Rendszerváltás és az MTI

	Az egyházi sajtó tegnap és ma
----------------------------- Vatikán, 1990. június 19. (Vatikáni Rádió, Magyar figyelő) - A magyar egyházi sajtó tegnap és ma. - A tömegtájékoztatás világnapja alkalmával megjelent néhány hazai reflexió az egyházi sajtóról, a nehézségekről és a feladatokról. Giczy György az Új Emberben május 27-ikén a tegnap és a ma helyzetére reflektálva írja: - A katolikus és más egyházak sajtója valóban forradalmi erő lehetett volna a magyar társadalomban, ha nem akadtak volna olyanok, akik szerkesztőségeken belül a külső ellenőrzésnél nagyobb hozzáértéssel akadályozták az igazán orientáló cikkek megjelenését. - Valóban: az elmúlt évtizedekben az volt a benyomásunk, hogy a katolikus sajtóban is nagyobb volt az öncenzúra, semmint azt a hatalom elvárta volna. Persze az éremnek megvan a másik oldala is: végeredményben mégiscsak a bukott hatalom volt a felelős azért, hogy a társadalomban és az egyházban olyan légkör alakulhatott ki, hogy az úgynevezett adminisztratív eljárásoktól, a cenzúrákon át, a szóbeli engdélyekig fokozatosan enyhülő ellenőrzőrendszer szinte reflexidomulásokat hozott létre, a kezdeményező lendületet megtörte. Giczy Györgynek azonban lényegében igaza van. Hadd említsek itt egy-két példát: Hosszú évek, két évtized során a Vatikáni Rádió volt a magyar katolikus sajtó egyik fő hírforrása - mármint a vatikáni és egyházi híreké. A Magyar Kurir rögzítette adásaink egy részét; innen vették át a katolikus lapok a pápai megnyilatkozásokat és más híreket. De - egy-két kivételtől eltekintve - két évtizeden át ez a katolikus sajtó nem merte közölni a Vatikáni Rádió adásainak időpontját, a legcsekélyebb propagandát sem csinálta műsorainknak. Szerencsére többhelyütt: a plébániákon, templombejáratoknál láthattuk műsortájékoztatónkat, valamint a Magyar Kurir VR-rel jelölt híreit. (folyt.) 1990. június 19., kedd
Vissza »

	- Az egyházi sajtó tegnap és ma - 1. folyt.
Arra sem emlékszem, hogy a magyar püspöki körlevelek felhívták volna a figyelmet a Vatikáni Rádió magyar műsorára - amint ezt például a lengyel püspökök megtették. Ez a félelem a cenzúrától, a hatalomtól - nem tette lehetővé azt, hogy a II. Vatikáni Zsinat dokumentumait mind megjelentessék magyarul. A zsinat befejezése után 10 évnek kellett eltelnie, mire végre megjelenhetett valamennyi okmány. Paradox módon előbb megjelent egy tartalmi mutató az okmányokról, mint maguk a szövegek. Szerencsére egy idő óta aránylag gyorsan megjelennek magyar nyelven is a pápai megnyilatkozások, legalábbis a fontosabbak; de volt idő, amikor a magyar katolikus sajtóban nyugati kontesztálók által írt kritikákat olvashattunk -, anélkül, hogy az okmányok tartalmát előzőleg ismertették volna az olvasókkal. Most megújúlóban a katolikus sajtó és könyvkiadás. Számtalan feladat vár rá azon túl, hogy a rádió és televízió vallásos adásait is meg kell szervezni. A Teológia legutóbbi, ezévi második számát "A tájékoztatási eszközök és az egyház" témának szenteli. Lukács László, a magyar katolikus sajtó püspökkari felelőse írta a bevezető cikket: Információ, kommunikáció, új testvériesség címmel. A tanulmány végén a magyar valósággal foglalkozik. Páter Lukács is hangsúlyozza, hogy az elmúlt évtizedekben a totalitárius diktatúra nemcsak az egyházat kötötte gúzsba, hanem a hatalmi és ideológiai monópoliumot az információs monópoliummal kötötte össze, és szoros irányítása alatt tartotta a tömegkommunikációs eszközöket. Így az egyház lehetőségei a sajtó és a rádió terén teljesen összezsugorodtak. (folyt.) 1990. június 19., kedd
Vissza »

	- Az egyházi sajtó tegnap és ma - 2. folyt.
- Hatalmas változásokat átélő társadalmunk egycsapásra új helyzet elé állította az egyházat is. Egy esztendeje még, csak hosszas tárgyalások eredményeként lehetett nagy nehezen engedélyt kapni egy katolikus ifjúsági lapra. Az új sajtótörvény szerint bárkinek jogában áll lapot indítania. Két évvel ezelőtt váratlan újdonságként hatott az éjféli mise közvetítése a televízióban -, s akkor is csak azért került rá sor, mert a nyugatnémet televízió már megvette, és úgyis sugározta a szentmisét. Most -, amint erről az Új Ember hírt adott -, májustól kezdve heti félórában jelentkeznek katolikus műsorok a televízióban. Mint az egyház életének, a lelkipásztori munkának annyi más területén, itt is joggal és sürgetően vetődik fel a kérdés: fel vagyunk-e készülve arra, hogy éljünk ezekkel az új lehetőséggel? Rögtön hozzátehetjük azonban, hogy a kérdés nemcsak a tömegtájékoztatás keresztény szakembereit és leendő munkatársait veszi célba, hanem minden katolikus hívőt is. Nem elég jó katolikus sajtót, rádiót és tévéműsorokat készíteni. Arra is szükség van, hogy a hívek igényeljék, használják ezeket az eszközöket, s minél aktívabban vegyenek részt a munkájukban, minél erőteljesebben kapcsolódjanak bele abba a nagy párbeszédbe az egyházon belül -, aminek célja a keresztény közvélemény formálása: egy új nyilvánosság megteremtése az egyházban. A két világháború között Magyarországon is igen sokat és igen eredményesen foglalkoztak a sajtóapostolsággal. Nem kellene-e újra fölvennünk lelkipásztori feladataink közé a sajtóapolságot? - azt, hogy terjesztjük a katolikus sajtótermékeket, hogy kritikusan, de a jóindulatú közreműködés szándékával olvassuk őket, hogy igyekszünk ránevelni magunkat a másik véleményének toleráns végiggondolására... +++ 1990. június 19., kedd
Vissza »