 |
|
|
|
|
|
|
|
SZER, Munka világa:
Kisvállalkozók adómorálja
"Az APEH szerint tovább romlott az adómorál. Szerencsétlen magyar
kisiparosok és kiskereskedők, szörnyű a sorsuk. Nem íronizálok,
tényleg szörnyű. Bürokrácia, ezernyi korlátozás, bonyolult és
vérszívó adórendszerek keserítik életüket. A rendeletek a kimúlt
rendszer hagyatékai. A mai kormányra vár a feladat, hogy
vállalkozásbarát környezetet teremtsen az igazi iparűzés és igazi
kereskedelem számára.
Szerencsétlen magyar kisiparosok, kereskedők. Nem elég, hogy az
ág húzza őket, de még szegény emberek is. Szegénységét még vállalnia
is kell ország-világ előtt. Mert hogy egy minapi sajótájékoztató
kapcsán az újságok is tudósítottak a szomorú tényről. Megírták
ugyanis az országos adóhivatal számaira hivatkozva, hogy a magyar
vállalkozók bevallott átlag jövedelme alatta marad az
alkalmazottakénak.
Miközben olvassuk a híradást, a szomorúság lelkünkre telepszik;
bagóért dolgozik a magyar átlag vállalkozó. Osztunk, szorzunk, és
alig több mint 9000 forint jön ki egy hónapra."
|
|
|
|
|
|
 |
Pozsgay Imre előadása Kecskeméten (1.rész)
|
1989. január 25., szerda - Nem a szocializmus eszméje és alapprogramja bukott meg hazánkban, hanem az a sztálinista modell, amely kiölte az emberekből a kezdeményezőkészséget, az a hatalomgyakorlási modell, amely összekeverte a népfelség elvét a pártfelség elvével. Egyebek között ezt hangsulyozta Pozsgay Imre, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, államminiszter szerdán Kecskeméten, ahol a város oktatási, közmüvelődési intézményeinek képviselőivel találkozott. A városban működő Pedagógusok Akadémiáján tartott találkozón Pozsgay Imre részletesen elemezte az ország jelenlegi válságos helyzetének okait, beszélt a párt előtt álló feladatokról, s kifejtette véleményét az alternativ mozgalmakról.
Hangoztatta: jelenlegi válságos helyzetünkben sem szabad
katasztrófát látnunk; nem feltétlenül az összeomlás előszele, hanem
üzenet arról, hogy a dolgok a régi módon nem mehetnek tovább. A
hogyan továbbra azonban csak ugy lehet választ adni - s ezt az egyes
párttag egyedül vagy egy-egy pártszervezet önmagában nem tudja
megtenni -, ha a párt vezetése tisztázza multját, szembenéz
önmagával, mégpedig az eredeti forrásokhoz - Marx, Engels
gondolataihoz - visszatérve ujraértékeli multját, megvizsgálja a
jelenét, s meghatározza követendő útját. Ezt az elszámolást a
multtal, amely semmiképpen sem lehet azonos a leszámolással, sokszor
kényelmetlen vitákban kell elvégeznie a pártnak.
E folyamat lényegéhez tartozik annak tudomásul vétele, hogy
tekintélyi, pontosabban személyi tekintélyi alapon többé nem
dőlhetnek el a dolgok. Igaz, félünk a vitáktól, s a négy évtizedes
beidegződöttség alapján tapasztalható, hogy a párttagokban és
pártonkivüliekben is riadalmat keltenek a nézeteltérések,
történjenek azok a legfelsőbb pártvezetők között, avagy a független,
illetve alternativ szervezetekkel való párbeszédekben. Gyökeresen
szakitanunk kell e beidegződött szemléletünkkel, be kell látnunk,
hogy éppen az eddigi, egy szük hatalmi csoport diktaturáján alapuló
látszólagos egység volt a mozgalom egyik legnagyobb szervezeti baja,
s tekintélyvesztésének oka. (folyt.köv.)
1989. január 25., szerda 19:34
|
Vissza »
Folytatásokkal »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|