|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Fidesz nyilatkozata
"Mi, fiatal demokraták, 1990. június 27-én, szerdán 18 órára
Románia budapesti nagykövetsége elé békés tüntetésre hívunk
mindenkit. Csoportjaink szerte az országban erre az időpontra
hasonló akciókat szerveznek."
SZER, Magyar híradó:
Különleges titkosszolgálati eszközök
"- Dr. Demszky Gábortól, a parlament nemzetbiztonsági
bizottságának elnökétől kérdezem, nem tartja-e aggályosnak, hogy egy
törvénytervezet meghosszabbítani tervezi a lehallgatási ügyek
engedélyét egy hónapról három hónapos időtartamra?
- Pillanatnyilag hatályban van egy ideiglenes törvény az új
nemzetbiztonsági törvény megalkotásáig, ami igen-igen sürgető volna,
ugyanis ez az egész kérdés rendezetlen a Duna-gate ügy óta.
Ez a javaslat meglep engem, a parlamenti bizottságnak még nincs
tudomása róla. Mi ezt tárgyalni fogjuk, és én azt gondolom, hogy a
három hónapos kiterjesztés az mindenképpen indokolatlan. Ugyanakkor
a jelenlegi egy hónapos határidővel - tudom jelezték már nekünk is
többször - gondok vannak.
"
|
|
|
|
|
|
|
A Magyarországi Református Egyház Zsinatának nyilatkozata a
zsidósággal való kapcsolatáról (2. rész)
(OS)
|
E kritikus időben egyházunk is gyengének bizonyult hitben és cselekedetben, semhogy ezt az emberirtást meg tudta volna akadályozni. Bár e sötét korban is világított a Jó Pásztor és a Budapesti Skót Misszió evengéliumi lelkületű zsidó-mentő munkája, egyházunknak mégis bűnbánattal kell megvallania, hogy Kainhoz hasonlóan kitért a Teremtő kérdése elől: - ,,Hol van ... a te atyádfia?,, (1Móz 4,9). E bűnbánat hangja szólalt meg 1946-ban a Zsinati Tanács határozatában, amelyet az Országos Református Szabadtanács nyilatkozata követett: ,,A ránk nehezedő felelősség súlya alatt a zsidósággal szemben elkövetett mulasztások és bűnök miatt ... megkésve bár, de most Isten színe előtt bocsánatot kérünk a magyar zsidóságtól. ,,(Bp., 1946, 73.1.) A felelősség és bűnbánat eme megnyilvánulásait újra és újra hangsúlyoznunk kell, valahányszsor a zsidó-keresztyén kapcsolatokról esik szó. Hálásak vagyunk azért, hogy ennek lehetőségei most bővülnek, különösen is a Nemzeti Zsidó Kersztyén Tanács megalakítása által, melynek létrehozásában egyházunk kezdeményező szerepet vállalt.
A zsidó-keresztyén párbeszéd során elsősorban arra kívánunk figyelni, hogy a múltban szerzett keserű tapasztalatok emlékeit ne idézzük fel zsidó testvéreinkben. Alapvetően valljuk, hogy igazi párbeszéd és együttműködés csak úgy jöhet létre, ha mindkét fél megőrzi, sőt megerősíti tulajdon identitását. Nem lehet megkívánni a keresztyénségtől, hogy ne vallja az Újszövetségen alapuló hitvallást: ,,Jézus Krisztus Úr,, (Fil 2,11), s ne tekintse Isten Fiának, a világ Megváltójának. Nem kívánhatjuk a zsidóságtól sem, hogy hitelveit megtagadja, csupán Pál apostollal együtt reménykedhetünk valamennyi hívő szívének körülmetélésében (Róm 2,29), s abban, hogy nem válunk átokká és nem szakasztatunk el örökké egymástól (vö. Róm 9,3). Reformátor elődeink jól látták ezt a kettősséget és ezért hangsúlyozták, hogy az Ó- és Újszövetség népe egyaránt Isten, üdvözítő szándékú szövetségébe tartozik, ezért az egy Isten, az egy Teremtő és az egyetlen Örökké való Úr népeinek kell tartsák nemcsak magukat, hanem egymást is. Isten kegyelmi kiválasztása és szövetsége összeköt bennünket zsidó testvéreinkkel.
Hogy e hitet önmagunkban erősíthessük, szükséges, hogy elhárítsuk az ún. keresztyén antiszemitizmus kísértéseit, amelynek legveszedelmesebb formája az állítólagos zsidóellenes bibliai Igékre történő hivatkozás. A textusok csakis kontextusukból értelmezendők, s egy adott helyzetben elhangzó - esetleg elítélő - passzust nem szabad egyetemes és örökérvényű jelleggel manipulálni. Ellenkező eseben olyan rövidzárlat állhat elő, mint amilyent a zsidók Krisztus-gyilkossággal való vádolása jelentett. (folyt.köv.)
1990. június 22., péntek 16:02
|
Vissza »
Folytatásokkal »
|
|
|
|
|
|