|
|
 |
|
 |
Segítsen-e a Nyugat Gorbacsovnak
|
--------------------------------
München, 1990. június 29. (SZER, Világhíradó) - Mint azt az
utóbbi napok mendemondái ellenére is várni lehetett, lesz szovjet
pártkongresszus. De ennél több konkrétum arról, hogy ott melyik
irányzat fog felülkerekedni - vagy egyik sem -, egyelőre nincs, nem
is lehet, hacsak az nem, hogy Moszvkában több mint 20 ezer
kommunista párttag jelentette be kilépési szándékát a pártból.
Már ebből is némileg következtethetünk arra a gigászi feladatra,
amely előtt minden kommunista párttagok világszerte ünnepelt
főtitkára, Mihail Gorbacsov áll, akinek - még emlékezünk rá - nincs,
nem lehet magasztosabb feladata, mint a párt egységének megőrzése.
Ha ez - rácáfolva a baljós előjelekre - valami csodába illő
taktikával sikerülne is, a maradiak, vagy mondjuk a leninisták
tábora, azt mindenképpen a főtitkár szemére vetheti, hogy egyetlen
elődje sem járult hozzá annyira a párt hatalmának és tekintélyének
hanyatlásához, mint ő.
Ennek az igazságnak ugyan nincs szüksége bizonyítékra, de azért
megemlítjük, hogy a kongresszusra kidolgozott politikai tételek
tervezete elutasítja valamely párt vagy társadalmi osztály
elsőbbségét. Élcsapat volt, nincs.
Lehet-e jövője a frakciózások, kilépések által amúgy is sok vért
vesztett pártnak, immár hatalmi monopólium nélkül? Néhány nap múlva
talán már tisztább képet alkothatunk magunknak erről is.
De kell-e még hangsúlyozni: a szovjet Szergejek, Ivánok és Olgák
már képet alkothattak maguknak a gazdasági állapotokról, amelyek az
országos grafikonon erősen zuhanó görbe alakját öltik. Bár a
reformok ütemét, szigorúan csak javasolt ütemét tekintve, egy Borisz
Jelcintől jobban kellene tartaniuk. A gorbacsovi lassúbb tempó sem
nyugtatja meg őket igazán, mert a reform akár gyökeres, akár tüneti
bajokat próbál orvosolni, akár lassú, akár gyors, a kisembernek
vajmi kevés jót ígér a közeljövőre. (folyt.)
1990. június 29., péntek
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|