|
|
|
|
Felcím: Mi várható az energiapolitikában?
|
Főcím: Olaj-sokk
Budapest, 1990. július 23. Hétfő (MTI-Press)
A bejelentés, amely szerint a Szovjetunió az év hátralevő részében kevesebb olajat szállít, ismét a közérdeklődés homlokterébe állította az energiagazdálkodást. Ahogyan az már lenni szokott: erre az ágazatra leginkább akkor figyelünk, amikor hiányzik. Nem mintha valóságos hiány fenyegetne - az elhatározás, hogy megvesszük a kieső olajat, már megszületett. /Hogy miből, az más kérdés, a vásárlás a költségvetés egyensúlyát könnyen felboríthatja, hiszen a világpiacról megvett olaj drágább./ Lesz tehát üzemanyag az autósoknak - a szovjet szállítások bizonytalanná válása azonban KIKÉNYSZERÍTHETI EGÉSZ ENERGIAPOLITIKÁNK ÚJRAGONDOLÁSÁT. Az olajszállítások csökkenése ugyanis nyomatékossá tette azt a szakemberek körében már korábban is megfogalmazódott felismerést, hogy milyen sebezhetővé tesz bennünket az energiaellátás erős függősége. A MAGYAR ENERGIAFELHASZNÁLÁSNAK KÖRÜLBELÜL FELE UGYANIS IMPORTBÓL SZÁRMAZIK. Az arányok persze nem egyformák. Szénből szerény mértékű a behozatal. A nem egészen 2 millió tonnás hazai kőolajtermeléshez mintegy 6,5 millió tonna import járul. A 4 milliárd köbméter körüli földgáztermelés 6 milliárdos importtal egészül ki, és az 1850 megawattos áramimport a hazai fogyasztásnak nagyjából a harmadrészét fedezi. Az import aránya tehát eleve magas, ráadásul az importált energia majdnem teljes egészében egyetlen országból, a Szovjetunióból származik. Ez az egyoldalú függőség hosszú ideig még előnyösnek is mutatkozott. Már ha azt nem vesszük figyelembe, hogy az olcsó energiáért cserébe hogyan torzult, s mekkor károkat okozott hosszú távon a magyar iparszerkezet. A több oldalú függőség szóba sem jöhetett, amíg tökéletes biztonsággal működtek az országainkat összekötő vezetékrendszerek, s az import mögött ott volt fedezetül a szilárdnak mutatkozó szovjet gazdaság. Csakhogy ez a biztonság tovatünt. Nem kell ehhez politikai megfontolás, a terhelést fizikailag nehezen bíró villamos távvezeték szétesése, az egyre nehezebb olajkitermelés, egy bányászsztrájk, a számos sebből vérző szovjet gazdaság szükségképpen pocsékoló energiafelhasználása gyorsan szétfújja az energiaellátás korábbi biztonságát. Mindez pedig alapvetően megváltoztatja a magyar energiagazdálkodással szemben támasztott követelményeket. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:20
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Olaj-sokk 2.
|
Alcím: Rendezni a szénbányászat helyzetét
Mindenekelőtt persze azt kell meggondolni, HOGYAN ALAKUL A KÖVETKEZŐ ÉVEKBEN AZ ORSZÁG ENERGIAFOGYASZTÁSA, mekkora igények kielégítésére kell felkészülni. Különösen fontos ez a kérdés a legkevésbé rugalmas energia, a villamosenergia esetében, amihez több tízmilliárdos erőművek építésére kell vagy nem kell felkészülni. Ami ebből biztos: a korábbi koncepciók évi 1,5 százalék körüli növekedéssel számoltak. Az élet azután alaposan alulmúlta a terveket - az év során nemhogy nőtt, de éppenhogy körülbelül fél százalékkal csökkent az áramfogyasztás. Amiben bizonyos szerény szerepe a jó időnek is volt, ám lényegében annak tudható be, hogy jelentősen csökkent az ipari termelés. Ha ez folytatódik, az persze jó az energetikának de nem jó a gazdaságnak. Kérdés: mikor következik be az élénkülés, mi növelné az energiaigényeket - s bekövetkezik-e végre egy olyan ipari szerkezetváltás, ami háttérbe szorítja a nagy energiafaló ágazatokat, mint a kohászat, a nehézvegyipar vagy az építőanyagipar. Ettől függ ugyanis, mikor kell egy új alaperőmű építésére sort kerítenünk. Mit tudunk ehhez itthon megtermelni? Mindenekelőtt szenet. Ehhez azonban ELŐSZÖR RENDEZNI KELL A SZÉNBÁNYÁSZAT HELYZETÉT. A szakemberek abban nagyjából megegyeznek, hogy a hazai, 2000 megawattos szénerőműpark kihasználását hazai szénre célszerű alapozni. /Ez persze hosszú távú program, ma ugyanis, az alacsony áramigények miatt az egyébként is magas önköltséggel dolgozó szénerőművek csökkentett kapacitással dolgoznak./ Ahhoz azonban, hogy a szükséges mennyiségű szenet a hazai szénbányászat valóban a felszínre tudja hozni, rendbe kell tenni, azaz fel kell emelni a szénárakat - a szén ugyanis ma alulértékelt -, hogy reális mérce mérje a gazdaságosságot, s el kell engedni a szénbányászat 41 milliárdos adósságának egy részét - legalább azt a harminc milliárd körülire becsült részét, amit központi döntések nyomán, elhibázott bányaépítésre fordítottak, s amit a vállalatok képtelenek visszafizetni. Hogy ez hogyan történik meg, az egyelőre bizonytalan, ami biztos az egy igéret: az ipari és kereskedelmi miniszter a bányásznapra döntést igért.
