 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
 |
A hét kérdése: miért fásultak bele a lengyelek a választásokba?
|
1990. június 1. péntek (MTI-Panoráma) - Minden idők
legalacsonyabb részvételi arányát hozták múlt vasárnap a
lengyelországi helyhatósági választások. A jogosultak mindössze 42,1
százaléka ment el a szavazni, s ezt az érdektelenséget meglehetősen
súlyos politikai figyelmeztetésnek tekintik Lengyelországban.
A 42,1 százalék mellett a kommentárok leggyakrabban egy másik
számot emlegetnek: az év eleje óta 40 százalékkal csökkent a
lakosság vásárlóereje. Ha ehhez hozzátesszük azt, hogy a
munkanélküliek száma már 400 ezerre tehető, akkor ez a ,,számmágia,,
már önmagában is komoly következtetések levonására ad lehetőséget.
A lengyelországi új hatalomnak azért is okozott kellemetlen
csalódást a kongó szavazóhelyiségek látványa, mert valójában most
tartották az első, teljesen szabad és demokratikus választást. A
tavaly júniusi parlamenti választásokon előre megegyeztek a
képviselői helyek megoszlásáról - ennek ellenére a lengyelek 62
százaléka élt akkor alapvető jogával. A Szolidaritás, amelyet
ugyancsak nyugtalanít tagságának lemorzsolódása, megtett minden tőle
telhetőt: a bukott rendszer teljes felszámolására, a vidéken
továbbélő ,,nomenklatúra,, szétveresére hivatkozva sürgette, kérte a
lengyeleket, hogy menjenek el szavazni.
A Szolidaritás számára a régi rendszer végleges lebontásán túl
egy másik tétje is volt a választásnak. Május második felében a
helyhatósági szavazás kérdését teljesen háttérbe szorította a
tengermelléki vasutasok ,,vadsztrájkja,,. A kormánypozicióban lévő,
szakszervezetnek már aligha nevezhető Szolidaritás elítélte az
akciót, de a régi állampárti, most ellenzéki OPZZ szakszervezeti
szövetség felkarolta azt. (A számok a két szervezet esetében is
beszédesek: a Szolidaritás kezdeti 10 milliós tagságából mára csak
1,5 millióan maradtak, az 1980-ban padlóra került OPZZ pedig ma már
7 millió tagot számlál.)
A sztrájk végül - Lech Walesa személyes közbenjárására - a
kormány számára megnyugtatóan zárult. A kilenc hónapja hivatalban
lévő Mazowiecki-kormány azonban mégsem örülhetett, hiszen a
vasutasok helyett a szavazók léptek ,,sztrájkba,,. A több mint 10
millió választópolgár távolmaradása egyértelműen arra utal, hogy a
lengyel társadalom többségét nem sikerült meggyőzni a beteg gazdaság
sokkterápiás kezelésének helyességéről.+++
MTI-Panoráma
1990. június 1., péntek 12:10
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|