|
|
|
|
Felcím: Tájékoztatás a Carlos-ügyről nem ad menlevelet a
nemzetközi jog Ügyészség nemzetközi osztályának vezetőjével
|
Budapest, 1990. július 6. Péntek (MTI-Press)
Nagy feltünést keltett HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter parlamenti bejelentése a Carlos-csoport magyarországi "vakációztatásáról". Az ügy kapcsán több volt magyar politikai vezető büntetőjogi felelősségét is felvetette a belügyi tárca irányítója, és felkérte GYÖRGYI KÁLMÁNT, az újonnan megválasztott legfőbb ügyészt az ügy kivizsgálására a nemzetközileg is kőrözött terroristáknak nyújtott támogatás miatt. DR. HLAVATY ATTILÁVAL, a Legfőbb Ügyészség nemzetközi osztályának vezetőjével a Carlos-ügy aprópóján a terrorizmus nemzetközi jogi megítéléséről beszélgettünk.
Alcím: Világnézeti gyilkosságok
- A bűnözés nemzetközivé válásával párhuzamosan a terrorizmus is túllépte az országhatárokat. De lépést tartott-e ezzel a nemzetközi jog? Mit mond a politikai szinezetű cselekményekről, a "világnézeti gyilkosságokról"? - A politikai bűncselekmények és a terrorizmus összefüggése Magyarországon már évekkel korábban felmerült anélkül, hogy itt a nemzetközi terroristák bármilyen cselekményt elkövettek volna. A téma voltaképpen akkor került terítékre, amikor Magyarország mintegy tíz évvel ezelőtt, bűnügyi jogsegélyegyezmények tárgyalásába bocsátkozott a nyugati államokkal. Maguk a nyugati államok ajánlották a magyar fél figyelmébe, hogy a jogsegélyegyezmények kötésének a terrorista cselekmények megítélésének kérdését is figyelembe kell venni. - Milyen konkrét nemzetközi jogi alapelvre hivatakozva tették ezt? - A nemzetközi bűntetőjognak van egy általános tétele, nevezetesen, hogy a partnerállamok az egymás területén folytatott büntető eljárást a maguk eszközeivel elősegítik. A nemzetközi büntetőjog ugyanakkor már száz évvel ezelőtt kialakította azt az elvet is, hogy politikai okokból az államok egymásnak nem szoktak ilyen jogsegélyt adni. - Ám a világ, mint ismeretes, alapvetően két eltérő optikán szemlélte a politikát. (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Carlos-ügy 2. rész
|
Amit a Lajtán túl terrorcselekménynek minősítettek, azt a "szocialista" államok joga a felszabadító mozgalmak támogatásaként értékel. Nem okozott ez gondot például a kiadatási egyezmények megkötésénél? - Valóban gondot okozott, hiszen a hivatalos felfogás az volt, hogy az úgynevezett terroristák működése esetén nem adunk segítséget a nyugati államoknak, ahol pedig a terrorcselekmények nagy gyakorisággal fordultak elő akkoriban. E cselekményeket, vagy legalábbis ezek nagy részét úgy tekintettük, mint a nemzeti felszabadítási küzdelem egyik területét. A szovjetek azt mondták, hogy a szocialista eszme győzelméhez azzal is hozzájárulhatunk, ha segítséget nyújtunk e mozgalmaknak. Legyen az bár Polisarió, a Palesztín Felszabadítási Front vagy a dél-afrikai forradalmárok tevékenysége - mert igazi differenciálás nem volt. A korábbi hivatalos álláspont szerint saját történelmi fejlődésünket segítjük ezzel, ha a letünt társadalmi rendszerek gyengülnek.
Alcím: Mit mond az Interpol?
