|
|
 |
|
 |
Támadások Gorbacsov ellen
|
-------------------------
München, 1990. június 21. (SZER Magyaar híradó) - A Nyugat egyik
fő gondja, hogyan segítse Gorbacsovot, aki külföldön vitathatatlanul
népszerűbb, mint odahaza - erről a Moszkvában folyó oroszországi
pártértkezlet is tanúskodik. Most már nemcsak a dogmatikusok fő
vezetője, Ligacsov, hanem a radikális reformer Jelcin is Gorbacsov
lemondását követeli a főtitkári tisztségről. A részletekről Kovács
Kristóf számol be:
- A piacgazdaság ötlete nem véletlenül merült fel. Szó sincs
arról, hogy valaki anélkül, hogy elképzeléseit előzetesen ismertette
volna a párttal, egyszer csak kitalálta, hogy letérítse vele a
helyes útról az országot. Nincs értelme azt képzelni, hogy itt
valakik összeesküvést szőnek a kapitalizmus érdekében.
A peresztrojka tervei hosszú és alapos párt- és társadalmi
vitákon születtek - hozta bírálói tudomására a szovjet államfő és -
legalábbis egyelőre - pártfőtitkár. Tegnap azt is közölte, 10-12 nap
múlva már lehet, hogy nem ő lesz a szovjet kommunista párt vezetője.
Ideje volna tehát - figyelmeztette ellenfeleit -, hogy vádaskodások
helyett megismerjék, és megértsék a helyzetet.
A választott tisztségviselők elleni állandó támadások a káosz
felé sodorják a Szovjetuniót - hangoztatta Gorbacsov. A kritikát
azonban ezzel nem sikerült elhallgattatnia. Az oroszországi
kommunista párt alakuló kongresszusán már harmadik napja bírálatok
hangzanak el ellene.
Szóba kerülnek persze egyéb témák is. Egyelőre nem sikerült
megegyezni abban, mikor választják meg az új párt vezető testületét.
Vannak, akik azonnal túl kívánnak esni ezen, vannak akik még
várnának a döntéssel, és előbb az alapszervek ügyét szeretnék
tisztázni. Arról viszont már határozatot hoztak, hogy az új párt
szerves része lesz az össz-szövetségi, vagyis a Szovjetunió
Kommunista Pártjának. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
- Támadások Gorbacsov ellen - 1. folyt.
|
Az alakuló kongresszus hangnemét azonban mégsem a konkrét
kérdések feletti vita, hanem az ország egyes számú vezetőjének
bírálata adja. Hogyan irányíthatja valaki a pártot - ennek a
hatalmas országnak a vezető erejét -, ha nem tudja minden idejét a
feladatnak szentelni? - tette fel a kérdést Ligacsov, a párt
dogmatikus szárnyának vezetője. A kérdés szónoki, hiszen Ligacsov
készen is áll a válasszal: sehogyan.
A konzervatívok ítélete egyértelmű: Gorbacsov mint pártvezető
megbukott. Kompromisszumról kompromisszumra bukdácsol. A
peresztrojka adós maradt a kézzel fogható eredményekkel. Gorbacsovot
államelnöki teendői állandóan külföldre szólítják, a majd 20 milliós
taglétszámú párt kicsúszik a kezei közül, ennek következtében
viszont a párt megszűnik az ország vezető ereje lenni. A Szovjetunió
mindinkább veszít világhatalmából, csökken a párt presztízse, a
reformok visszavezetik az országot a kapitalizmusba - hangzanak a
vádak.
A július 2-ikán kezdődő XXVIII. pártkongresszuson feltehetően
megismétlődnek majd ezek a vádaskodások. A főtitkár csak akkor
úszhatja meg a nyílt konfrontációt - hangzik egy magát megnevezni
nem kívánó pártfunkcionárius elemzése -, ha hajlandó komoly
engedményeket tenni az ellene szövetkezőknek, az ő szájuk íze
szerint állítani össze a következő központi bizottságot, és fontos
posztokat juttatni nekik az új pártvezetésben. Vagyis,
kompromisszumot kötni. Pontosan azt, aminek elkövetésével ellenfelei
vádolják, mégpedig igen keményen. És már nemcsak kívülről, mint
ahonnan a demokratikus platform radikális reformerei teszik. Vagy
mint Jelcin, aki ezúttal kivételesen osztja ellenlábasának,
Ligacsovnak vélekedését, és szintén felszólította Gorbacsovot, hogy
köszönjön le a főtitkári hivatalról. (folyt.)
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
- Támadások Gorbacsov ellen - 2. folyt.
|
Van a pártban elég tehetséges ember, aki az örökébe léphetne
Egy hivatástudattal amúgy sem lehet két lovat megülni - fejtette ki
véleményét az Oroszországi Föderatív Köztársaság új elnöke. Ő maga -
mint mondotta - ebbéli elfoglaltsága miatt nem vállalná az
oroszországi pártszervezet vezetését.
Lehet, hogy 10-12 nap múlva Gorbacsov valóban lemond főtitkári
hatalmáról, amely már korántsem olyan korlátlan, mint elődei
kezében. Erről Gorbacsov maga gondoskodott, amikor a Legfelsőbb
Tanáccsal megszavaztatta az államelnöki jogkör kiszélesítéséről
szóló határozatot, amely ráadásul épp a főtitkári hatalom rovására
történt. Akkor sem kerülne tehát a döntéshozatal margójára, ha
lemondana. Viszont megfelelően elhatárolhatná magát a következő
hónapokra várható politikai vérfürdőtől, leváltásoktól, a párt és a
szovjet birodalom további széttagolódásától. +++
1990. június 21., csütörtök
|
Vissza »
|
|
|
|
|
|