 |
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Mátyás király úti óvoda felhívása
"Budapesten a XII. kerületi Mátyás
király úti óvodát a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma
kiadta bérbe a Francia Intézetnek, kizárva ezzel évente 150 magyar
gyermeket abból, hogy napjait jó levegőn, egészséges környezetben
töltse.
"
SZER, Világhíradó:
A német valutaunió és a Szovjetunió
"Július 1-jén csak a nem kereskedelmi fizetési forgalmat kell
átállítania konvertibilis valutára, ami azt jelenti, hogy az NDK-ban
állomásozó katonáknak, szovjet diplomatáknak, mérnököknek, vagy
turistáknak nyugatnémet márkával kell fizetniök mondjuk a sörért,
villamosjegyért, szállásért. Ehhez egyedül a szovjet hadseregnek a
következő félévre másfél milliárd kemény márkára van szüksége."
|
|
|
|
|
|
 |
Gazdaság a refórmországokban
|
----------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Gazdasági magazin) - A
kelet-európai reformországokban és a Szovjetunióban ismét ki kell
alakítani a piacgazdálkodást. Ez a nyugati közgazdászok számára is
szakmai kihívást jelentő új feladat, mert a fejlett ipari országok
ilyen folyamaton nem mentek át. Ott a tulajdonszabadságon és a
szabadversenyen alapuló piacgazdálkodás fokozatos történelmi
folyamat során alakult ki. És - ugyancsak fokozatosan, szerves
fejlődés eredményeként - egészült ki a gazdasági szabadság rendszere
az egyenlőség és a szociális igazságosság elvét érvényesítő
szociális intézményrendszerrel.
A gazdasági életben - képletesen szólva - a vállalkozói
szabadság a motor -, az állami beavatkozással érvényesített
egyenlőség a fék szerepét tölti be. Ennyiben minden modern
piacgazdaság a kettő egymást feltételező és kiegészítő rendszerére
épülő vegyesgazdaság.
Azok azonban, akik a vállalkozói szabadságra teszik a hangsúlyt
- mint például a Nobel-díjas Milton Friedman - a kommunista
tervgazdálkodásból a piacgazdaságba történő folyamatban a kismértékű
állami beavatkozást és a piaci erők teljesen szabad működését
ajánlják.
Minthogy ők a szabadversenyen alapuló gazdasági élet eredeti
liberális alapelveinek és értékeinek a képviselői, őrzői -, így az
amerikai politikai terminológia szerint ők a konzervatívok.
Azok a közgazdászok viszont - mint például John Keneth Galbraith
- akik a társadalmi egyenlőségre és igazságosságra fektetik a
hangsúlyt -, az állam szabályozó, piaci feltételeket megteremtő és a
szociális biztonságot szavatoló szerepét hangsúlyozzák. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 1. folyt.
|
Az amerikai terminológia szerint ők a liberálisok -, mert a
klasszikus szabadság körét kiegészítik az egyenlő esélyek
szabadságát mindenki számára biztosító szociális követelményrendszer
érvényesítésével. Nézet- és értékrendszerük az európai
szociáldemokratákéhoz áll közel.
Most tehát az amerikai politkai gondolkodás és gyakorlat e két
fő irányzata két neves képviselőjének a véleményével ismerkedhetünk
meg:
A 82 éves Galbraith - Kennedy elnök tanácsadója - az állam
viszonylag nagyobb gazdasági szerepének a híve. Nem ajánlja a
hirtelen fordulatot, a sokkterápiát: nem hiszi, hogy rövid ideig
tartó megszorítások majd hosszú távon növelik az életszínvonalat.
Szerinte tragikus lenne, ha a gazdasági nehézségek fokozódását
jelentené a kelet-európaiak számára a politikai szabadság. Ezért a
szerves, fokozatos átmenetet javasolja.
Egyszerűsítő ideológiából kiindulva: nem lehet olyan
kapitalizmust ajánlani Kelet-Európának, amelyet a Nyugaton élők meg
sem kockáztatnának a maguk számára. A lakosság a fejlett ipari
országokban társadalmilag védett körülmények között él. A
kelet-európaiak is ezt akarják - nem pedig a klasszikus XIX.
századbeli kapitalizmust. Olyan gazdasági életet akarnak, ahol
érvényesül az állam stabilizáló szerepe.
Galbraith szerint éppen ezért fokozatos adaptációra - és nem a
kezdetleges kapaitalizmusba történő drámai ugrásra - van szükség.
Ugyanakkor nem szabad habozni a magán-munkaadó és munkavállaló közti
kapcsolat kiépítésével - miként ez a Szovjetunióban történik. Ezt a
kapcsolatot - amelyet a kapitalizmussal azonosítottak - nemcsak
túlélték, de élvezték is emberek milliói. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 2. folyt.
|
Galbraith azt ajánlja, hogy a reformországok először a
nélkülözhetőbb áruk és szolgáltatások tekintetében alakítsák ki a
szabadpiacot. E cél segítésére az állami bankoknak nemcsak kölcsönt
kellene nyújtaniuk, de minden más szükséges segítséget is meg
kellene adniuk. Galbraith hangsúlyozza, hogy csak igen óvatosan és
fokozatosan vezetné be az alapvető élelmiszerek, a lakbérek és az
egészségügyi szolgáltatások szabadpiacát.
