|
|
|
|
Carlos és a békés átmenet
|
-------------------------
München, 1990. július 6. (SZER, Politikai magazin) - A szenzációra éhes bulvár-közönség pillanatok alatt megtanulta, ki is Carlos. A venezuelai születésű, Moszkvában a Lumumba Egyetemen tanult, majd a Szovjetunióból kiutasított - talán így tisztára mosott - mester-terrorista, akit apja forradalmi romantikából Iljicsnek keresztelt, aki több közel-keleti terrorszervezet neveltje, akit az egész nyugat körözött, a rózsadombi lövöldöző, a csopaki, vagy kerepesi kiképzett "örülj magyar, lehet még tanulni tőled" - egyszóval ő Carlos a superman, aki menedéket kapott Magyarországon, aki az MSZMP támogatását élvezte.
Igaz: öt év is eltelt, hogy utoljára hallatott magáról, sőt egyesek tudni vélik, hogy már nincs is az élők sorában. De ez nem is érdekes. Carlos ugyanis - függetlenül attól, hogy robbantgat-e még; hogy meghúzza-e magát jobb időkre várva, esetleg szerény járadékot kap Tripoliban -, szóval ettől függetlenül Carlos főszereplő lett Magyarországon. Aduvá vált a magyar politikai életben.
13 titkos dosszié szól róla és bandájáról, arról, hogy milyen kapcsolat fűzte budapesti vendéglátóihoz - azaz a Magyar Szocialista Munkáspárt nemrég még a hatalom nyersségében feszítő, elkötelezett kommunistáihoz. Akik lehet hogy kényelmetlenül érezték magukat pártoló szerepükben - erről nincsen dokumentum -, de akik lehet, hogy a nemzetközi munkásmozgalom forradalmi élcsapatát látták a terroristákban, és ezért szabad mozgást biztosítottak nekik.
Carlos tehát nem fontos. Fontos, hogy a rendszerváltás első belügyminiszterének megvan az első igazi ügye. Békés átmenetet hirdettek az egykor ellenzéki pártok. Most, hogy a szabad parlamenti választásokkal az átmenet lezajlott - legalábbis közjogi értelemben -, hogy már van új rendszer, van új címer, már lehet akár ügyészi eljárást is indítani a volt politikusok ellen. (folyt.)
1990. július 6., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|