|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
Interjú Tamás Gáspár Miklóssal és Horn Gyulával
|
London, 1989. február 13. (BBC, Panoráma) - Grósz Károly pártfőtitkár a központi bizottsági ülést követően egy vasárnapi interjúban egyebek között a többpártrendszer kialakítása kapcsán szólt a pártalapítás kritériumairól. Erről kérdeztem telefonon Tamás Gáspárt Miklóst a Szabad Demokraták Szövetsége vezetőségi tagját. Grósz Károly a Központi Bizottság ülésén három kritériumot jelölt meg, amelynek egy párt eleget kell hogy tegyen, amennyiben a Magyarországon a közeljövőben létrejövő többpártrendszerben legálisan kíván működni. Az első pont volna a szocializmusnak, mint történelmi perspektívának az elismerése. A második az ország katonai szövetségekben való kötelezettségvállalásának a tiszteletben tartása, és a harmadik a stabilitásra való törekvés. A stabilitásra való törekvést bármely új ellenzéki mozgalom, új demokratikus mozgalom nyilvánvalóan szívesen a magáénak vallja, hiszen felfordulást itt senki nem akar. Az első két pont viszont feltehetően arra szolgál, hogy az MSZMP-nek módot nyújtson arra, hogy a felbukkanó új, demokratikus mozgalmak között ízlése szerint válogasson. Némelyeket alkalmasnak tartanának a politikai játékban való részvételre - némelyeket pedig kizárjon belőlük eleve. A politikai feltételeknek ilyen jellegű tartalmi megszabása korlátozza azt a többpártrendszert, amelyet eddig a parlamentben, jogi fórumokon és a társadalmi vitákban az emberek körvonalaztak és amelyről eddig úgy tetszett, hogy valamiféle egyetértés jött létre. Nyilván egy olyan politikai törekvésről van szó, hogy a demokratikus kibontakozásnak, a valódi többpártrendszerre való átmenetnek az ütemét és a módját a párt határozza meg, aszerint hogy taktikai okokból számára hogyan kívánatos. A Társadalmi Szemle hamarosan leközli a Központi Bizottság történelmi albizottságának a jelentését, ami az 1956-os eseményeket népfelkelésnek nyilvánítja. Ezt feltehetően és várhatóan nyilvános vita követi. Mi lehet ennek a nyilvános vitának a célja és az értelme? Én azt hiszem, hogy ez a nyilvános vita, ha valóban a szó igaz értelmében sor kerül rá, akkor szintén a párton belüli konfliktus enyhítését kell hogy szolgálja - legalábbis az akció kitalálói szerint feltehetőleg. Ugye, a párt történetében először zajlott a nyilvánosság előtt a párt vezetőinek politikai konfliktusa. Ez a KB-ülésen szervetlen és mesterkélt kompromisszummal végződött. Egy olyan kompromisszummal, amely tartalmában tulajdonképpen - ha udvariasan elutasítja Pozsgay Imrének azt az állásfoglalását, miszerint 1956 népfelkelésnek minősítendő, ami maga is egy kompromisszum - ugyanakkor az egy sorral feljebb megbírált politikai bizottsági tagot politikai bizalmáról biztosítja. A nyilvános vita, amelyben nyilvánvalóan pro és kontra érvek fognak nyilvánosságot látni, arra lesz jó, hogy ezt a konfliktust valamilyen szelídebb, civilizált formában fenntartsa, és a párt számára alkalom lehet arra, hogy kipróbálja, hogy azok a hozzá hűséges rétegek, amelyek eddig nem foglaltak állást a demokratizálás elmúlt fél évében, megmutatkozzanak. Milyen rétegekre gondol konkrétan? Sokan vannak a párt régi támogatói közül olyanok, akiket a Pozsgay- féle bizottság állásfoglalása felháborított. Ezek most nyilván hangot fognak kapni és így olyan nyomás alá helyezhető a politikai vezetés reformer szárnya, ami a további politikai reformok tekintetében elbizonytalaníthatja őket. Tamás Gáspár Miklóst hallották. A Központi Bizottság tehát már elfogadta azt az álláspontot, hogy az 1956-os események népfelkelésként indultak, később pedig ellenforradalmi elemeket vegyítettek magukba. Megkérdeztem dr. Horn Gyula külügyi államtitkárt - aki a történelmi albizottság