Rendszerváltás és az MTI

	A magyar politikai élet
----------------------- Washington, 1990. június 23. (Amerika Hangja) - Kedves hallgatóink, most átadjuk a mikrofont Szénási Sándor budapesti tudósítónknak: Az országnak még mindig nincs címere. Illetve van: még mindig a régi, a kádári címer, mivelhogy a honatyák nem tudtak megegyezni, vajon a koronás vagy az úgynevezett csonka címert, a kossuthit fogadják el. Ám ez a kisebbik baj. Az országnak még mindig nincs igazából alkotmánya sem, hiszen a mostani toldozgatott- foltozgatott alaptörvény olyan hiányosságokkal, ki nem fejtett passzusokkal bír, amelyek többféle joggyakorlatot is lehetővé tesznek, és ez nyilvánvalóan veszélyes, de legalábbis bizonytalan helyzeteket szül. Itt van például a legutóbbi napok botrányügye: a hitoktatás bevezetése az állami iskolákban. Horn Gyula, a Szocialista Párt elnöke a kulturális miniszter és az egyházak ez irányú megállapodását alkotmányellenesnek nevezte a parlamentben. Utalt arra, hogy az alaptörvény az egyház és az állam szétválasztását írja elő. Mások, jogászok viszont arról szóltak, hogy még a Németh-kormány időszakában - amikor tehát Horn Gyula is külügyminiszterként tagja volt a Minisztertanácsnak - született egy törvény, amely lehetővé teszi a hitoktatást az állami iskolákban. Kérdés, hogy ez a 17-es számú törvény lehet-e alapja a mostani miniszteriális megállapodásnak, amely állami fizetést ad a pap-tanárnak, tantervbe illeszti ezt a tárgyat, a bizonyítványba bevezetteti, járt-e a gyerek hitoktatásra, vagy sem és végül amely a hitoktatót a tantestület tagjává teszi. Azért kérdés ez, mert a módosított alkotmányban nem szerepel, hogy az állam és az egyház szétválasztását milyen mélységben és hogyan kívánják megvalósítani. (folyt.) 1990. június 23., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar politikai élet - 1. folyt.
Egyebekben azonban a parlament előbbre lépett a legutóbbi napokban, gyakorlatilag teljesítve az SZDSZ-MDF kétpárti megállapodás részleteit. Bár a helyzet itt sem olyan egyszerű. A köztársasági elnök megválasztása körüli bonyodalmak több kérdést is nyitva hagynak. A Göncz Árpád parlamenti megválasztását ellenző szocialisták és az e kérdésben melléjük állt Király Zoltán - aki egyébként MDF-segédlettel jutott be az Országházba mint képviselő - összegyűjtötték a népszavazáshoz szükséges majd 200 ezer aláírást. Így, bár a módosított alkotmány szerint a Tisztelt Ház joga az elnökválasztás, mégis rögtön ki kell írni a népszavazást is. Meglehetősen zavaros tehát a helyzet. Ám a legfontosabb kérdés az, hogy ha lesz népszavazás, akkor mikor lesz. Az SZDSZ július 14-ikét javasolja, Németh Miklós volt kormányfő, aki e kérdésben egyébként nyíltan elhatárolódott szocialista kollegáitól, az ország kormányozhatósága érdekében azt vetette föl, hogy a népszavazást ne most, hanem két év múlva tartsák meg, addig pedig válasszon a parlament elnököt, aki nem lehet más, mint Göncz Árpád. Határidő még nincs, de úgy is fogalmazhatunk, még nem találták ki, hogy az amúgy is gyenge politikai struktúrát felborító népszavazás ügyében milyen ellenlépéseket tegyenek. Ez a kérdés döntő eleme a kétpárti megállapodásnak, akárcsak az úgynevezett kétharmados törvények ügye. A magyar parlament e pillanatig képes volt arra, hogy bármilyen kormányt egy perc alatt megbuktasson, lévén döntő beleszólása fontos ügyek egész sorába. Például a földtörvény elfogadásához a képviselők kétharmadának szavazata kellett volna, márpedig ekkora kormánytöbbség nincs, s így az ellenzék azt tehette volna a kormánnyal, amit akar. (folyt.) 1990. június 23., szombat
Vissza » A hírhez kapcsolódik »

	- A magyar politikai élet - 2. folyt.
A kétpárti paktum ezért arról intézkedik, hogy a kétharmados többséggel elfogadandó törvények körét praktikusan szűkítsék le. Ez meg is történt, a Fidesz nagy csalódására. Az előbb említett földtörvény is kikerült ebből a körből. Orbán Viktor, a Fidesz parlamenti frakciójának vezetője tragikusnak nevezte, merthogy - mint mondta: ezzel út nyílt a koalícióban részt vevő kisgazdák programjának megvalósításához. Ez a program pedig jórészt az 1947-es állapotokhoz nyúl vissza, szakértők szerint szétverve a még működő mezőgazdaságot, hiszen a privatizációval olyan tulajdonosok, illetve azok utódjai jutnának földhöz, akik annak megművelésével nem foglalkoznak már. A privatizáció egyébként is a legnehezebb kérdések egyike. A magyar társadalom néhány hónappal ezelőtt még kívülállóként olvasta a kelet-németországi híreket, amelyben arról volt szó, hogy az NSZK-ból egyre több korábbi háztelek- vagy éppen gyártulajdonos keresi fel valaha volt kelet-németországi birtokát, hogy azokat visszakövetelje. A lakók persze tiltakoztak. Nos, néhány napja egy pesti bérház egykori tulajdonosának fia járta végig a lakásokat, közölve, hogy az ingatlant visszakéri, lakbért emel, és lesz, akit ki is fog majd költöztetni. A riadalom persze óriási volt, a földügyletekben azonban még ennél is nagyobb nehézségek várhatók. Hát egyelőre itt tart a magyar politikai élet, amely ebben a pillanatban kizárólag a parlamentet jelenti, a társadalom közéleti része vagy éppen magánszférája még nem mozdult meg, pedig hát nem túl egészséges jelenség, ha az ország ügyeinek intézése kizárólag a parlamenti pártokra marad. Minden politológus megállapítja: ez az ára annak a forradalomnak, amely két éve felülről indult el, s amelyben a népnek, a tömegeknek nem volt cselekvő részvétele. Szerencsére nem folyt vér, de a változásokhoz még mindig alig van érzelmi kötődés. +++ 1990. június 23., szombat
Vissza »