|
|
|
|
Szilágyi Zsolt a csütörtöki romániai eseményekről
|
-------------------------------------------------
London, 1990. június 21. (BBC, Esti műsor) - Szilágyi Zsolt egyetemi hallgató, a Romániai Magyarok Demokratikus Szövetségének parlamenti képviselője a múlt csütörtökre meghirdetett parlamenti ülésre utazott Bukarestbe. Személyesen látta, és érezte a bányászok beavatkozását. Erről számol most be telefonjelentésében:
- Miután a parlament ülését elhalasztották csütörtökről hétfőre, személyesen akartunk meggyőződni arról, hogy aznap este mi történik az Egyetem téren. Az egyetemre mentünk, de itt megállított minket a kapunál egy illető. Rövid szócsata után mi lemondtunk erről a szándékunkról, és elindultunk visszafelé.
A sarkon megállítottak bányászruhába öltözött emberek, körbevettek, körülbelül 8-10-en lehettek botokkal, vastag villamoskábelekkel. Mondták, hogy igazoljuk magunkat. Miután ezt megtettük, a bányászok körbefogtak, és nem akartak elengedni. Mikor láttam ezt a hangulatot, akkor azt mondtam a bányászoknak: na jó, akkor menjünk a policiára. A bányászok nem a legrövidebb úton vittek a policia főépülete felé, hanem az Egyetem tér felé vittek. Két bányász fogta a karomat, és úgy taszigáltak. Mögöttem még jött néhány, és valamivel hátrébb hozták Zsigmond László barátomat.
Az első ütést a fejemre kaptam, valószínűleg egy furkósbot lehetett, nagyon kemény ütés volt. Ezután a lábamat ütötték meg, majd újra a hátamat kábelekkel, gumicsövekkel. Hátranéztem, és ekkor észrevettem azt, hogy egy fiatal bányász szalad felém, és felemeli a lábát, gumicsizmában volt, fejbe akart rúgni. Így időben sikerült félrehúzni a fejem, és a rúgás nem talált telibe, a vállamat érte. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Szilágyi Zsolt a csütörtöki romániai eseményekről - 1. folyt.
|
A policia épületéhez érve betámolyogtunk - ezt kell mondjam - a policia belső udvarára, ahol egy rendőr azt mondta, hogy "nincs mit csinálnunk, ez van". Ezután mondtam a rendőrnek, hogy rendőri védelmet kérek egészen a hotelig. Három rendőrtiszt kíséretében - miután harmadjára is megismételtem ezt a kérésemet, hogy maga az uniformis kísérjen minket a hotelig - három rendőr elkísért. Útközben többször megkérdezték a bányászok, akik az utcán őgyelegtek, hogy nincs-e szükség a segítségre, hogy gulanok vagyunk-e, és efféle.
A rendőrök elmondták, hogy nekik nincs joguk a bányászok közé menni, és hogy semmiféle parancsot nem adhatnak a bányászoknak, és hogy nagyon sajnálják. Nem azért vertek meg minket, mert magyar képviselők vagyunk, hanem valószínűleg azért, mert fiatalok vagyunk, és szakállunk van, tehát úgy nézünk ki, mint azok a gulanok, akik a szabadságért, a kommunizmus ellen tüntettek. +++
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|