Rendszerváltás és az MTI

	Az egyssség első napjai I. Valutaunió - közelről (2.rész)
A napi fogyasztási cikkek - a szubvenciók megszüntetésének következtében - általában drágábbak lettek. Ezzel szemben többnyire csökkent az áruk a tartós javaknak. Míg korábban az Exquisit boltokban alig lehetett találni márkás cipőt 200 DdM alatti áron, addig a nyugatnémet Leiser cég új kelet-berlini üzletében nagyon szép modellek kínálják magukat 39-119 márkáért. A háztartási gépek esetében is lefelé módosultak az árak: míg az NDK-gyártmányú kombinált fagyasztó-hűtőszekrény márciusban 3400, majd májusban 1900 DdM-be került, addig ma egy hasonló kaliberű Siemens masina 995 DeM-ért kapható. A szaküzletek és áruházak kínálatát a hétfői első benyomások alapján nagyobbrészt nyugatnémet termékek adják. Az egykori Centrum-áruházak (névtáblájuk júniusban lekerült a homlokzatról) például a Hertie-Wertheim áruházcsoporttal álltak össze, míg a Konsument áruházak partnere a kölni Kaufhof Rt. Bizonyos termék-csoportok esetében (például televíziók, autórádiók, CD-lemezek és lejátszók, világítótestek) a nyugati termékek 70-80 százalékkal részesednek a választékból. A közértekben a csillogó-villogó, színpompás csomagolású importáruk mellett többnyire eldugott helyen szerénykednek a keletnémet termékek - ha egyáltalán rendelt meg belőlük a boltvezető, és nem állt át teljes mértékben nyugati szállítmányokra. A német valutaunió csapdája éppen ebben rejlik: a kereskedelem és a nyugati szállítók jól érzik, hogy az NDK-polgárok mihamarabb ugyanolyan fogyasztókká akarnak válni, mint odaát élő rokonaik. Ez pedig azt sugallja nekik, hogy az igényeket csakis nyugati árukkal lehet kielégíteni. A csábítás nagy, a vásárlóerő - ha mérsékeltebb szinten is, mint az NSZK-ban - megvan hozzá. Csakhogy az NDK-beli termékek iránti kereslet visszaesése hosszabb távon hatalmas gondokat okozhat: egyre több keletnémet cégnek fognak a nyakán maradni az eladhatatlan áruk, ami végső soron csődhöz, a dolgozók elbocsátásához, tömeges munkanélküliséghez vezethet. Fokozza ennek veszélyét, hogy a jelek szerint a nyugatnémet ipar eddig inkább csak értekesítési piacot, semmint munkahelyteremtő beruházási helyszínt lát az NDK-ban. Erre hívta fel a gyárosok vezető képviselőinek figyelmét a múlt héten Bonnban a két német kormányfő. A valutaunió sorsa azon (is) múlik, mennyire lesz foganatjuk Kohl és De Maiziere intelmeinek. +++ Dorogman László - Berlin (MTI-Panoráma) 1990. július 3., kedd 11:57
Vissza » Folytatásokkal »