Rendszerváltás és az MTI

	Az MSZOSZ, a szakszervezetek és a munkástanácsok
------------------------------------------------ München, 1990. július 5. (SZER, Magyar híradó) - Keményedik az MSZOSZ hangja. Ma délután kiadott közleményében bírálja a népszavazási törvény tegnap megszavazott módosítását, további aláírásgyűjtésre búzdít, és ismét követeli, hogy a dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő kérdésekben sem a parlament, sem a kormány ne hozhasson döntéseket a szakszervezetek megkérdezése nélkül. Ennyit a SZOT-utódról. Közben a munkástanácsok is szerveződnek: országszerte már több száz van, készülnek 10 nap múlva sorra kerülő találkozójukra, amelyen majd létrehozzák a munkástanácsok szövetségét. Mi a helye, szerepe, feladata a mai magyar társadalomban a régi és új szakszervezeteknek és a munkástanácsoknak? - Kasza László? - Olvasom tegnap, hogy egy sor munkástanács meg szakszervezet megegyezést kötött. Ma pedig arról értesülök, hogy erről szó sem volt: senki nem érti, hogyan született a nyilatkozat - feltételezik, hogy egy párt saját céljaira kívánja kihasználni a munkásképviseleteket. Nem azért nem mondom, hogy állítólag miben egyeztek meg, nem azért nem beszélek arról, hogy most ki tiltakozik, nem azért nem nevezem meg a gyanúsított pártot, mert nem akarom elmélyíteni az ellentéteket -, hanem azért, mert mondanivalóm szempontjából csak a jelenség érdekes: az, hogy változatlanul áttekintethetlen nálunk a helyzet a munkásképviseletek ügyében. Mindenekelőtt érdemes tehát rögzíteni, hogy egyetlen politikai pártnak - legyen az a parlamenten belül vagy kívül - sincs igazi, szerves kapcsolata a munkásosztállyal. Az okokat kitűnő szociológusok elemezték - legyen itt elég azt rögzíteni, hogy egyrészt a pártok természetes igénye változatni ezen a helyzeten, másrészt sehol sincs megírva, hogy a mai, mondern - korántsem osztályok szerint tagolt - társadalomban egy bizonyos párt privilégiuma lehetne a munkásképviselet. (folyt.) 1990. július 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szakszervezetek és munkástanácsok - 1. folyt.
Nyugati demokráciákban is mondják ugyan egyik pártra, hogy közelebb áll a munkaadóhoz - a másikra, hogy inkább a munkavállalók érdekeit képviseli -, de mindegyiknek van ilyen tagozata is, meg olyan is. A cél természetesen a munkások szavazatának megnyerése - de ezért nem érdekképviseletet kínálnak, hanem - politikait. Az érdekképviselet szakszervezeti ügy - és itt van nálunk a probléma. Mindenekelőtt vannak a régi szakszervezetek, amelyek évtizedeken át hajtószíjként képviselték a kommunista rendszert a munkásokkal szemben. Tagnak lenni létérdek volt; aki nem lépett be a SZOT valamelyik leányvállalatába, nemcsak előmenetelre nem számíthatott, de még csak üdültetésre sem. Ezek a szakszervezetek változatlanul megvannak, működnek, hála a kiépített - ebből élő - apparátusnak, és felmérhetetlen, pontosabban felméretlen vagyonuk nehézségi erejének. Ezen szakszervezetek funkcionáriusai tudják, hogy napjaik meg vannak számlálva, ezért mindent megtesznek annak érdekében, hogy egyrészt létezésük határidejét kitolják, másrészt - és ez a fontosabb - a szakszervezeti és társadalmi vagyont úgy mentsék át, hogy az kényelmes jólétet biztosítson nekik a jövőben is. Nekik nem drága ennek érdekében semmi - beleértve az a sztrájkokig menő érdekképviselet sem, amit az elmúlt négy évtized alatt nem gyakoroltak. Igaz ugyan, hogy ezekenek a szakszervezeteknek és funkcionáriusaiknak hitelük nincs, de vagyonuk és befolyásuk alapján hatalommal még mindig rendelkeznek - és ezt a hatalmat használják ki. Helyesnek tartják messze túllépni hatáskörüket és politikai kérdésekben is állást foglalni - például abban, hogy joga van-e az Országgyűlésnek ezzel vagy azzal a kérdéssel foglalkoznia. (folyt.) 1990. július 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- Szakszervezetek és munkástanácsok - 2. folyt.
Mivel ezekben a régi szakszervezetekben nem bíznak a munkavállalók, sorra alakulnak a független munkásképviseletek. Szándékaik ugyan becsületesek, de még mindig ki vannak szolgáltatva - anyagilag - a régi, vagyonnal rendelkező szakszervezetekenek, hiszen még mindig attól függ, hogy kapnak-e például valahol helyiséget, biztosítanak-e nekik működési feltételeket. Köztük a viszony az, hogy az egyiknek pénze van - a másiknak hitele. Míg a független szakszervezetek mindenekelőtt értelmiségi munkavállalókat képviselnek, a klasszikus értelemben vett munkásság köreiben a munkástanácsok a lejáratott régi szakszervezetek ellenlábasai. Szervezettségi fokuk áttekinthetetlen. Csak az vehető biztosra, hogy jelentőségük napról-napra nő. A gond nem az, hogy a monolitikus rendszerhez szokott munkavállalók nem tudják áttekinteni a hirtelen sokrétűvé vált érdekképviseleti rendszert, hanem inkább az, hogy a jelek szerint még a független szakszervezetek és a munkástanácsok előtt sem világos, hogy mi a feladatkörük. Helyes lenne, ha abban is megkülönböztetnék magukat rosszemlékű elődeiktől, hogy ők a nagyon-nagyon fontos érdekképviseleti szerepet töltik be -, a politikát pedig meghagyják az ebben illetékes pártoknak. +++ 1990. július 5., csütörtök
Vissza » A hírhez kapcsolódik »