|
|
|
|
Az egység első napjai II. Az egyesítő kovász: a nyugatnémet
márka (1.rész)
|
1990. július 3. (MTI-Panoráma) - 42 évvel ezelőtt, 1948
júniusában a D-mark (Deutsche Mark) bevezetése a nyugati megszállási
övezetben nyitánya volt Németország kettészakadásának. 1990. július
elseje, a D-mark mint törvényes és kizárólagos fizetőeszköz
bevezetése az NDK-ban gyakorlatilag megpecsételte a két német állam
egyesülését, hiszen a pénzügyi, gazdasági és szociális unió döntő
jelentőségű lépés a politikai egység helyreállításának útján.
Vasárnap 00 órakor petárdák durrogása, tűzijáték, autódudák harsogása, pezsgősdugók pukkanása köszöntötte Berlin szívében a milliók által várvavárt pillanatot: a ,,capitaly-pénzjegyek,, és az ,,aluminium-zsetonok,, helyett immár a keletnémetek is ,,valódi,, pénzt mondhatnak a magukénak. Az NDK-márka ujjongó hangok közepette adta át helyét alig három nappal idősebb ,,testvérének,, amelynek életútja 1948. június 20-ikán kezdődött. Ezen a napon léptették életbe a szövetségesek a pénzreformot Németország nyugati megszállási övezeteiben.
Már a születés pillanata is jellemző volt, tanúsítva a ,,szülök, illetve gondviselők felkészültségét, hozzáértését. Míg a nyugatnémet márka alapos előkészítés, gondos tervezés és nyomdai kivitelezés után, 23 000 ládában hajózott át Amerikából az óceánon, hogy végre szilárd fizetőeszközként boldogítsa az amerikai, brit és francia övezetben élőket, addig keleti kisöccse, a három nappal később, június 23-ikán napvilágot látott keletnémet márka igencsak szedett-vedett külsővel látta meg a napvilágot. A nyugati pénzreform nyomán kész helyzet elé állított szovjet megszálló hatóságok - a keletnémet vezetéssel karöltve - nem tudtak jobbat kitalálni, mint hogy sebtiben nyomtatott bélyegek felragasztásával jelöljék meg a felség-területükön érvényben lévő régi, birodalmi márka-bankjegyeket.
A nyugati övezetekben minden személy 60 D-márkát kapott ugyanennyi birodalmi márka beszolgaltatásáért. Több készpénzt nem fogadtak el a hatóságok, amelyek a takarékbetééeket 16:1 arányban leértékelték. A szovjet övezetben mindenki 1:1 arányban válthatott be 70 birodalmi márkát új, felülbélyegzett bankjegyekre, az ezt meghaladó készpénzeket 10:1 arányban váltották át. A 100 birodalmi márkát meg nem haladó takarékbetéteket 1:1 arányban, a nagyobb összegű megtakarításokat - legföljebb azonban 5000 birodalmi márkát - szakaszosan romló, 5000 márka esetén 10:1 arányban számították át.(folyt.)
1990. július 3., kedd 12:28
|
Vissza »
|
|
Az egység első napjai II.
|
Az egyesítő kovász: a nyugatnémet márka (2.rész)
A keleti márka nem sokkal születése után hátrányba került nyugati testvérével szemben. A két megszállási övezet gazdasági ereje, termelékenységi mutatója, a háború utáni talpraállás eltérő üteme a pénzek vásárlóerejében is megmutatkozott. Míg a nyugati hatalmak nagyvonalúan elengedték a háborús jóvátétel jelentős részét az 1949 májusában megalakult NSZK-nak, addig a keleti, szovjet megszállási övezet - az 1949 októberében létrejött NDK - 1953-ig nyögte a szovjet jóvátételi kötelezettség terheit. Ilyen háttér melett nem csoda, ha a D-mark árfolyama hamarosan ,,lekörözte,, a keleti pénzét, a kettő közötti átváltás többnyire 4:1 illetve 5:1 arányban történt. A Marshall-segély és a szociális piacgazdaság nyomán bekövetkező ,,német gazdasági csoda,, szilárd alapot nyújtott ahhoz, hogy 1958-ban szabadon átváltható (azaz konvertibilis) legyen a nyugatnémet márka. A tervgazdálkodás útját választó NDK pénze - a többi ,,szocialista,, országéval egyetemben - viszont évtizedeken át csak álmodozhatott egy ilyen státusról.
Ma a nyugatnémet márka - az amerikai dollár mellett - az egyik legkedveltebb befektetési eszköz. Szilárdsága az amerikai dollár legnagyobb vetélytársává tette a nemzetközi pénzpiacon, különösen azóta, hogy a Carter-kormányzat idején a ,,zöldhasúak,, árfolyama soha nem tapasztalt mélypontra zuhant a nemzetközi pénzpiacokon. Ma a nemzetkozi valutatartalékok 19 százaléka nyugatnémet márkában fekszik, magabiztos második helyén a még mindig vezető dollár (60 százalék) mögött. Budapesti kimutatások szerint a magyar lakosság valutamegtakarításainak döntő hányada szintén márkában van.
Az X-napot találó karikatúrával örökítette meg a berlini szatirikus lap, az Eulenspiegel munkatársa: az éttermi asztalnál magába roskadtan ül Marx, Engels, Goethe, Clara Zetkin és Thomas Müntzer (a keletnémet bankjegyeken ábrázolt neves személyiségek), az ajtóban pedig feltűnnek a bebocsátásra váró alakok, amelyek a nyugatnémet bankókon láthatók. A pincér leereszkedo gesztussal szól a darvadozó asztaltársasághoz: feierabend (takarodó)...
Július elsejétől kicserélődött az asztaltársaság, az NDK páratlan és vissza nem térő lehetőséget kapott a nemzetközi felzárkózáshoz. Reméljük, élni tud vele - és közben nem felejtik el sem Bonnban, sem Berlinben, ki adta a döntő horderejű impulzust ahhoz, hogy ma, 28 évi tetszhalott állapot után napirenden van a német egyesülés kérdése... +++
Dorogman László, (Berlin) MTI-Panoráma
1990. július 3., kedd 12:31
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|