|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
Mi várat magára Magyarországon?
|
München, 1989. január 8. (SZER, Világhíradó) - Pozsgay Imre államminiszternek az MSZMP legitimitásáról és a párbeszédről tett nyilatkozatát most Kemény István idézi és kommentálja Párizsból. - A jogállam és a kiegyezés programjával lépett fel Pozsgay Imre a novemberi országgyűlésen. Nézeteit részletesebben fejtette ki a decemberben közzétett Októberi kérdések című kötetben, amelynek alcíme: Pozsgay Imrével beszélget Bíró Zoltán, és kiadója: Eötvös- Püski. - A súlyos legitimációs deficittel küzdő hatalom nehezebb helyzetben van, mint a legsúlyosabb deficittel bajlódó költségvetés - mondta Pozsgay a Parlamentben. Az Októberi kérdésekben is kijelentette, hogy a pártnak most rosszul megy a sora, mert még a legitimitását is kétségbe vonják. Hozzátette, hogy szabad választás esetén kiszoríthatnák a pártot. És ez szerinte nem volna jó az országnak. - "Egy időre legalább tiszteletben kellene tartani azt a tényt, hogy pillanatnyilag van egy kormányzó párt, amelyiknek egyfajta államigazgatási kontinuitást fenn kell tartania, hogy egyáltalán választásról lehessen beszélni." Ebben az összefüggésben mondja más helyen: - "Én csak eggyel szeretnék azonosulni, hogy nagyobb baj ne jöjjön most már erre a népre. Ezért olyan átmeneti szakaszra lenne szükség, amelyben úgy lehetne előkészíteni a kiegyezést, hogy közben elkerülhessük a nagyobb megrázkódtatást." Alighanem a spanyol példa lebeg Pozsgay szeme előtt. Mint tudjuk, Spanyolországban a legteljesebb folyamatosság jegyében és keretében tértek át a diktatúráról a parlamenti demokráciára. A folyamatosságon kívül egy másik szempontot hangsúlyozott Pozsgay. Az ő fogalmazásában: - "A vezető, hatalmon lévő párt a rendszer folyamatosságának a garanciája, és az ország nemzetközi kötelezettségének a kifejezője. Bizonyos értelemben nemzeti létfeltétel az is, hogy ebből a szerepéből ne lépjen ki, mert akkor az elfogadtatása több irányban igen nehéz lenne." Ezen a két érven alapul Pozsgay következő mondata: - "Azt én történelmi tragédiának és katasztrófának tartanám, ha most eleve úgy mennénk bele egy választásba, hogy az magában hordozná esetleg a Magyar Szocialista Munkáspárt lesöprésének a lehetőségét." Az átmeneti szakaszban - Pozsgay szerint - Magyarországon olyanféle alkotmányos rendre lenne szükség, mint amilyen a XVIII. század Angliájában jött létre. Vagyis a párt uralkodnék, de nem kormányozna. Ebben az elképzelésben a kormány függetlenednék a párttól. Jelenleg a kormány a párttól kapja programját, és nincs is más feladata, mint ennek a programnak a végrehajtása. Ehhez azonosulnia kellene a programmal, de képzelhető - mondja Pozsgay -, hogy milyen mélyek a meggyőződések, amelyek ezt a helyzetet kísérik. A Pozsgay terve szerinti kormány maga határozná meg programját, és azt a legteljesebb nyíltsággal terjesztené a parlament és az ország elé. Maga a parlament, legalább az átmeneti időben, kiegyezés útján jönne létre. Az első lépés a párbeszéd a társadalmi erőkkel, illetőleg a független szervezetekkel. A párbeszéd eredményeképpen a hatalom és a független szervezetek előre megállapodnának a parlamenti helyek elosztásában. Az Országgyűlésben tehát képviselettel rendelkeznék a párt is, az ellenzék is, és helyet kapnának azok a szervezetek is, amelyek a kettő között állnak. Ez utóbbiaknak koalíciót ajánl Pozsgay, tehát részvételt a kormányban. - "A jelenleg működő hatalmi centrum újfajta szövetségi elképzelésbe illeszti a terveit, és felkínálja a hatalom gyakorlásában való részvételt azoknak a társadalmi erőknek, amelyek ezt vállalják a párbeszéd és az első kiegyezés után. Eközben tudomásul kell venni azt is, hogy lesznek jelentős erők, amelyek ebben a kiegyezésben nem kívánnak részt venni, hanem ellenzékként akarnak szerepelni. Ez is része lehet egy korrekt kiegyezésnek." Pozsgay egész tervében a párbeszéd áll az első helyen. Ez a párbeszéd azonban még mindig várat magára. +++
1989. január 8., vasárnap
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|