|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
Állásfoglalás a Duna ügyében
"Az új kormány programja kimondja, hogy a dunai vízlépcsőrendszer
építése elhibázott döntésen alapul, nem szabad befejezni. Nos, itt
az ideje, hogy végre határozatok szülessenek, amelyek kötelező
érvénnyel megtiltják az építkezést, megteremtik a sok külföldi
érdekelt partnerrel szükséges tárgyalások koncepcióját, hiszen
szerencsére a Duna még mindig a saját medrében folyik.
"
Amerika Hangja, Esti híradó:
Kelet-európai titkosrendőrség
"Richard Sacher új belügyminiszter, az egyház híve, többször
ismételten bejelentette: feloszlatta a titkosrendőrséget és zárolta
az aktákat. Mégis minden nyilatkozata alkalmával kiderült, hogy az
előző túl korai volt. Az ellenzék Sachert hibáztatja a több mint
tízezer titkosrendőrségi akta eltűnéséért, és az állambiztonsági
szervek feloszlatásának késleltetéséért. Sokan állítják, hogy a
titkosrendőrség vezetőinek hatalmában állt olyan hamis
bizonyítékokat becsempészni az aktákba, amelyek neves politikusokat
kompromittáltak, úgy tűntették fel, mintha együttműködtek volna a
titkosrendőrséggel."
|
|
|
|
|
|
|
Berlin főváros aspirációi
|
-------------------------
München, 1990. június 26. (SZER, Világhíradó) - A két berlini polgármester - mindkettő szociáldemokrata - közös rohamot indított tegnap Bonnban, hogy az egyesítés után elragadják ez utóbbitól a német főváros megtisztelő címét. Követelték, hogy az előkészítés alatt álló második államszerződésben az NDK és az NSZK között szögezzék le, hogy Berlin lesz a jövőbeni főváros. A nyugat-berlini polgármester, Walter Momper szerint 8 éven belül meg lehetne oldani a minisztériumok áttelepítését.
Momper a fantázia termékének nevezte azokat a milliárdos összegeket, amelyeket a terv ellenzői jelölnek meg a kormány átköltözésének költségeként. A kelet-berlini polgármesterrel, Tino Schwierzinával együtt hangsúlyozta, hogy az NDK polgárainak csak akkor sikerülne újra megtalálniuk önmagukat, elveszett identitásukat, ha Berlin újra főváros lenne.
A keletnémet miniszterelnök, Lothar de Maiziere pedig úgy érvelt, hogy a jövőbeni Németországnak jobban kellene keleti irányba orientálódnia - márpedig Varsó és Párizs között nem Bonn, hanem Berlin helyezkedik el középen.
Mind a három politikus elutasította azt az érvet, hogy amíg szovjet csapatok vannak az NDK-ban, Berlin nem lehet a kormány székhelye, hiszen az egyesítés után a szovjet katonaság már Németországban tartózkodna, amelynek Bonn éppúgy része, mint Berlin.
A két polgármester meghívta Kohl kancellárt Berlinbe, hogy a két városrész képviselőinek közös gyűlésén vitassák meg a kérdést. A kancellár egyelőre várakozó álláspontra helyezkedett. Elvileg helyesli ugyan a dolgot, de megvalósítását fokozatosan képzeli el és a döntést a majdani össznémet parlamentre kívánja bízni. +++
1990. június 26., kedd
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|