|
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
|
Ki tárgyaljon Nagy Sándorral?
|
----------------------------
München, 1990. június 23. (SZER, A munka világa, Szilágyi Sándor) - Az ember lapozgatja az újságot, nem akar hinni a szemének. Először azt tudatják vele, hogy az MSZOSZ vezetői sérelmezik, miért nem hajlandó a miniszterelnök tárgyalni velük, miért csak a munkaügyi minisztert küldi maga helyett. Aztán meg arról értesül, hogy - idézem a Népszavából Sándor László alelnök szavait: "Az MSZOSZ nem esik kétségbe attól, hogy nem a miniszterelnök kíván tárgyalni a munkavállalók képviselőivel."
Valószínűleg az utóbbi kijelentés állja meg a helyét. Az egykori állampárti szakszervezetek utódai nem esnek ettől kétségbe. Viszont sokszor adták már tanújelét, hogy nagyon szeretnék, ha a kormányzat a legmagasabb szinten tárgyalna velük, úgy mint régen. Nagy Sándor egyenesen levélben kérte ezt Antall Józseftől, aki tudomásom szerint nem reagált a levélre, hanem a munkaügyi tárcának adta át az ügyet.
Nos tehát jó lenne-e, ha az MSZOSZ elnökével a legmagasabb kormánytisztviselő, a miniszterelnök tárgyalna. S ha jó lenne, kinek lenne jó? Költői a kérdés, tudom, hisz rávághatjuk a választ: Nagy Sándoréknak biztosan jó lenne. De jó lenne-e nekünk, munkavállalóknak?
Az én megítélésem szerint nem lenne jó. Nem lenne helyes, ha visszatérne a rákosista, kádárista, grószista gyakorlat, hogy a szakszervezetek valódi érdekképviseleti alku helyett, azokat elfödve mindenféle magas szinteknél kuncsorognának valami kedvezményért. Nem lenne jó, konzerválná a munkavállalói érdekérvényesítés jelenlegi legfőbb akadályát, azt ugyanis, hogy a kiüresedett állampárti szakszervezetek utódai elfoglalják azt a helyet, amelyet az alulról felépített, nem pedig felülről megreformált szakszervezeteknek és munkástanácsoknak kellene betölteni. Ezért kellene minden lehető módon rászorítani, alulról és felülről arra ösztökélni a régi szakszervezeteket, hogy azzal foglalkozzanak, ami a dolguk. (folyt.)
1990. június 23., szombat
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|