|
|
 |
|
 |
A tőzsdézésről
|
--------------
München, 1990. június 21. (SZER, Magyar híradó) - Tőzsdézni
ugyan már lehet, de nem kell; különösképpen nem - mondják -
legalábbis egyelőre, a kispénzűeknek. De hogyan is születtek a
tőzsdék? Milyen igény hozta létre őket, és mi a szerepük a
társadalomban? Vadász János:
- Az első tőzsdék a szabad ég alatt, vásárokon kezdték meg
működésüket. Először olyan formában, hogy a vásár kezdetén a
kereskedők közösen lemérték a fizetéseknél használt különböző pénzek
arany-, illetve ezüsttartalmát, és feljegyezték íly módon
megállapított egymáshoz viszonyított értéküket, mindezt azért, hogy
az adásvétel tisztességes módon történjék. Az uralkodók ugyanis
előszeretettel csökkentették az általuk veretett érmék nemesfém
tartalmát, vagyis csaltak, mert a pénzük nem ért annyit, mint
amennyi fel volt rajta tüntetve. A tőzsde intézményét az az igény
hívta életre, hogy ezt a csalást orvosolják.
És nem véletlen, hogy a tőzsdék többszázéves történetét
végigkíséri ez a következetes törekvés, a visszaélések
kiküszöbölése, tisztességes szabályok érvényesítése. A tét ugyanis
nagy, talán a legnagyobb, amit szabadpiaci gazdaságban elképzelni
lehet. A tőzsde a legtisztább, legnyilvánosabb piac, ahol a
társadalom tőkéjét adják és veszik, a társadalomért működik, a
társadalom működteti; pontosabban a vállalkozó társadalom, mindazok,
akik akár közvetlenül, akár közvetve részvényvásárlás formájában
befektetik és működtetik tőkéjüket. A tőzsde egyik rendeltetése
éppen az, hogy az íly módon vállalkozók köre bővüljön, és átfogja a
társadalom széles rétegeit. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A tőzsdézésről - 1. folyt.
|
Tőzsde tehát csak ott működhet, ahol szabadpiac működik, ahol
nem központi hivatalokban határozzák meg a gazdaság sorsát, hanem
minden áldott nap sok-sok ezer ember felel érte a maga szuverén
döntésein keresztül, és a tőzsdének éppen az a feladata, hogy ezt a
sok ezer döntést naponta közös nevezőkre hozza. De a tőzsde
ugyanakkor életre is hívja a szabadpiacot, mert nyilvánosan és a
lehető legszélesebb körben kínálja mindenki számára a szuverén
gazdasági döntés, a befektetés és ezzel a vállalkozói körbe való
bekapcsolódás lehetőségét.
Ha erre gondolunk, nem csodálkozhatunk azon, hogy a magyar
értéktőzsde, most valóban gyermekcipőben teszi meg az első tétova
lépéseket, hiszen még alig van szabad piacunk, szűk a köre és nagyon
tökéletlenül működik az is, nagyon kevés a rendelkezésre álló tőke,
kevesen képesek vállalkozást kezdeni vagy fölös pénzt
részvényvásárlásra fordítani.
De nemcsak ez okoz nehézséget. A kommunista diktatúra nemcsak
fizikailag akadályozta és tiltotta, hogy a társadalom tagjai
szuverén gazdasági döntéseket hozzanak. Az évtizedek során
propagandája következetesen arra irányult, hogy teljesen kiölje az
emberekből ezt a természetes emberi készséget, és olyan rendszert
működtetett, amely kőfalakat emelt a gazdasági döntések, folyamatok
és az emberek igényei, érdekei közé.
Az emberek joggal érezték, hogy nincs közük a gazdasághoz, hogy
az valahol felettük, nélkülük és semmi esetre sem értük működik. És
aligha lesz hatékonyan működő piacgazdaságunk, amíg ez a társadalmi
szemlélet gyökeresen meg nem változik. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- A tőzsdézésről - 2. folyt.
|
A tőzsde egyik fontos eszköze lehet egy ilyen egészséges
társadalmi metamorfózisnak, feltéve, hogy az állam nem próbálja
működtetni a vállalkozó társadalom helyett; feltéve, hogy a kormány
adópolitikája ösztönzi a befektetéseket. Ebben az esetben a tőzsde
Magyarországon is biztosítani fogja először korlátozott, majd egyre
bővülő körben: hogy a szabad tőke a jövedelmezőbb területeken
összpontosul, hogy tájékozódni lehet a sikeres és kevésbé sikeres
vállalkozások között; hogy a tőzsde személytelen, tárgyilagos
ítélete oldja majd meg a szelektált fejlesztés problémáit, de
ezúttal úgy, hogy kifejezi a társadalom általános érdekeit.
Sok szerencsét hozzá magyar értéktőzsde, sok szerencsét hozzá
magyar társadalom
+++
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|