|
|
|
|
|
|
|
|
OS:
A Magyarországi Református Egyház közleménye
" Az összejövetelen résztvesznek olyan neves személyiségek is,
mint Entz Géza, Csoóri Sándor, Duray Miklós, Kányádi Sándor, akik
kifejtik, hogy mit várnak ebben a helyzetben a Református
Egyházaktól.
"
BBC, Panoráma:
Az üzbég függetlenségi döntés jelentőségéről
"... nem lehet tudni: mi lesz, ha
egy nap kevésbé felvilágosult vezető kerül uralomra a Kremlben.
Továbbá: ha elfogadják Üzbegisztánban a függetlenségi nyilatkozatot,
Moszkvát rendkívül aggasztaná, hiszen a Szovjetunió legnépesebb - 20
milliós - mohamedán köztársaságáról van szó."
|
|
|
|
|
|
|
Beszélgetés Schöpflin Györggyel
|
(Neményi Hinon) London, 1989. április 12. (BBC, Panoráma) - Munkatársunk Schöpflin Györggyel, a londoni egyetem politológia tanárával beszélget. Megvitatják a kemény változások okait, következményeit: Először is mi az összbenyomásod, beszélhetünk-e a reformisták egyértelmű győzelméről? Szerintem ma már Magyarországon mindenki reformista. Az, aki nem ebben a színben jelenik meg, azt kitették a Politikai Bizottságból. Azonban ez nem jelenti azt, hogy a Politikai Bizottság, ahogy ezt én átnézem, csak reformistákból áll. És feltétlenül az hiszem ez lehetett a célja ennek az átrendezésnek, hogy sokkal inkább tükrözze a Politikai Bizottság összetétele a közvéleményben végbement átalakulást. Tehát a magyar közvélemény ma már eléggé radikális és radikálisan követeli a reformot. A Politikai Bizottság azonban még a tavalyi erőviszonyokat tükrözte, a tavaly májusi erőviszonyokat, és szerintem ez még mindig elmaradt a mellett a radikalizmus mellett, amely már bekövetkezett a közvéleményben. De megpróbáljuk túlélni. Tehát hogyha a közvélemény radikalizmusától ez elmaradt, akkor beszélhetünk-e arról, hogy ez megfelel az MSZMP-n belüli közvéleménynek? Szerintem annak sem felel meg teljes egészében. Ez egy nagyon kényes helyzet, amennyiben ezt azt hiszem elég jól tudjuk, hogy az MSZMP tagságának legalább egyharmada eléggé vonalas és azokat a régi jó, talán a keménykezű időket kívánja vissza az 1950-es évek végéből, az 1960-as évek elejéből, amikor minden világos volt és egyszerű. Ezt a szárnyát a pártnak szerintem ez a Politikai Bizottság már alig képviseli, ami komoly nehézségekhez vezet az eljövendő hónapok folyamán. Mit jelentenek a változások az ellenzék számára? Mielőtt válaszolnál erre, itt van előttem Lukács Jánosnak példának okáért a fél évvel ezelőtti nyilatkozata, amiből talán valamire következtethetünk, hiszen Lukács János volt az, aki azt mondta fél évvel ezelőtt: - "Figyelmünket nem kerülheti el, hogy a különböző mozgalmakon belül működnek olyan erők is, akik a párbeszéd meghiúsítására, a feszültség élezésére törekednek. Egyelőre ez az irányzat hallatja elsősorban hangját a Fiatal Demokraták Szövetségében. Az MSZMP a maga részéről elutasítja az agresszív fellépést. Támogatja a kormányt, az állami szerveket a törvényesség védelmében tett erőfeszítéseiben." Tehát most ez a Lukács János, aki ezt mondta a Fidesztől, az most távozott. Ez egy olyan özönvíz előtti hangvétel tulajdonképpen. Ez tényleg annyira meglepő, hogy mit változott, mennyit változott az egész hangulat a magyar politikában. Azonban szerintem az ellenzék szemszögéből nézve ez még mindig nem elegendő ez az átalakulás, amelyet a párt, a Politikai Bizottság valahogyan kieszközölt. Mert tulajdonképpen még mindig nem jutott hatalomra az igazi reformerszárny, hanem ez változatlanul egy kompromisszumos megoldás, ami talán a párt szemszögéből nézve jogosult is, például amint már említettem a párttagság egyharmada legalább, talán a fele, nem támogatja különösebben a reformokat. Ez egy nagyon bonyolult helyzet. A probléma az, hogy elfogadja-e az ellenzék - és az ellenzék ebből a szempontból nagyon fontos szerepet játszik, mint láttuk a múlt hét végén azt elmaradt kerekasztallal kapcsolatban - elfogadja-e az ellenzék "ezt az átalakulást, a Politikai Bizottság átalakítását, mint egyfajta jelképes átalakulást abban az irányban, hogy most már tényleg egy valódi tárgyalópartnert talál a párton belül. És az a benyomásom, hogy nem fogja teljes egészében, mert változatlanul azért nem változik a párt politikája és még mindig ugyanazokkal a neheztelésekkel fog élni a pártvezetőség ezzel szemben, mint eddig. Tehát senki nem fog ma pezsgőt bontani, szerintem. Hát lehet, hogy pezsgőt fognak bontani, de lehet, hogy mondjuk három-négy hét múlva, már úgy érzik, hogy nem volt érdemes pezsgőt bontani. Most példának okáért Szabó István távozása a Politikai Bizottságból. Gondolod, hogy bűnbaknak tekinthető-e Szabó István, ezzel ismerik el az egész mezőgazdasági, földművelésügyi politika, régi politika kudarcát, vagy mit gondolsz ezzel kapcsolatban? Nagyobbára ezt, hogy Szabó István szemmel láthatólag a bűnbak szerepét fogja játszani és a mezőgazdaságban bekövetkezett nehézségekért őt tették felelőssé. Milyen helyzetet teremt ez Grósz Károly számára? És talán még itt spekulálhatnánk Pozsgay Imre helyzetéről is. Igen, ez Grósz Károly szemszögéből nézve eléggé ellentmondásos helyzet, mert ahogy - ha jól emlékszem nem olyan nagyon régen - Grósz Károly bejelentette, hogy a pártvezetőség megosztott és nem tud semmiféle pártegységet teremteni. Na most lehetséges, hogy ez egész átalakulás arra ment ki, hogy ezzel a pártvezetőség megpróbálja megragadni a kezdeményezést. Ezt én nem látom, mert változatlanul megosztott a pártvezetőség, vannak komoly reformerek, és ezek nem tudják szerintem megragadni azt a vezetést, amire most az országnak szüksége van - beleértve Grósz Károlyt magát. Hiányzik a tekintélye, hiányzik a legitimitása. Tulajdonképpen ki választotta ezeket az embereket? Csak a Központi Bizottság. És a Központi Bizottság tulajdonképpen ma már csak saját magát képviseli. Schöpflin György, köszönöm. +++
1989. április 12., szerda
|
Vissza »
A hírhez kapcsolódik »
|
|
|
|
|
|