Rendszerváltás és az MTI

	Ki vigyáz az állam pénzére Franciaországban (1. rész)
Párizs, 1990. július 2. hétfő (MTI-Panoráma) - A Bastille Operának természetesen szüksége van programigazgatóra, s ez jól fizetett állás: évente 630 ezer frankkal jutalmazzák tevékenységét. 1988 októberében szerződtettek is erre a munkára egy hozzáértő hölgyet. A bökkenő az, hogy a szerződés visszamenőleges volt: érvényét 1987 októberétől állapították meg, holott akkor a szerződéskötő igazgatóság még nem is létezett. Lehet, persze, hogy az új igazgató már korábban is ellátta később rögzített teendőit. Igaz, akkor még javában Londonban lakott, de bizonyos, hogy valamit kellett csinálnia az opera érdekében, máskülönben miért fizették volna ki visszamenőleg több mint 41 ezer frankos telefonszámláját a London-Párizs közötti beszélgetésekért, valamint 17 útját a két főváros között, beleértve párizsi szállodászámláit is, további 42 ezer frankért? Hogy a Bastille, mint tulajdonképpen minden operaház, ráfizetéses, azt előre tudták. Hogy miért érte el mőködtetésének deficitje már az első, nem teljes évben a 297 millió frankot, azt egyebek között az ilyen ügyek mutatják. S aki az ügyet feltárta, nem valami botránylap, hanem a francia legfőbb állami számvevőszék, a La Cour des Comptes. A testület június végén tette közzé hagyományos évi jelentését a költségvetés felhasználásának ellenőrzéséről szerzett tapasztalatairól és saját kezdeményezésére megejtett vizsgálatairól, amelyekről a köztársaság elnökének és a törvényhozás két házának köteles jelentést küldeni. Az alkotmányos rendelkezések szerint ugyanis a számvevőszék nekik van alárendelve, a kormánynak nem. Az eredmény a szokásos: a francia sajtó oldalakon át cikkezik a meghökkentő vizsgálati adatokról, ostorozza a pazarlást - s kénytelen megállapítani, hogy minden alapos vizsgálat, meggyőző bizonyítás ellenére még mindig vajmi keveset változott a közpénzek felhasználása, még mindig nagy a pazarlás, sok a fejetlenség és a felelőtlenség abban, ahogy a közintézmények az adófizetők pénzével bánnak. (folyt. 1990. július 2., hétfő 13:21
Vissza »

	Ki vigyáz az állam pénzére - Franciaországban (2. rész)
A számvevőszék fontos intézmény Franciaországban és jelentős apparátussal működik. Eredetileg még Napóleon korában hozták létre, 1807-ben, s funkcióját legutóbb 1967-ben szabályozták új törvénnyel, 1985-ben elnöki dekrétummal. Feladata az, hogy utólagos ellenőrzést gyakoroljon a közpénzek felhasználásáról - pontosabban csak az állami intézményeknél, mert az önkormányzatok pénzügyeinek utólagos ellenőrzését a területi számvevőszékek végzik. A testület kötelessége, hogy felderítse a költségvetési előirányzatok felhasználásában mutatkozó hibákat, esetleges szándékos visszaéléseket, ellenőrizze az állami tulajdonú intézmények pénzügyeit, gazdálkodását. Utólagosan ellenőrzi az állami társadalombiztosítási alap pénzeinek felhasználását, gazdálkodását, az állami tulajdonban lévő vállalatok működését, sőt bizonyos körülmények között jogában áll az ilyen ellenőrzést olyan magánvállalatoknál, intézményeknél is elvégezni, amelyek jelentősebb állami támogatásban részesülnek. Ennek a feladatának a számvevőszék igyekszik a legalaposabban eleget tenni: 1938 óta megjelenő éves jelentései mindig komoly gondokra hívják fel a figyelmet. Az idén például megkapta a magáét a pénzügyi lazaságokért, a felelőtlen költekezésért a hadsereg, a haditengerészet és a légierő - egyebek között azért, mert olyan fegyverzetet, felszerelést szereznek be nagy mennyiségben, amelynek nem számolják ki előre működtetési költségeit, - az oktatásügy, mert az egyetemek amúgy is szűkös költségvetésével rosszul gazdálkodik, az állami villamos- és gázipari vállalat, amely feleslegesen túlkapacitásokat épít ki, az autópályákat működtető vegyes vállalat, amely hatalmas jövedelmet (a francia autópálya-használati díjak alighanem a legmagasabbak a világon) nem használja ki megfelelően, olyan fejlesztéseket hajt végre, amelyeket a forgalom később nem indokol, az állami betegsegélyző pénztár, mert túl nagy adminisztrációt tart fenn nagy költségért... A lista igen hosszú: a számvevőszék alapos munkát végzett. (folyt.) 1990. július 2., hétfő 13:23
Vissza »

	Ki vigyáz az állam pénzére - Franciaországban (3.rész)
Az ilyen munkához megfelelő, magas képzettségű és elhivatott szakemberekre van szükség. A számvevőszék leginkább a világhírű francia közszolgálati egyetem, az Ecole Nationale d,Administration végzős hallgatói közül toborozza utánpótlását. (Ez egyébként egyike a fő gondoknak: az ENA végzett hallgatói, különösen, ha az államigazgatásban már valamelyes gyakorlatot szereztek, igen ,,kapósak,, , a magánipar toborzói ,,játékoscsábítóként,, gyakran jelennek meg a számvevőszék fiatal munkatársai között is). Hogy a számvevőszék jó iskola a közigazgatási-politikai karrierhez, ahhoz elegendő körülnézni a mai francia politikai és gazdasági életben: itt kezdte pályafutását például Jacques Chirac, a volt miniszterelnök és az RPR párt elnöke, vagy legfőbb vetélytársainak egyike a pártban, Philippe Seguin, de a testület dolgozója volt Pierre Joxé, a mai belügyminiszter - vagy Jacques Calvet, a Peugeot autógyár mindenható elnök-vezérigazgatója is. A számvevőszék tehát megteszi a maga kötelességét. A baj ott van, hogy észrevételeit vajmi ritkán követik megfelelő lépések - legalábbis a francia sajtó véleménye szerint. ,,Úgy tűnik, hogy a szankciók a közszolgálatban nem léteznek. Igaz, egyes szándékosságokat megbüntetnek, - de a hozzá nem értést, a hanyagságot alig-alig. A közszolgálatban a szamárlétra, vagy a politikai protekció útján lehet előrejutni, vajmi ritkán honorálják a dinamizmust és az eredményességét,, - panaszkodik például az idei jelentést kommentálva a Le Parisien című lap. A testület szeretne változtatni ezen. Idei jelentéséhez jó néhány ajánlást is mellékelt, mindenekelőtt azt, hogy a parlament két háza működjék szorosabban együtt a számvevőszékkel. Lehetőség nyílik például arra, hogy az egyes tárcák költségvetési előadói, a szakbizottságok már menet közben értesüljenek a vizsgálati eredményekről, hasznosíthassák azokat az új költségvetés kidolgozásánál, parlamenti vitájánal. Azt is javasolják a testület vezetői, hogy a törvényhozás tegye kötelezővé a visszatérést néhány vizsgálati eredményre: utasítsa a számvevőszéket annak kivizsgálására is, hogy végrehajtottak-e módosításokat a kifogásolt gyakorlatban. +++ Kis Csaba (Párizs), MTI-Panoráma 1990. július 2., hétfő 13:26
Vissza »