|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
A szóvivő a kormányfő útjáról
|
-----------------------------
München, 1990. június 23. (SZER, Világhíradó) - Szalai Tamás munkatársunk még csütörtökön Bonnban hosszabb interjút készített László Balázs kormányszóvivővel Antall József nyugat-németországi útjáról, a magyar-német kapcsolatokról és általában a külföldi tőke magyarországi beruházásairól. Ime az interjú:
- Miben látja a müncheni tárgyalásoknak, megbeszéléseknek a jelentőségét?
- Münchenben és Stuttgartban Bajorország, illetve Baden-Württemberg tartományok fővárosára azért szánt ugyanúgy egy-egy napot a magyar miniszterelnök, mint a szövetségi fővárosra, Bonnra, mert ezzel a két tartománnyal alakult ki immár évek óta Magyarországnak a legsokoldalúbb és a legmélyrehatóbb gazdasági, kulturális, pénzügyi és egyéb sokrétű kapcsolatrendszere. Ez a két tartomány, amelyik az egyébként is nagyon jelentős nyugatnémet és most már hamarosan össznémet reláción belül a legnagyobb jelentőségű Magyarország számára.
- Talán azzal kellett volna kezdenem, hogy kik a tagjai Antall miniszterelnök úr küldöttségének?
- A kiséret is kifejezi, hogy milyen sokoldalú módon és mélységben igyekszik fölvetni a magyar-német kapcsolatok továbbfejlesztését ez a látogatás. Négy államtitkár vesz részt a miniszterelnök mellett. Egyrészt itt van Matolcsy György, a miniszterelnöki hivatal gazdaságpolitikai kérdésekkel foglalkozó államtitkára, azonkívül vele tart Somogyi Ferenc, Martonyi János és Manhercz Károly, sorrendben a Külügyminisztérium, a Nemzetközi Gazdasági Kapcsolatok Minisztériuma és a Művelődési Minisztérium államtitkára, továbbá ugyancsak a küldöttség tagja még Hárshegyi Frigyes, a Magyar Nemzeti Bank alelnöke. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 1. folyt.
|
- Ez kidomborítja a kereskedelmi és gazdasági jellegét ennek a látogatásnak, ami teljesen érthető a jelenlegi körülmények között. Említette az előbb, hogy kulturális téren is a kapcsolatok elmélyítésére törekszik Magyarország, ezt említette a miniszterelnök úr is, amikor a bonni magyar nagykövetségen beszélt a vendégekhez. Ez miben mutatkozott meg eddig?
- Abban, hogy Stuttgartban is nyílik egy magyar kulturális intézet, sőt konzulátus is. Ennek egyik oka, hogy a dunai svábok, akiket a háború után nagy tömegben kitelepítettek Magyarországról, igen erős érzelmi kötelékekkel kapcsolódnak az óhazához. Ennek a köteléknek az ápolására, a Magyarországra való rendszeres hazajárásukra, az egykori szülőhellyel, lakóhellyel való kapcsolatuknak a fenntartására és egyáltalán a magyarság és a németség közti kapcsolat fenntartására most már indokoltnak látszik egy ilyen stuttgarti főkonzulátus létesítése is, azonkívül pedig a kulturális intézeté.
- Mindabból, amit az ember a német sajtóban, de a magyar sajtóban is olvasott és amit hallott, s amit Antall miniszterelnök úr is megerősített a német-magyar kapcsolatok kitűnőek. Tulajdonképpen mind a ketten hálásak. Magyarország azért, mert Németország oly sokat tett a múltban a magyar menekültekért és tesz gazdaságilag - bizonyára a jövőben is tesz -, Németország pedig mint tudjuk és sokat emlegették, a határ megnyitásával a keletnémet menekültek előtt. Vannak-e mégis árnyoldalai a kapcsolatnak, illetve van-e olyan része ennek a viszonynak, ahol még lehetne javítani rajta? (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 2. folyt.
|
- Nyilván lehetne sokoldalúbb. Minket most elsősorban a gazdasági kérdések foglalkoztatnak, mert ez a több mint 40 év után először választott demokratikus magyar kormány olyan mélyreható rendszerváltást hajt végre, nemcsak a politikai szférában a demokratikus jogállam megteremtésében, hanem a gazdaságban is, hogy ahhoz saját erőforrásaink ehhez a mélységű átalakuláshoz kevesek.
Itt két kérdés merül fel talán legközvetlenebbül. Először is az előbbiekben említett két nyugatnémet tartomány: Bajorország és Baden-Württemberg nemrég felajánlott egyenként 250-250 millió márkás hitelkeretet ahhoz, hogy ebből vegyes vállalatokat hozzanak létre az eddig is elég jól működő gazdasági együttműködés és kooperáció kiteljesítésére.
