|
|
 |
|
 |
Felcím: Tájékoztatás a Carlos-ügyről nem ad menlevelet a
nemzetközi jog Ügyészség nemzetközi osztályának vezetőjével
|
Budapest, 1990. július 6. Péntek (MTI-Press)
Nagy feltünést keltett HORVÁTH BALÁZS belügyminiszter parlamenti
bejelentése a Carlos-csoport magyarországi "vakációztatásáról". Az
ügy kapcsán több volt magyar politikai vezető büntetőjogi
felelősségét is felvetette a belügyi tárca irányítója, és felkérte
GYÖRGYI KÁLMÁNT, az újonnan megválasztott legfőbb ügyészt az ügy
kivizsgálására a nemzetközileg is kőrözött terroristáknak nyújtott
támogatás miatt. DR. HLAVATY ATTILÁVAL, a Legfőbb Ügyészség
nemzetközi osztályának vezetőjével a Carlos-ügy aprópóján a
terrorizmus nemzetközi jogi megítéléséről beszélgettünk.
Alcím: Világnézeti gyilkosságok
- A bűnözés nemzetközivé válásával párhuzamosan a terrorizmus is
túllépte az országhatárokat. De lépést tartott-e ezzel a nemzetközi
jog? Mit mond a politikai szinezetű cselekményekről, a "világnézeti
gyilkosságokról"?
- A politikai bűncselekmények és a terrorizmus összefüggése
Magyarországon már évekkel korábban felmerült anélkül, hogy itt a
nemzetközi terroristák bármilyen cselekményt elkövettek volna. A
téma voltaképpen akkor került terítékre, amikor Magyarország
mintegy tíz évvel ezelőtt, bűnügyi jogsegélyegyezmények tárgyalásába
bocsátkozott a nyugati államokkal. Maguk a nyugati államok
ajánlották a magyar fél figyelmébe, hogy a jogsegélyegyezmények
kötésének a terrorista cselekmények megítélésének kérdését is
figyelembe kell venni.
- Milyen konkrét nemzetközi jogi alapelvre hivatakozva tették
ezt?
- A nemzetközi bűntetőjognak van egy általános tétele,
nevezetesen, hogy a partnerállamok az egymás területén folytatott
büntető eljárást a maguk eszközeivel elősegítik. A nemzetközi
büntetőjog ugyanakkor már száz évvel ezelőtt kialakította azt az
elvet is, hogy politikai okokból az államok egymásnak nem szoktak
ilyen jogsegélyt adni.
- Ám a világ, mint ismeretes, alapvetően két eltérő optikán
szemlélte a politikát. (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
A Carlos-ügy 2. rész
|
Amit a Lajtán túl terrorcselekménynek minősítettek, azt a
"szocialista" államok joga a felszabadító mozgalmak támogatásaként
értékel. Nem okozott ez gondot például a kiadatási egyezmények
megkötésénél?
- Valóban gondot okozott, hiszen a hivatalos felfogás az volt,
hogy az úgynevezett terroristák működése esetén nem adunk segítséget
a nyugati államoknak, ahol pedig a terrorcselekmények nagy
gyakorisággal fordultak elő akkoriban. E cselekményeket, vagy
legalábbis ezek nagy részét úgy tekintettük, mint a nemzeti
felszabadítási küzdelem egyik területét. A szovjetek azt mondták,
hogy a szocialista eszme győzelméhez azzal is hozzájárulhatunk, ha
segítséget nyújtunk e mozgalmaknak. Legyen az bár Polisarió, a
Palesztín Felszabadítási Front vagy a dél-afrikai forradalmárok
tevékenysége - mert igazi differenciálás nem volt. A korábbi
hivatalos álláspont szerint saját történelmi fejlődésünket segítjük
ezzel, ha a letünt társadalmi rendszerek gyengülnek.
Alcím: Mit mond az Interpol?
- Hogyan kezeli a magyar belső jog a terrorizmus kérdését?
- Elnagyoltan és homályosan. Általában a kelet-európai országok
büntetőjoga igyekezett magát minél jobban függetleníteni a
nyugat-európai büntetőjogi fejlődéstől, a szocialista érdekközösség
jegyében. Következésképp nem vett tudomást a nemzetközi
büntetőjogban végbement fejlődésről sem.
- A Carlos-ügy kapcsán elhangzott, hogy a csoport tagjait az
Interpol is körözte. De tíz éve még nem voltunk tagjai ennek a
szervezetnek. A kérdés az, hogy ennek van-e jelentősége a személyes
felelősségre vonás szempontjából?