A vezető ipari államok is jelentős összegekkel támogatják a
mezőgazdaságot. Galbraith külön is kiemelte a lakbérek fontosságát -
rámutatva, hogy egyetlen országban sem nyújt a lakáspiac egyedül, -
állami támogatás nélkül - jó és olcsó lakásokat. Ez áll az
egészségügyi ellátásra is.
Galbraith-szel ellentétben a 77 éves Nobel-díjas Friedman úgy
látja, hogy azért lesz nehéz kialakítani a virágzó
szabadpiac-gazdálkodást Kelet-Európában és a Szovjetunióban, mert
ennek előfeltétele az állami beavatkozás drasztikus csökkentése. Ez
a lépés viszont igen befolyásos rétegek szerzett előjogait érinti.
Friedman úgy látja, hogy a gazdasági válságból történő mielőbbi
kikerülés érdekében az átállítást hirtelen, egycsapásra kell
végrehajtani.
Friedman szerint a kelet-európaiak nem utánozhatják a Nyugat
jelenlegi valóságát, mert csupán a fejlett ipari országok meglévő
gazdagsága teszi lehetővé mindannak a finanszírozását, amely a
túlméretezett kormányzati szektor pazarló tevékenységének
következménye. Hongkong szabad gazdasága a hatékonyságra ma jobb
példa, mint Anglia, az Egyesült Államok, vagy Svédország jóléti
államának bürokratizálódott gazdasági élete. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 3. folyt.
|
Ma már egyetlen fejlett nyugati ország sem rendelkezik
maradéktalanul a gyors gazdasági növekedést biztosító
követelményekkel. E követelmények között a legfontosabb ma is, hogy
a tulajdon - köztük a termelési eszközök is - magántulajdonban
legyenek. A piac szereplőinek a tulajdonbiztonságra és a
tulajdonukkal való rendelkezés teljes szabadságára van szükségük.
Az állam szerepét a szerződési szabadság, a szilárd jogrend és a
viszonylag stabil monetáris rendszer fenntartására kell korlátozni.
Az állami tulajdon egy részének a magánkézbe átadását nyomban
meg kell tenni. A lakásokat és a családi házakat el kell adni
azoknak a bérlőknek, akik akarják, és meg is tudják azokat
vásárolni.
Ugyanezt kell tenni a kisméretű vállalatokkal és üzletekkel. A
föld és az ingatlanok piacát is haladéktalanul vissza kell állítani.
A nagy ipari üzemek reprivatizálásánál körültekintően kell eljárni.
Ezek a társadalom valamennyi tagjának a munkájából létesültek -,
ezért nem szabad őket olcsón eladni a külföldieknek, vagy a
jelenlegi dolgozóiknak.
Semmilyen kedvezményezett csoport nem kaphat tulajdont megfelelő
ellenérték nélkül. Friedman sürgeti az állami kiadások drasztikus
csökkentését és a külkereskedelem szabaddá tételét -, valamint a
kényszer-valutaárfolyamok megszüntetését.
Úgy véli, hogy a konvertibilis valutára egyik napról a másikra
át lehetne térni: egyszerűen a pénzátváltási korlátozások
eltörlésével.
Friedman szerint is éveket igényel egy szilárd és versenyképes
piacgazdaság létrehozása. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a
nemzeti össztermék volumene nyomban növekedhet a parancsuralmi
korlátozások eltörlése után. Ez történt pélául a kínai
mezőgazdaságban az 1970-es évek végén bevezetett reformok hatására.
(folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 4. folyt.
|
Friedman helytelennek, sőt veszélyesnek tartja a nagyarányú
külföldi segélyek nyújtását a kormányoknak -, mert ez csak
lelassítaná a piacgazdaságba történő átmenetet.
Egy ilyen segély csak elősegítené a kormányok terméketlen
beavatkozásának elhúzódását, és lassítaná az erőteljes magánszektor
kialakulását.
Galbraith viszont úgy véli, hogy a Nyugatnak és Japánnak - a
felvett kölcsönök kamatainak a felfüggesztésével - azonnal
nagyarányú segítséget kellene nyújtania a reform útjára lépett
országoknak. Nemcsak tőkével, de élelmiszerrel és más fogyasztási
cikkekkel is támogatnia kellene Kelet-Európát.
Egyetlen dologban ért egyet a két kiváló amerikai közgazdász:
nincs részleteiben is kidolgozott, biztos sikert ígérő terv erre - a
világtörténelemben példa nélkül álló - gazdasági átalakulásra. +++
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|