Magyar részről a látogatás során fölvetettük, kértük, hogy tegyék lehetővé egyrészt ezeknek a hitelkereteknek esetleges bővítését, másrészt a felhasználás kiterjesztését kizárólag vagy színtisztán magyar alapítású kis- és középvállalatok létrehozására is, mert ettől a nagyságrendtől, a kis- és középvállalatoktól várjuk a gazdaság felélénkítésének a legdinamizálóbb erejét.
Másrészt Genscher külügyminiszterrel folytatott megbeszélésében Antall József felvetette azt is, hogy bizonyos gondokat okoz nekünk gazdasági vonatkozásban a német újraegyesülés, tekintve, hogy az NDK harmadik legjelentősebb kereskedelmi partnerünk volt, a régebbi szocialista világban a második helyet foglalta el a Szovjetunió után; árucsere-forgalmunk évi volumene 2 milliárd dollár, és ha most a német egyesülés, illetve a valutaunió kapcsán olyan változások állnak be, hogy ez a volumen, ez az árucsere-forgalom jelentősen csökkenne, nagyon érzékenyen érintené a magyar gazdaságot, és ehhez is kértük a szövetségi kormány segítségét. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 3. folyt.
|
Genscher külügyminiszter jelezte, hogy megértik és tudomásuk van természetesen erről a magyar aggodalomról és igényről, más tárgyalópartnerektől viszont kaptunk olyan tanácsot, illetve jellemzést is, hogy most, amikor immár csak napokra vagyunk a német valutauniótó megvalósításától, mihelyt ez beáll, olyan elképesztő csata, valóságos háború fog indulni az eddigi keletnémet gazdaság birtoklásáért, átalakításáért, hogy igen kétségesnek látszik, hogy a régi NDK vonatkozásában lehet-e még irányítani és befolyásolni a közeljövőben bármit is.
- Magyarországi magyarokkal folytatott magánbeszélgetésekből is az a benyomás alakult ki bennem, hogy sokan félnek ettől a nagy nyugati nyitástól, nem politikailag természetesen, hanem gazdaságilag úgymond kiárusítási veszély, hogy ez ellen valószínűleg ez a kormány legalább annyira tisztában van, mint én és azok, akik nekem ezt mondták, de van-e erre valami fékező, hiszen hogyha felszabadul minden, akkor az ember azzal üzletel, akivel akar.
- Nem, a kormány ezeket a véleményeket tulajdonképpen egyfajta ilyen nemzeti romantikus és gazdaságilag kellően át nem gondolt véleményeknek tartja, tudniillik, ami ezzel szemben fennáll és ami a meghatározó, hogy a magyar gazdaságot piacgazdasági alapokra kell áthelyezni. A ma körülbelül 90 százalékos nagyságú részesedésű állami szektort néhány éven belül 25-30 százalékra visszaszorítani a külföldi tőke bevonása, nagyon jelentős részvétele nélkül lehetetlen. Márpedig a magyar gazdaság nem fog újra a fejlődési pályára állni, hogyha ez a privatizálás, a piacgazdaságra való átállás nem történik meg. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Interjú a magyar kormány szóvivőjével - 4. folyt.
|
Ami pedig a külföldi részvétel arányát illeti, akár egyes magyar vállalatokban, akár az egész magyar gazdaságban ezt kimondottan százalékszámokhoz, arányokhoz nem kötöttük, de ismerve a magyar vállalatok pillanatnyi gazdasági helyzetét, az embernek egyébként is van egy olyan érzése, hogy ha alaposan megvizsgálják majd a külföldi érdeklődők a vállalataink helyzetét, nem feltétlenül fognak nagyon tolongani a felvásárlásoknál. Várhatólag nagyobb reményeket fűzhetünk új alapításokhoz, esetleg vegyes vállalati formában és ilyen módon való szerepjátszásukhoz a gazdasági talpraállásban.
- Bár Németországban vagyunk pillanatnyilag, áll ez Japánra is?
- Azt hiszem, Japánra is el lehet mondani, hiszen az a forma, ahogyan eddig a japán tőke megjelent Magyarországon, hogy a Szuzuki összeszerelő üzemnek a létrehozása, ez vadonatúj tőkebefektetés és tudomásom szerint japán felvásárlásokról, magyar vállalatok japán felvásárlásáról még nemigen beszélhetünk.
- Interjút hallottak, amelyet még csütörtökön készített Szalai Tamás munkatársunk Bonnban a magyar kormány szóvivőjével, László Balázzsal, aki Antall József miniszterelnök kíséretének egyik tagja volt. +++
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|