- Az Interpol a nemzetközi büntetőrendőrség rövidítése, ez a
szervezet tulajdonképpen csak közvetítő szerepet játszik az egyes
államok hatóságai, rendőrségei között. Önmagában azonban nem
jogosult arra, hogy körözést bocsásson ki. Az ezzel kapcsolatban
tett kijelentések a kérdést nagymértékben leegyszerűsítik. A
valóságban az Interpol csak a nemzeti megkeresések alapján, valamely
tagállamának bírói elfogatóparancsát, körözését, bűnügyi
jogsegélykérelmét továbbíthatja a megjelölt országba, vagy szükség
esetén az Interpol valamennyi tagállamához.
- Térjünk vissza a Carlos-ügyre. Hol tart a legfőbb ügyészi
vizsgálat? Milyen döntés várható a belügyminiszteri feljelentés
nyomán? (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:10
|
Vissza »
|
|
A Carlos-ügy 3. rész
|
- A Legfőbb Ügyészség szakértői most vizsgálják a rendelkezésre
álló iratokat, az első átfogó eredményekre azonban csak a jövő hét
végén lehet számítani. A közérdeklődésre való tekintettel A LEGFŐBB
ÜGYÉSZ SAJTÓTÁJÉKOZTATÓT KÍVÁN TARTANI. A Legfőbb Ügyészség
fontosnak tartja a közvélemény mielőbbi tájékoztatását, jelenleg
azonban még csak feltételezésekbe lehet bocsátkozni. Hiszen
közben is merülhetnek fel újabb adatok, amelyek módosíthatják a
korábbi feltételezéseket.
Alcím: Felelősség Carlosért
- A bizonyítékok köre óránként változhat, de a büntető
törvénykönyv évek óta adott. Milyen lehetséges döntéseket hozhat az
ügyben az ügyészség?
- Bár lehet, hogy az iratok további tanulmányozása erre rácáfol,
de én személy szerint nem tartom valószínűnek olyan bizonyítékok
felbukkanását, amelyek a konkrét büntetőjogi felelősséget minden
kétséget kizárva máris megalapoznák. Ehhez ugyanis azt kellene
bizonyítani, hogy mondjuk a Carlos-csoport magyarországi
tartózkodása idején konkrét terrorcselekményekre készítették volna
fel az egyes terroristákat, vagy e célból látták őket "vendégül".
Annak érdekében például, hogy Magyarországot elhagyva két hét, netán
két hónap múlva valamelyik ország, valamelyik városában egy KONKRÉT
BŰNCSELEKMÉNYT KÖVESSENEK EL. Fölrobbantsanak egy hidat, megöljenek
egy rendőrt, s folytathatnánk ezt a sort. Ha ezt bizonyítani
lehetne nagy valószínűséggel, akkor tudnánk elmondani, hogy bizonyos
magyar tisztviselőket, politikusokat, hatósági személyeket
büntetőjogi felelősség terhel.
- Mindebből nagy valószínűséggel az következik: jogilag nem
vagyunk felvértezve ma sem az ellen, hogy politikai vezetők
Magyarországon terroristákat "vakációztassanak"?
- A jogi probléma az, hogy nincs univerzális nemzetközi
egyezmény, ami az összes terrorista cselekmény elleni
együttműködésre kötelezné az államokat. Különösen a kelet-európai
régió jogrendszereiről lehet ezt elmondani. Nyugat-Európában
ugyanis az Európa Tanács keretében 1977 óta létezik egyezmény a
terrorizmus elleni küzdelemről. Ez pontosan elhatárolja a
terrorizmust a politikai bűncselekményektől. Magyarország, miután
már bejelentette csatlakozási szándékát, ezt az egyezményt is
figyelembe kell, hogy vegye. A bűnügyi jogsegély területén ennek
előkészítése már évek óta tart. Jó példa erre a Spanyolországgal,
valamint a Törökországgal megkötött egyezmény. (folyt.)
1990. július 6., péntek 12:11
|
Vissza »
|
|
A Carlos-ügy 4. rész
|
Ebben mi is leszögeztük: NEM TEKINTHETŐ POLITIKAI JELLEGŰ
CSELEKMÉNYNEK AZ ÉLET ELLENI MERÉNYLET, továbbá a kétoldalú
nemzetközi szerződésekben vállalt kötelezettségeink alapján az olyan
cselekmény sem, mint például a LÉGIKALÓZKODÁS. Ilyen esetekben a
terroristák kiadatását sem lehet megtagadni. A korszerű jogfelfogás
kizárja, hog egy terrorista cselekmény esetén politikai kifogásokra
lehessen hivatkozni. A NEMZETKÖZI BÜNTETŐJOG TEHÁT NEM AD MENLEVELET
A TERRORIZMUSNAK SEM. Jogfejlődésünk irányát nekünk is a
nyugat-európai országok által kitaposott úton kell keresni.
(MTI-Press)
Bodnár Lajos
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja
technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív.
(MTI-Press)
1990. július 6., péntek 12:12
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|