Alcím: Európai csatlakozás, vezetékekkel
Itthon tudjuk megtermelni szénhidrogén-igényeink egy részét is - bár készleteink a maihoz képest csökkenő kitermelést tesznek lehetővé. Import-függőségünk ezen a területen továbbra is megmarad - AZ EGYOLDALÚ FÜGGŐSÉG AZONBAN MÉRSÉKELHETŐ. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:21
|
Vissza »
|
|
Olaj-sokk 3.
|
A földgázimport biztonságosabbnak igérkezik: a Szovjetunió többet is szállítana, mint amennyit át tudunk venni. A földgázszállítások további sorsa attól is függ, hogyan tudunk végülis megállapodni a a Jamburg-Tengiz beruházásról. Az ellátás több lábra állítására is van lehetőség - szakértők véleménye szerint egymilliárd forintos beruházás árán rá lehetne csatlakozni arra a gázvezetékre, amelyen a Szovjetunió Nyugat-Európának szállít, s amelynek még van szabad kapacitása. Bekapcsolódhatunk az európai gázrendszerhez úgy is, hogy például Norvégiából importálhatunk. Az olajimport több lábra állítására már ma is megvan a technikai lehetőség: a hetvenes években megépített, sokáig elhibázott beruházásnak minősült Adria olajvezetéken akár teljes olajimportunk is biztosítható, ugyanis éves szállítási kapacitása Százhalombattáig 10 millió tonna. PROBLEMATIKUSABB A HELYZET A VILLAMOSENERGIA-IMPORT ESETÉBEN. Itt az a kulcskérdés, hogy bár a nyugati és a keleti villamosenergia-rendszer elvileg azonos, 50 herzes frekvencián működik, a gyakorlatban a kelet-európai rendszer erősen ingadozik, ezért csak egy speciális műszaki megoldás, az egyenáramú betét megépítésével kapcsolhatók össze. Az elhatározás tehát, hogy ezentúl a magyar villamosenergia-rendszer nem a keleti, hanem a nyugati villamosenergia-rendszerrel jár együtt, nem elegendő - ilyen kuplungok létesítésére is szükség van. Az áttérésre többféle lehetőség is van - erről majd azzal összefüggésben kell dönteni, hgy mikor lesz szükség egy új alaperőműre, s melyik legyen az. De mindenekelőtt az áttérést segítheti egy olasz-szovjet üzlet, amely szerint olasz cégek részt vesznek a szovjet erőművek rekonstrukciójában, s cserében 15 éven keresztül mintegy 1500 megawatt áramot kapnak a Szovjetuniótól. /Összehasonlításul: a magyar áramimport 1850 megawat./ A TRANZITÚTVONAL MAGYARORSZÁGOT IS ÉRINTENÉ, s ez azt jelenti, hogy a nyugat-európai rendszerhez szükséges távvezetékek, valamint a szükséges egyenáramú betét megépülne az olasz üzlet keretében. /Ezesetben persze a kuplung a magyar-szovjet határon létesülne./ Ugyancsak igéretes elképzelés a villamosenergia-rendszerek összekapcsolására egy új magyar alaperőmű létesítése külföldi közreműködéssel. Erre több lehetőség is van. Az egyik a Francia Elektromos Művek ajánlata, amely szerint két, egyenként 900 megawattos atomerőművi blokk létesülne. (folyt.)
1990. július 23., hétfő 13:23
|
Vissza »
|
|
Olaj-sokk 4.
|
FELÉPÍTÉSÉT 70 SZÁZALÉKBAN A FRANCIÁK, 30 SZÁZALÉKBAN MI FINANSZÍROZNÁNK. Az előállított áramból fele-fele arányban részesülne Magyarország és Franciaország, s az árammal mintegy 15 év alatt fizetnénk vissza az erőművet. Az áramexport miatt a beruházás a szükséges egyenáramú betéteket, a magyar rendszer frekvenciaváltását is tartalmazná. Ez ugyanakkor csak az egyik ajánlat, hasonlót kaptunk Kanadából is, s a Magyar Villamos Művek több külföldi ajánlatot kapott további atom- és szénerőművek létesítésére is. Végezetül meg kell jegyezni: AZ A LEGOLCSÓBB ENERGIA, AMIT NEM KELL MEGTERMELNI. A magyar energiaprogramnak ezért csak egyik, bár ma a legfontosabbnak tűnő eleme az importfüggőség csökkentése, illetve több lábra állítása. Legalább ennyire fontos az energiaigényesség csökkentése, s ennek érdekében az ENERGIATAKARÉKOS TECHNOLÓGIÁK BEVEZETÉSE, a takarékosság. És persze az ipar szerkezetváltása, az energiafaló ágazatok háttérbe szorulása. Ez azonban már kívül esik az energetika hatókörén - sokkal inkább azon múlik, hogyan alakul a gazdaság a következő években. Amiben egyelőre még sok a bizonytalanság. (MTI-Press)
Kozma Judit
A szerkesztőségek tájékoztatására: A szöveg nagybetűs írásmódja technikai jellegű: a kiemelés értelemszerűen fett vagy kurzív. (MTI-Press)
1990. július 23., hétfő 13:23
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|