tagjaként részt vett ennek az álláspontnak a kialakításában - hogy ha a Központi Bizottság ezt a konklúziót már elfogadta, mi várható a nyilvános vitától? Nézze, úgy, ahogy az elmúlt 25-30 év, ugyanúgy a korábbi évtizedek vagy évek eseményeinek, történéseinek a felülvizsgálata folyik. Ebben nem lehet kikerülni az 1956-os eseményeknek az újraértékelését sem. Úgyhogy én úgy ítélem meg, hogy ebbe tartozik bele. Tehát hogyha mi felül akarjuk vizsgálni az elmúlt 15-20 évet, akkor visszafelé is kell nyúlnunk: hogy mi vezetett oda, ahova ma jutottunk? Úgyhogy ebben az 1956-os eseményeknek az újraértékelése feltétlenül szükséges. Én ezt teljesen természetes folyamatnak tartom. Mennyire meghatározó dolog az, hogy ebben a kérdésben a párt részéről már történt döntés? Nem döntés történt. Itt a párt részéről az történt, hogy a párt úgy határozta meg, hogy ebben nem lehet valamiféle egyoldalú értékelés, hanem mindent figyelembe kell venni, amelyet a mostani történelemkutatások feltártak. Tehát beleértve ebbe azt is, hogy nekünk újra kell vizsgálni sok mindent, beleértve az 1956-os dolgokat is, s egyben meg kell határoznunk azt az új értékelésünket, amelynek a lényege, hogy népfelkelés vagy felkelésnek indult, és beletorkollottak az események egy ellenforradalomba. Szóval ez hozzátartozik a mi múltunk értékelésének az egész témájához. Mi történik akkor, hogyha a nyilvános vita eredménye esetleg az lesz, hogy ez nem népfelkelés volt, nem ellenforradalom, hanem forradalom? Nézze, én nem tudom megjósolni azt, hogy mi lesz a nyilvános vitának a végeredménye. Én arra gondolok, hogy itt nagyon sok olyan történelmi tény kerül majd nyilvánosságra, amely igazolja a történelmi albizottságnak az állítását, vagy véleményét, vagy álláspontját, amit megfogalmaztunk - hogy népfelkelésnek, illetve felkelésnek indult. De tegyük fel, hogy esetleg arra a következtetésre jutnak, hogy forradalom volt. A párt erre hogyan reagál? Ne haragudjon, de én nem tudok hipotézisekből, feltételezésekből kiindulni. Én nem tudom, hogy a pártvita végül milyen eredménnyel fog zárulni. Nem tudom megmondani Önnek, hogy mivel fog zárulni ez a vita. Itt a lényeg az, hogy próbáljunk szembesülni a történelmi igazságokkal és a tényekkel. Ez a párt részéről egy hallatlan nagy dolog, hogy kész arra, hogy megvizsgálja ténylegesen, hitelesen, hogy mi is történt október 23, és november 4-e között. Köszönöm, és még egy kérdésem lenne. Ez az új pártok működésének az engedélyezésével kapcsolatos. Itt Grósz Károly három kritériumot említett. Az egyik az, hogy a szocializmust, mint történelmi perspektívát el kell ismernie az új pártnak. A második a Varsói Szerződéssel kapcsolatos, tehát a magyarországi katonai kötelességvállalás elfogadása. A harmadik pedig a stabilitásra való törekvés. Tehát ezeknek a kritériumoknak a létezése nem azt bizonyítja-e, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárton múlik, hogy melyik pártnak ad engedélyt a létezésre és melyikre nem? Nem. Félreértés ne legyen. Grósz Károly is úgy fogalmazott a nyilatkozatában - mint ahogy a Központi Bizottság is - hogy a pártok működésének a kritériuma egy feltétel: hogy elfogadják az alkotmányt. Tehát az alkotmányhoz való hűség, vagy az alkotmánynak az akceptálása - ez a legfőbb kritérium. Márpedig az alkotmányban benne van a szocializmus eszméinek az igenlése. Tehát ez most nem a Grósz Károly nyilatkozatától függ, hanem az alkotmánytól - amelyiknek a kialakítása folyamatban van. Tehát előbb - feltételként - (mint Grósz Károly a párt főtitkára) az alkotmánynak az elfogadásától tette függővé azt, hogy a pártok létrejöhessenek. - Dr. Horn Gyula külügyi államtitkár nyilatkozott.+++
1989. február 13., hétfő
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|