|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
Vita az MSZMP-n belül
|
(Fodor György) London, 1989. február 19.(BBC, Panoráma) - A magyar kommunista párton, azaz az MSZMP-n belül vita folyik a liberálisabbak és a konzervatívok között azzal a kérdéssel kapcsolatban, hogy az 1956- os forradalmat a sztálinizmus elleni népfelkelésnek ismerjék el, vagy pedig továbbra is ellenforradalomnak tekintsék. Ismeretes, hogy a párt történelmi albizottsága felkelésnek nyilvánította az eseményeket. A Magyarország sorsáért több mint négy évtizede felelős kommunista pártnak szembe kell néznie a válósággal. A szembesülés pillanata pedig éppen egy olyan időszakban érkezett el, amikor az eredmények mutatószámai gyászosabbak, mint valaha. Az utóbbi tíz évben a nemzetgazdaság olyan veszteségeket szenvedett, amelyeknek értéke megegyezik az ország második világháborús anyagi veszteségével. A lakosság egyötöde a szegénységi szinten vagy az alatt él. Ez a csődkép is része annak az 1956-ról szóló, két nappal ezelőtt közzétett jelentésnek, amely leszögezi: a pártvezetőség döntő módon hozzájárult az ilyen helyzet kialakulásához azáltal, hogy nem volt hajlandó tudomásul venni azokat a problémákat, amelyekkel mindenképpen szembesülnie kellett volna. De mi köze van mindennek 1956-hoz? A jelentés nem .szorítkozik csupán az akkori események elemzésére, hanem átfogó képet ad az egypárti uralomra épülő elavult ideológia által vezérelt és minden bírálathoz ellenségesen viszonyuló kormányzási rendszerről is, amely a stabilitás nevében ragaszkodott a hatalomhoz. Ha az 1956-os felkelés az ilyen rendszer elleni lázadás volt, s ha Magyarország jelenlegi politikai erjedése ennek a rendszernek a békés megváltoztatását célozza, akkor nyilvánvaló összefüggés van 1956 újraértékelése és a kommunista párton belül folyó jelenlegi küzdelem között. Az egész ügynek természetesen mély érzelmi töltete is van. Igazságtételt követelnek a felkelés után kivégzett, és jeltelen sírokban nyugvó százak hozzátartozói. Azok a százezrek, amelyek emigrációba kényszerültek, vagy otthon voltak kitéve üldöztetésnek, követelik annak nyilvános elismerését, hogy jogtalanul szenvedtek. Az ilyen követelések Magyarországon jóval nagyobb súllyal bírnak, mint sok más országban, s a kommunista párt ezek teljesítése nélkül soha sem szerezheti vissza az elvesztett bizalmat. Az utóbbi egy év során létrehozott nem kommunista politikai csoportok rátapintottak ennek az ügynek a döntő fontosságára, s ettől tették függővé a kommunistákkal való együttműködésüket. A kommunista párt reformista szárnya is tisztában van azzal, hogy programja elválaszthatatlan 56 újraértékelésétől. Véleményük szerint - amint ez a most közzétett jelentésből is nyilvánvaló - mindez együtt jár a szocializmus uralkodó párthoz kötött koncepciójának újjáértékelésével is. A reformisták, akik a Központi Bizottság múlt heti plénumán kieszközölték az egypártrendszer elhagyására vonatkozó döntés meghozatalát, Nagy Imre akkori miniszterelnök által 1953-ban elindított reformprogramjában látják saját gyökereiket. Mint a jelentés leszögezi: Nagy Imre erőfeszítései a pártvezetőség ellenállásába ütköztek egy olyan időszakban, amikor a magyar társadalom többsége már elutasította a szocializmus sztálini modelljét. Kádár János pártvezetése idején a sztálini modellt később lényegesen módosították, elsősorban a mezőgazdasági politika terén, és nagyobb figyelmet szenteltek az életszínvonalnak. A magyar társadalom közelebb került ugyan a politikai hatalomhoz, de számos létfontosságú területen nem változott a helyzet, s amikor 1973 után elmélyült a válság, visszatértek a sztálini politika elemei, és ismét az erő hatalma jutott kifejezésre. A felgyülemlett problémákkal most szembesülni kell. A jelentés lényege, hogy most a felszínre került az, amit 1956-ban elfojtottak. +++
1989. február 19., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|