, ha valamit akar. Ezt is tette, és bár úgy tűnt, az olaszok megtartják egygólos előnyüket, az angol együttes olyan oroszlánszívről adott tanubizonyságot, mint az NSZK ellen. Fordulatos, krimibe illő volt a hajrá, amikor Parker elkövette a hibát, hogy a 16-oson belül szabálytalankodott Schillacival szemben, nem is lehetett kétséges, hogy a Juventus gólzsákja lövi a 11-est. Értékesítette, hat góljával bizton számíthat a gólkirályi címre. A második félidei telejsítmény alapján jogosnak nevezhető az olasz siker, amely az első bronzérem az itáliai labdarúgósport történetében. (folyt.köv.)
1990. július 7., szombat 22:33
|
Vissza »
|
|
51. mérkőzés, a bronzéremért: Olaszország - Anglia (7. rész)
|
Anglia persze nem szégyenkezhet, védelme 70 percig szigorúan zárt, olyan keményen állt a lábán, mint Dover híres sziklái. Ha a veterán, a válogatottságok számát tekintve világcsúcstartó Shilton nem húzza keresztbe társai fáradozását, akkor kétséges, melyik együttes tagjai nyakába akasztja a bronzérmeket Joao Havelange, a FIFA brazil elnöke. Az angolok szépen búcsúztatták szövetségi kapitányukat, Bobby Robsont.
Vélemények:
Azeglio Vicini olasz szövetségi kapitány:
- Hosszú, kétéves felkészülési időszak végére jutottunk. A bizonyítás ugyan nem sikerült, de kedden, Nápolyban csak balszerencsénken múlott az, hogy nem mi játszhatjuk a döntőt vasárnap. A szombat este meggyőzött arról, hogy Schillaci és Baggio valóban klasszis támadópár, de további csatáraim vannak talonban, akikkel majd az ősszel kezdődő Európa-bajnoki selejtezőkön kísérletezhetem.
Bobby Robson angol szövetségi kapitány:
- Köszönöm ezt a szép estét Linekernek és társainak, tudom, nem elsősorban a bronzéremért, hanem értem küzdöttek. Nagy kár a hajrában elkövetett súlyos hibáért, de az idegek harcában ezúttal is mi maradtunk alul, csakúgy, mint szerdán, a németek ellen.+++
1990. július 7., szombat 22:34
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|