|
|
|
|
Moldova és a függetlenség (1.)
|
Albita, 1990. június 25. (AFP/Reuter-MTI/Panoráma) -
,,Testvérek, egyesüljetek
,, - ez volt a jelszó: vasárnap a
szovjet-román határ voltaképpen megszűnt létezni. Több tízezer ember
özönlött át a román-szovjet átkelőposzton ,,szovjet-Moldovába,, -
vagyis oda, amelyet fél évszázada Hitler és Sztálin paktuma csatolt
a Szovjetunióhoz. Az már a közelmúlt történelmének iróniája, hogy
1990 derekán Romániához akar csatlakozni bármely nép - mégoly román
is: Ceausecu hatalma idején nem dühöngött így a nemzeti érzelem és
összetartás.
A moldovai parlament éppen a hét végén, szombaton hozott olyan döntést, hogy a köztársaság szuverén; ugyanakkor azt már nem mondta ki, hogy a román többségű, román nyelvet beszélő köztársaság ki akarna lépni a Szovjetunióból.
A szuverenitási nyilatkozat azonban szikra volt, amely lángra lobbantotta a tüzet. Románok ezrei léptek át vasárnap ,,szovjet,, területre . Nemzeti lobogókat lengettek, és arra szólították fel a Szovjetunió területén élő románokat, hogy csatlakozzanak az anyaországhoz. A szovjet határőrök csak félénk kísérleteket tettek az emberözön feltartóztatására; ez a mérséklet egy ideig nem volt rájuk jellemző. Útlevélről, vízumról, meg efféle apróságokról nem is eshetett szó. Szovjet Moldáviából ugyancsak kisebb csportok keltek át a határon, hogy meglátogasság a rokonaikat ,,odaát,,.
Incidensek nem voltak - de az ügy roppant kellemetlen Moszkva és Bukarest számára egyaránt. Annexió - történelmi héttérrel: Románia és a Szovjetunió nem szűkölködik az iylen történelmi hátterű területgyarapodással-, vesztéssel. A dolog azért is rendkívül kényes, mert a Szovjetunió 1940. június 28-ikán foglalta el Besszarábiát - a mai szovjet Moldáviát. Még három nap van az 50. évfordulóig...
Amióta csak lendületet vett a peresztrojka - és a balti köztársaságok lassanként kezdték kétségbe vonni a mai Szovjetunió egységének legitimitását - szakértők is csak az idő kérdésének tartották, hogy mikor jutnak a felszínre az eddig mélyen lappangó nemzeti érzelmek a soknemzetiségű országban. Az elfoglalt Besszarábiára a sztálinista Szovjetunió rákényszerítette saját nyelvét, a románul beszélő népesség egyik napról a másikra kénytelen volt cirill betűkkel írni, és eltűrni, hogy az elcsatolt országrészt Moszkva emberei irányítsák. (folyt.)
1990. június 25., hétfő 13:36
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
Moldova és a függetlenség (2.)
|
Szovjet Moldávia csak tavaly kapott engedélyt arra, hogy latin betűkkel írja saját nyelvét, amely a románnal azonos. Most szombaton pedig már a köztársaság szuverenitási nyilatkozata azt rögzítette, hogy a saját törvényhozása által elfogadott törvények ereje nagyobb, mint a "szovjet" törvényeké: más szavakkal a jelenlegi szovjet Moldávia akkor bírálja felül a szovjet törvényeket saját területén, amikor csak óhajtja - ha demokrácia játékszabályai szerint saját parlamentje így dönt. A szovjet moldovai (immár nem ,,moldáviai,,) parlament azt is kimondta, hogy a köztársaság földje, természeti kincsei felett maga a köztársaság rendelkezik, ahogy ez már a szuverenitási deklarációból következik.
A vasárnapi ,,egyesülésnek,, azonban végeszakadt, egyelőre. A szovjet határőrök apránként visszaküldték a román ünneplőket a túloldalra. De a nemzeti érzelmek a határ mindkét oldalán buzognak - hiába igyekszik azokat mederben tartani a jelenlegi moldovai vezetés.
A Ceausescu utáni bukaresti vezetés a lehető legteljesebb kétértelműséggel kezelte eddig a moldovai ügyet, különös tekintettel a májusi választásokra és Moszkvára: kerülte, hogy állást foglaljon a Besszarábia jövőjével kapcsolatos, akárcsak találgatásnak minősülő kérdésekben - ugyanakkor soha nem nyilvánította ki, hogy lezártnak tekinti az ügyet, nem törekszik határmódosításra, vagy Besszarábia visszacsatolására.
Ami Moszkvát illeti, a probléma lényegében azonos azzal, amellyel a Baltikumban kell szembenéznie: Sztálin és Hitler paktumát törvényesnek minősíteni nemigen lehet - s ebből le kell, le lehet vonni a következtetéseket.
Románia - pontosabban a jelenlegi vezetés - zavarban van. Területén magyar, német és sok más nezetiség él, és területgyarapodásának módját, például Trianont, nemzetközi jogi alapokon bármikor kétségbe lehet vonni. Előáll a képtelen helyzet, amikor Bukarest szeparatizmussal vádol nemzetiségeket, beavatkozással külső erőket - s közben nem nyiltakozik Moldováról, sőt, ,,beavatkozik,,.
Megoldás azért kínálkozik, ahogy Budapest is javasolja: van egy Helsinki Záróokmány - nem paktum, nem titokban született, hanem kifejezetten azért, hogy az aláírók közös akaratából azt mindenki be is tartsa. Ha így lesz, akkor nincs gond vízumokkal, határokkal, cirill betűkkel, nemzeti kultúrával és történelemkönyvekkel. +++
1990. június 25., hétfő 13:42
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|