Rendszerváltás és az MTI

	Horn Gyula fogadása a magyar-román értelmiségi csúcs résztvevőinek (3. rész)
A kormányfő megrendülten szólt a marosvásárhelyi tragédiáról, amelynek nyomán lángoló gyűlölet, erőszak és terror foglalja el a megértésnek, a kisebbség védelmének helyét. Tragikus jelkép, hogy a brutális erőszak legdurvábban egy mindig szelíden szóló, az erőszak minden formáját elutasító, a két nép közeledéséért oly sokat tevő íróemberre, Sütő Andrásra támadt. A magyar álláspontot tolmácsolva kijelentette: a magyar kormány, a különböző pártok és politikai szervezetek nyilvánosan állást foglaltak a megértés, a jószomszédi viszony megteremtésének szükségessége mellett. A magyar fél jóindulatát, a történelmi újrakezdés szándékát nem csak szavakban, de tettekben is bizonyította a decemberi romániai forradalom idején is. A történelem menete most valamennyi kelet-európai nép számára kiváló lehetőséget kínál hosszú ideje rendezetlen dolgaik tisztázására, a görcsök oldására, a megosztottság felszámolására. Igen nagy szükség van a toleranciára, a józan felelősségtudatra, a higgadtságra. Mert nemcsak a lehetőségek nagyok, hanem a veszélyforrások is számosak; főleg az intoleráns, kizárólagosságot hírdető virulens nacionalizmus részéről. A lehetséges súlyos veszélyekre hívták fel megdöbbentő erővel a magyar és a nemzetközi közvélemény figyelmét azok a kifejezetten magyarellenes atrocitások, amelyek az utóbbi napokban történtek Romániában. A kormányfő sajnálattal állapította meg, hogy a korábbi hivatalos román politika által szított fajgyűlölet mélyen hatolt a lelkekbe és a pogrom határát súroló vad indulatokat képes kiváltani. Reményét fejezte ki: felelős tényezők Romániában is tettekkel bizonyítják, hogy felismerték, az európaiság rang, és annak elnyeréséhez a demokratikus viszonyok tudatos megtervezésén és kiépítésén keresztül visz az út. Németh Miklós meggyőződését fejezte ki, hogy a budapesti dialóguson szövődött kapcsolatok, barátságok fennmaradnak a jövőben is, és hathatósan szolgálják a történelmi megbékélés ügyét. A térségből ugyanis a kiutat nem Karabah felé kell keresni. Akik mégis arrafelé vesznek irányt, azokat erkölcsi kötelességünk figyelmeztetni: ez az ösvény nem Európába vezet, hanem onnan kifelé. S ha a figyelmeztetés nem elég, akkor együtt, akár élőláncot alkotva kell eltorlaszolnunk ezt az utat. (MTI) 1990. március 20., kedd 21:13
Vissza » Folytatásokkal » A hírhez kapcsolódik »