- Hogyan kezeli a magyar belső jog a terrorizmus kérdését? - Elnagyoltan és homályosan. Általában a kelet-európai országok büntetőjoga igyekezett magát minél jobban függetleníteni a nyugat-európai büntetőjogi fejlődéstől, a szocialista érdekközösség jegyében. Következésképp nem vett tudomást a nemzetközi büntetőjogban végbement fejlődésről sem. - A Carlos-ügy kapcsán elhangzott, hogy a csoport tagjait az Interpol is körözte. De tíz éve még nem voltunk tagjai ennek a szervezetnek. A kérdés az, hogy ennek van-e jelentősége a személyes felelősségre vonás szempontjából? - Az Interpol a nemzetközi büntetőrendőrség rövidítése, ez a szervezet tulajdonképpen csak közvetítő szerepet játszik az egyes államok hatóságai, rendőrségei között. Önmagában azonban nem jogosult arra, hogy körözést bocsásson ki. Az ezzel kapcsolatban tett kijelentések a kérdést nagymértékben leegyszerűsítik. A valóságban az Interpol csak a nemzeti megkeresések alapján, valamely tagállamának bírói elfogatóparancsát, körözését, bűnügyi jogsegélykérelmét továbbíthatja a megjelölt országba, vagy szükség esetén az Interpol valamennyi tagállamához. - Térjünk vissza a Carlos-ügyre. Hol tart a legfőbb ügyészi vizsgálat? Milyen döntés várható a belügyminiszteri feljelentés nyomán? (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:10
|
Vissza »
|
|
A Carlos-ügy 3. rész
|
- A Legfőbb Ügyészség szakértői most vizsgálják a rendelkezésre álló iratokat, az első átfogó eredményekre azonban csak a jövő hét végén lehet számítani. A közérdeklődésre való tekintettel A LEGFŐBB ÜGYÉSZ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT KÍVÁN TARTANI. A Legfőbb Ügyészség fontosnak tartja a közvélemény mielőbbi tájékoztatását, jelenleg azonban még csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Hiszen közben is merülhetnek fel újabb adatok, amelyek módosíthatják a korábbi feltételezéseket.
Alcím: Felelősség Carlosért
- A bizonyítékok köre óránként változhat, de a büntető törvénykönyv évek óta adott. Milyen lehetséges döntéseket hozhat az ügyben az ügyészség? - Bár lehet, hogy az iratok további tanulmányozása erre rácáfol, de én személy szerint nem tartom valószínűnek olyan bizonyítékok felbukkanását, amelyek a konkrét büntetőjogi felelősséget minden kétséget kizárva máris megalapoznák. Ehhez ugyanis azt kellene bizonyítani, hogy mondjuk a Carlos-csoport magyarországi tartózkodása idején konkrét terrorcselekményekre készítették volna fel az egyes terroristákat, vagy e célból látták őket "vendégül". Annak érdekében például, hogy Magyarországot elhagyva két hét, netán két hónap múlva valamelyik ország, valamelyik városában egy KONKRÉT BŰNCSELEKMÉNYT KÖVESSENEK EL. Fölrobbantsanak egy hidat, megöljenek egy rendőrt, s folytathatnánk ezt a sort. Ha ezt bizonyítani lehetne nagy valószínűséggel, akkor tudnánk elmondani, hogy bizonyos magyar tisztviselőket, politikusokat, hatósági személyeket büntetőjogi felelősség terhel. - Mindebből nagy valószínűséggel az következik: jogilag nem vagyunk felvértezve ma sem az ellen, hogy politikai vezetők Magyarországon terroristákat "vakációztassanak"? - A jogi probléma az, hogy nincs univerzális nemzetközi egyezmény, ami az összes terrorista cselekmény elleni együttműködésre kötelezné az államokat. Különösen a kelet-európai régió jogrendszereiről lehet ezt elmondani. Nyugat-Európában ugyanis az Európa Tanács keretében 1977 óta létezik egyezmény a terrorizmus elleni küzdelemről. Ez pontosan elhatárolja a terrorizmust a politikai bűncselekményektől. Magyarország, miután már bejelentette csatlakozási szándékát, ezt az egyezményt is figyelembe kell, hogy vegye. A bűnügyi jogsegély területén ennek előkészítése már évek óta tart. Jó példa erre a Spanyolországgal, valamint a Törökországgal megkötött egyezmény. (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:11
|
Vissza »
|
|
A Carlos-ügy 4. rész
|
Ebben mi is leszögeztük: NEM TEKINTHETŐ POLITIKAI JELLEGŰ CSELEKMÉNYNEK AZ ÉLET ELLENI MERÉNYLET, továbbá a kétoldalú nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink alapján az olyan cselekmény sem, mint például a LÉGIKALÓZKODÁS. Ilyen esetekben a terroristák kiadatását sem lehet megtagadni. A korszerű jogfelfogás kizárja, hog egy terrorista cselekmény esetén politikai kifogásokra lehessen hivatkozni. A NEMZETKÖZI BÜNTETŐJOG TEHÁT NEM AD MENLEVELET A TERRORIZMUSNAK SEM. Jogfejlődésünk irányát nekünk is a nyugat-európai országok által kitaposott úton kell keresni. (MTI-Press) Bodnár Lajos
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív. (MTI-Press)
1990. július 6., péntek 12:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|