|
|
 |
|
 |
Az egység első napjai II.
|
Az egyesítő kovász: a nyugatnémet márka (2.rész)
A keleti márka nem sokkal születése után hátrányba került
nyugati testvérével szemben. A két megszállási övezet gazdasági
ereje, termelékenységi mutatója, a háború utáni talpraállás eltérő
üteme a pénzek vásárlóerejében is megmutatkozott. Míg a nyugati
hatalmak nagyvonalúan elengedték a háborús jóvátétel jelentős részét
az 1949 májusában megalakult NSZK-nak, addig a keleti, szovjet
megszállási övezet - az 1949 októberében létrejött NDK - 1953-ig
nyögte a szovjet jóvátételi kötelezettség terheit. Ilyen háttér
melett nem csoda, ha a D-mark árfolyama hamarosan ,,lekörözte,, a
keleti pénzét, a kettő közötti átváltás többnyire 4:1 illetve 5:1
arányban történt. A Marshall-segély és a szociális piacgazdaság
nyomán bekövetkező ,,német gazdasági csoda,, szilárd alapot nyújtott
ahhoz, hogy 1958-ban szabadon átváltható (azaz konvertibilis) legyen
a nyugatnémet márka. A tervgazdálkodás útját választó NDK pénze - a
többi ,,szocialista,, országéval egyetemben - viszont évtizedeken át
csak álmodozhatott egy ilyen státusról.
Ma a nyugatnémet márka - az amerikai dollár mellett - az egyik
legkedveltebb befektetési eszköz. Szilárdsága az amerikai dollár
legnagyobb vetélytársává tette a nemzetközi pénzpiacon, különösen
azóta, hogy a Carter-kormányzat idején a ,,zöldhasúak,, árfolyama
soha nem tapasztalt mélypontra zuhant a nemzetközi pénzpiacokon. Ma
a nemzetkozi valutatartalékok 19 százaléka nyugatnémet márkában
fekszik, magabiztos második helyén a még mindig vezető dollár (60
százalék) mögött. Budapesti kimutatások szerint a magyar lakosság
valutamegtakarításainak döntő hányada szintén márkában van.
Az X-napot találó karikatúrával örökítette meg a berlini
szatirikus lap, az Eulenspiegel munkatársa: az éttermi asztalnál
magába roskadtan ül Marx, Engels, Goethe, Clara Zetkin és Thomas
Müntzer (a keletnémet bankjegyeken ábrázolt neves személyiségek), az
ajtóban pedig feltűnnek a bebocsátásra váró alakok, amelyek a
nyugatnémet bankókon láthatók. A pincér leereszkedo gesztussal szól
a darvadozó asztaltársasághoz: feierabend (takarodó)...
Július elsejétől kicserélődött az asztaltársaság, az NDK
páratlan és vissza nem térő lehetőséget kapott a nemzetközi
felzárkózáshoz. Reméljük, élni tud vele - és közben nem felejtik el
sem Bonnban, sem Berlinben, ki adta a döntő horderejű impulzust
ahhoz, hogy ma, 28 évi tetszhalott állapot után napirenden van a
német egyesülés kérdése... +++
Dorogman László, (Berlin) MTI-Panoráma
1990. július 3., kedd 12:31
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|