|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz nyilatkozata
"Mi, fiatal demokraták, 1990. június 27-én, szerdán 18 órára
Románia budapesti nagykövetsége elé békés tüntetésre hívunk
mindenkit. Csoportjaink szerte az országban erre az időpontra
hasonló akciókat szerveznek."
SZER, Magyar híradó:
Különleges titkosszolgálati eszközök
"- Dr. Demszky Gábortól, a parlament nemzetbiztonsági
bizottságának elnökétől kérdezem, nem tartja-e aggályosnak, hogy egy
törvénytervezet meghosszabbítani tervezi a lehallgatási ügyek
engedélyét egy hónapról három hónapos időtartamra?
- Pillanatnyilag hatályban van egy ideiglenes törvény az új
nemzetbiztonsági törvény megalkotásáig, ami igen-igen sürgető volna,
ugyanis ez az egész kérdés rendezetlen a Duna-gate ügy óta.
Ez a javaslat meglep engem, a parlamenti bizottságnak még nincs
tudomása róla. Mi ezt tárgyalni fogjuk, és én azt gondolom, hogy a
három hónapos kiterjesztés az mindenképpen indokolatlan. Ugyanakkor
a jelenlegi egy hónapos határidővel - tudom jelezték már nekünk is
többször - gondok vannak.
"
|
|
|
|
|
|
|
Gazdaság a refórmországokban
|
----------------------------
München, 1990. június 22. (SZER, Gazdasági magazin) - A kelet-európai reformországokban és a Szovjetunióban ismét ki kell alakítani a piacgazdálkodást. Ez a nyugati közgazdászok számára is szakmai kihívást jelentő új feladat, mert a fejlett ipari országok ilyen folyamaton nem mentek át. Ott a tulajdonszabadságon és a szabadversenyen alapuló piacgazdálkodás fokozatos történelmi folyamat során alakult ki. És - ugyancsak fokozatosan, szerves fejlődés eredményeként - egészült ki a gazdasági szabadság rendszere az egyenlőség és a szociális igazságosság elvét érvényesítő szociális intézményrendszerrel.
A gazdasági életben - képletesen szólva - a vállalkozói szabadság a motor -, az állami beavatkozással érvényesített egyenlőség a fék szerepét tölti be. Ennyiben minden modern piacgazdaság a kettő egymást feltételező és kiegészítő rendszerére épülő vegyesgazdaság.
Azok azonban, akik a vállalkozói szabadságra teszik a hangsúlyt - mint például a Nobel-díjas Milton Friedman - a kommunista tervgazdálkodásból a piacgazdaságba történő folyamatban a kismértékű állami beavatkozást és a piaci erők teljesen szabad működését ajánlják.
Minthogy ők a szabadversenyen alapuló gazdasági élet eredeti liberális alapelveinek és értékeinek a képviselői, őrzői -, így az amerikai politikai terminológia szerint ők a konzervatívok.
Azok a közgazdászok viszont - mint például John Keneth Galbraith - akik a társadalmi egyenlőségre és igazságosságra fektetik a hangsúlyt -, az állam szabályozó, piaci feltételeket megteremtő és a szociális biztonságot szavatoló szerepét hangsúlyozzák. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 1. folyt.
|
Az amerikai terminológia szerint ők a liberálisok -, mert a klasszikus szabadság körét kiegészítik az egyenlő esélyek szabadságát mindenki számára biztosító szociális követelményrendszer érvényesítésével. Nézet- és értékrendszerük az európai szociáldemokratákéhoz áll közel.
Most tehát az amerikai politkai gondolkodás és gyakorlat e két fő irányzata két neves képviselőjének a véleményével ismerkedhetünk meg:
A 82 éves Galbraith - Kennedy elnök tanácsadója - az állam viszonylag nagyobb gazdasági szerepének a híve. Nem ajánlja a hirtelen fordulatot, a sokkterápiát: nem hiszi, hogy rövid ideig tartó megszorítások majd hosszú távon növelik az életszínvonalat. Szerinte tragikus lenne, ha a gazdasági nehézségek fokozódását jelentené a kelet-európaiak számára a politikai szabadság. Ezért a szerves, fokozatos átmenetet javasolja.
Egyszerűsítő ideológiából kiindulva: nem lehet olyan kapitalizmust ajánlani Kelet-Európának, amelyet a Nyugaton élők meg sem kockáztatnának a maguk számára. A lakosság a fejlett ipari országokban társadalmilag védett körülmények között él. A kelet-európaiak is ezt akarják - nem pedig a klasszikus XIX. századbeli kapitalizmust. Olyan gazdasági életet akarnak, ahol érvényesül az állam stabilizáló szerepe.
