Rendszerváltás és az MTI

	Zűrvásár az NDK-ban (1.)
1990. június 19. kedd (Reuter/MTI-Panoráma) - A keletnémetek megszokták: ha vásárolni mentek, márkáikért ugyanazokat a terméket kapták, az árak alig moccantak, s bár hiány volt számos fogyasztási cikkből és friss gyümölcsből, azért nem kellett üres kosárral hazakullogni. A bevásárlások nem okoztak meglepetéseket, de legalább tudta mindenki, hogy mi, hol, mennyi. Mindez már a múlté, a keletnémet lakosság vásárláskor úgy érzi, mindig április van, méghozzá a legszeszélyesebb. Az egyik percben még minden bolt dugig van nyugati termékkel, a másik pillanatban semmi ilyen nincs a pultokon. Egyes cikkek árai egyik napról a másik megháromszorozódnak, mások másnap feleannyiba kerülnek. Sok üzlet előtt állandóan hosszúak a sorok, más boltok valósággal vadásszák a vevőt. Jelenleg a ruhák és az elektronikai cikkek piacán a legnagyobb a zűrzavar. A legnagyobb felfordulásra persze július 1-én lehet számítani. Ekkor válik a nyugatnémet márka az NDK területén is a hivatalos fizetési eszközzé, s egycsapásra el kell tűnnie az árak ellenőrzésének, állami támogatásának. A nyugati piaci erő ,,árárja,, behömpölyög a negyven év óta inflációt alig ismerő keletnémet lagunába. Jelenleg azonban a keletnémet kormány a szabadpiaci mozgásteret nemhogy bővítené, hanem, úgy tűnik még szűkíti is. Importvámokat emel vagy ró ki, ugyanakkor árakat csökkent ahogy közeledik a gazdasági unió megszületésének pillanata. A kormány váltig hangoztatja, hogy ez az összevissza intézkedés csak ideiglenes érvényű - hogy is lehetne másképp, ha egyszer jön az unió? -, eredménye azonban mindössze a hihetetlenül nagy zűrzavar a kereskedelemben. Az eladó nem tudja, hogy mit rendeljen, a vevő pedig azt, hogy amit venni tervbe vesz, abból az üzletben is lesz. A márciusi választások után a nyugati cégek alárasztották termékekkel az NDK boltjait. Minek köszönhetőn kitört az ,,ez nyugati ,, mánia, s még a joghurtból is inkább az ötször drágábbat, de ,,fejlettebb technológiájút,, vásárolták. Végre kapható lett mindaz, ami korábban minimum karnyújtásnyira volt, de csak ha a keletnémet polgár közel állt tévéjéhez, amelyben a nyugatnémet reklámokat nézte. A hazai portékát hirtelen a kutya se kereste, a parasztokra rárothadt a termény, a kormány pedig 11 százalékig terjedő importvámot rótt ki az NSZK-ból érkező élelmiszerekre. (folyt). 1990. június 19., kedd 14:18
Vissza » Folytatásokkal »