|
|
 |
|
 |
Carlos és a békés átmenet
|
-------------------------
München, 1990. július 6. (SZER, Politikai magazin) - A
szenzációra éhes bulvár-közönség pillanatok alatt megtanulta, ki is
Carlos. A venezuelai születésű, Moszkvában a Lumumba Egyetemen
tanult, majd a Szovjetunióból kiutasított - talán így tisztára
mosott - mester-terrorista, akit apja forradalmi romantikából
Iljicsnek keresztelt, aki több közel-keleti terrorszervezet
neveltje, akit az egész nyugat körözött, a rózsadombi lövöldöző, a
csopaki, vagy kerepesi kiképzett "örülj magyar, lehet még tanulni
tőled" - egyszóval ő Carlos a superman, aki menedéket kapott
Magyarországon, aki az MSZMP támogatását élvezte.
Igaz: öt év is eltelt, hogy utoljára hallatott magáról, sőt
egyesek tudni vélik, hogy már nincs is az élők sorában. De ez nem is
érdekes. Carlos ugyanis - függetlenül attól, hogy robbantgat-e még;
hogy meghúzza-e magát jobb időkre várva, esetleg szerény járadékot
kap Tripoliban -, szóval ettől függetlenül Carlos főszereplő lett
Magyarországon. Aduvá vált a magyar politikai életben.
13 titkos dosszié szól róla és bandájáról, arról, hogy milyen
kapcsolat fűzte budapesti vendéglátóihoz - azaz a Magyar Szocialista
Munkáspárt nemrég még a hatalom nyersségében feszítő, elkötelezett
kommunistáihoz. Akik lehet hogy kényelmetlenül érezték magukat
pártoló szerepükben - erről nincsen dokumentum -, de akik lehet,
hogy a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi élcsapatát látták a
terroristákban, és ezért szabad mozgást biztosítottak nekik.
Carlos tehát nem fontos. Fontos, hogy a rendszerváltás első
belügyminiszterének megvan az első igazi ügye. Békés átmenetet
hirdettek az egykor ellenzéki pártok. Most, hogy a szabad parlamenti
választásokkal az átmenet lezajlott - legalábbis közjogi értelemben
-, hogy már van új rendszer, van új címer, már lehet akár ügyészi
eljárást is indítani a volt politikusok ellen. (folyt.)
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Carlos és a békés átmenet - 1. folyt.
|
Panem, et circenses: "kenyér most már nincs annyira - sebaj,
bonyolódjunk bele egy kis botrányba". Hat volt pártfunkcionárius
miniszter neve kering: ők azok, akik felősek voltak a rettegett
terrorista néhány nyugodt hónapjáért Magyarországon.
Az MSZMP vagy fél éve megnevezett öt volt politikust. Ők a
felelősek a közelmúlt bűneiért. Kész -, ezzel fel lehetett menteni
több ezer aparatcsikot, aki a törvénytelenségek végrehajtásában
segédkezett. De míg az MSZP bűnbakállítása csak jelképes volt, addig
a belügyminiszter a legfőbb ügyész bevonásával indíttatott
vizsgálatot.
Kik ellen? Nos, a dossziékból kiderült, kik nyújtottak
segédkezet Carlosnak. Némi átfedés van az MSZP bűnbak-listája és a
belügyminiszter névsora között. Igazságérzetünk megnyugodhat. Lám:
az a bizonyos banánhéj most is megvan, működik - el is csúsztak
rajta a volt sztalinisták, rákosisták, kádáristák.
Nem ám azon, hogy a volt belügyminiszter, vagy igazságügyi
miniszter átjáróházat csinálhatott tízmillió honfitársa
magánéletéből, hogy a pártvezetők minimum 30 éves epizódot
telepítettek nyakunkra -, nem Kádár, Németh, Benkei, Korom és a
többiek - ha az ügyész is úgy találja - bíróság előtt felel -, Kádár
ugyan már nem - azért, mert egy bűnözőnek, egy potenciális
tömeggyilkosnak fedelet nyújtottak.
A belügyminiszter jogérzetét sérti, hogy Kadhafi kedvence
háborítatlanul sétafikálhatott Magyarországon, hogy közöttünk élnek
büntetlenül azok, akik ezt lehetővé tették számára. De vajon nem
gondol-e arra, hogyha ezért felelősségre akar vonatni embereket, ha
eljárást akar indíttatni ellenük, ha nyomozás lefolytatását rendeli
el, akkor nem itt kellett volna kezdenie? Hogy ezeknek a volt
politikusoknak több is szárad a lelkükön?
Nem védem én ezeket, dehogyis védem
Csak azt akarom, hogy a
Carlos-ügy ne alibi legyen, mert az elmosná, hogy a koncepciós perek
kiagyalóit, a bírákat, az ÁVH ezredeseit, az 1968-as bevonulókat, az
1980-as évek tüntetéseinek szétverőit, az ország nem mentette fel:
csak kikerüli, csak el akar menni mellettük, csak minél hamarabb túl
akar lenni a múlt megemésztésén. (folyt.)
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
|
|
- Carlos és a békés átmenet - 2. folyt.
|
Az ország tönkretételéhez, az emberek megnyomorításához képest a
Carlos-ügy: csekélység. Korai lenne még a Carlos-ügy tanulságairól
beszélni. Nem dőlt még el: nem fenyeget-e, hogy Pandora szelencéje
még tartogat bőven meglepetéseket. Sőt: az volna a meglepő, ha a
Carlosénál kínosabb ügyekre nem derülne fény.
Vajon helyesen járt-e el a belügyminiszter a Carlos-ügy
parlamenti bejelentésében, majd a másnapi sajtókonferencia
összehívásában? Miért volt sietős, miért nem az Országgyűlés
illetékes bizottságában beszélt erről - produkálva a bizonyítékokat,
és az ország nyilvánossága elé majd csak akkor járult volna, ha már
nem fenyeget az, hogy a Carlos-dosszié egy rossz ponyvaregény
szintjére süllyed - no nem a krimi-része, hanem az egykori
politikusok felelőssége.
Kérdések, melyek megválaszolása lenne maga a tanulság. +++
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|