Galbraith szerint éppen ezért fokozatos adaptációra - és nem a kezdetleges kapaitalizmusba történő drámai ugrásra - van szükség. Ugyanakkor nem szabad habozni a magán-munkaadó és munkavállaló közti kapcsolat kiépítésével - miként ez a Szovjetunióban történik. Ezt a kapcsolatot - amelyet a kapitalizmussal azonosítottak - nemcsak túlélték, de élvezték is emberek milliói. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 2. folyt.
|
Galbraith azt ajánlja, hogy a reformországok először a nélkülözhetőbb áruk és szolgáltatások tekintetében alakítsák ki a szabadpiacot. E cél segítésére az állami bankoknak nemcsak kölcsönt kellene nyújtaniuk, de minden más szükséges segítséget is meg kellene adniuk. Galbraith hangsúlyozza, hogy csak igen óvatosan és fokozatosan vezetné be az alapvető élelmiszerek, a lakbérek és az egészségügyi szolgáltatások szabadpiacát.
A vezető ipari államok is jelentős összegekkel támogatják a mezőgazdaságot. Galbraith külön is kiemelte a lakbérek fontosságát - rámutatva, hogy egyetlen országban sem nyújt a lakáspiac egyedül, - állami támogatás nélkül - jó és olcsó lakásokat. Ez áll az egészségügyi ellátásra is.
Galbraith-szel ellentétben a 77 éves Nobel-díjas Friedman úgy látja, hogy azért lesz nehéz kialakítani a virágzó szabadpiac-gazdálkodást Kelet-Európában és a Szovjetunióban, mert ennek előfeltétele az állami beavatkozás drasztikus csökkentése. Ez a lépés viszont igen befolyásos rétegek szerzett előjogait érinti.
Friedman úgy látja, hogy a gazdasági válságból történő mielőbbi kikerülés érdekében az átállítást hirtelen, egycsapásra kell végrehajtani.
Friedman szerint a kelet-európaiak nem utánozhatják a Nyugat jelenlegi valóságát, mert csupán a fejlett ipari országok meglévő gazdagsága teszi lehetővé mindannak a finanszírozását, amely a túlméretezett kormányzati szektor pazarló tevékenységének következménye. Hongkong szabad gazdasága a hatékonyságra ma jobb példa, mint Anglia, az Egyesült Államok, vagy Svédország jóléti államának bürokratizálódott gazdasági élete. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 3. folyt.
|
Ma már egyetlen fejlett nyugati ország sem rendelkezik maradéktalanul a gyors gazdasági növekedést biztosító követelményekkel. E követelmények között a legfontosabb ma is, hogy a tulajdon - köztük a termelési eszközök is - magántulajdonban legyenek. A piac szereplőinek a tulajdonbiztonságra és a tulajdonukkal való rendelkezés teljes szabadságára van szükségük.
Az állam szerepét a szerződési szabadság, a szilárd jogrend és a viszonylag stabil monetáris rendszer fenntartására kell korlátozni.
Az állami tulajdon egy részének a magánkézbe átadását nyomban meg kell tenni. A lakásokat és a családi házakat el kell adni azoknak a bérlőknek, akik akarják, és meg is tudják azokat vásárolni.
Ugyanezt kell tenni a kisméretű vállalatokkal és üzletekkel. A föld és az ingatlanok piacát is haladéktalanul vissza kell állítani. A nagy ipari üzemek reprivatizálásánál körültekintően kell eljárni. Ezek a társadalom valamennyi tagjának a munkájából létesültek -, ezért nem szabad őket olcsón eladni a külföldieknek, vagy a jelenlegi dolgozóiknak.
Semmilyen kedvezményezett csoport nem kaphat tulajdont megfelelő ellenérték nélkül. Friedman sürgeti az állami kiadások drasztikus csökkentését és a külkereskedelem szabaddá tételét -, valamint a kényszer-valutaárfolyamok megszüntetését.
Úgy véli, hogy a konvertibilis valutára egyik napról a másikra át lehetne térni: egyszerűen a pénzátváltási korlátozások eltörlésével.
Friedman szerint is éveket igényel egy szilárd és versenyképes piacgazdaság létrehozása. Ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a nemzeti össztermék volumene nyomban növekedhet a parancsuralmi korlátozások eltörlése után. Ez történt pélául a kínai mezőgazdaságban az 1970-es évek végén bevezetett reformok hatására. (folyt.)
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Gazdaság a reformországokban - 4. folyt.
|
Friedman helytelennek, sőt veszélyesnek tartja a nagyarányú külföldi segélyek nyújtását a kormányoknak -, mert ez csak lelassítaná a piacgazdaságba történő átmenetet.
Egy ilyen segély csak elősegítené a kormányok terméketlen beavatkozásának elhúzódását, és lassítaná az erőteljes magánszektor kialakulását.
Galbraith viszont úgy véli, hogy a Nyugatnak és Japánnak - a felvett kölcsönök kamatainak a felfüggesztésével - azonnal nagyarányú segítséget kellene nyújtania a reform útjára lépett országoknak. Nemcsak tőkével, de élelmiszerrel és más fogyasztási cikkekkel is támogatnia kellene Kelet-Európát.
Egyetlen dologban ért egyet a két kiváló amerikai közgazdász: nincs részleteiben is kidolgozott, biztos sikert ígérő terv erre - a világtörténelemben példa nélkül álló - gazdasági átalakulásra. +++
1990. június 22., péntek
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|